Mivel tegnap csak a frankfurti levesből maradt fél kelkáposztából készült a főzelék, el is fogyott. Fasírt viszont bőven maradt mára is.
Kérdeztem a férjemet, hogy mit akar enni hozzá. Borsófőzeléket kért. Úgyhogy ma azt ettünk, desszertnek sütöttem a Lidlis túrós rétest. Nagyon finom, de abba kell hagyni a nassolást, mert a karantén alatt visszaszedem amit 10 év alatt sikerült ledolgozni.
Mivel két nap is főzelék volt, előtte meg tészta, napok óta itt áll a hűtőszekrény aljában egy árva fej saláta. Ma eszembe jutott, hogy gyerekkoromban volt nálunk otthon salátaleves. Körülnéztem a net-en, többféle változatot is találtam. Tejfölöst, tejszínest, szalonnásat, eceteset, kaprosat, nahát, ebből nem nagyon tudom, hogy a nagymamám annak idején hogyan csinálta. Volt, ami macerásnak tűnt a receptek közül, de volt egészen egyszerű is.
Hát, nem tudom, hogy ilyennek kell-e lenni, de nekem nagyon ízlik.
Margarin, hagyma fokhagyma apróra vágva, megdinsztelve, rá a széttépkedett salátalevél, megforgattam, megszórtam liszttel, felöntöttem vizes-tejjel. Sóztam, cukroztam, citromlét csavartam bele. Felforraltam, aztán rátettem még egy decinyi tejfölt, amibe egy tojás sárgáját elkevertem. Utána már nem forraltam. Szerintem nagyon jó lett, de legkozelebb megpróbálom szalonnával is.