Minden ami a szívednek kedves

Yurka · 2008 Augusztus 7

Rajki Miklós

Bíztató

Bíztatlak: Örülj!

Örülj a világnak,

Örülj a kinyíló virágnak,

Örülj a rikkantó madárnak!

A zöldlombos erdőnek, a viruló mezőnek.

Örülj a hasadó hajnalnak,

Éjben az égen ragyogó csillagnak!

A szép napra ébredő reggelnek,

A neked köszönő embernek,

S minden ártatlan gyermeknek.

Örülj a feléd küldött mosolynak,

A hozzád szóló szavaknak!

Örülj, ha egy ajtót neked kitárnak,

Ha valahol éppen tereád várnak!

Örülj, ha megfogják a kezedet,

Tanítsd meg örülni gyermeked!

Örülj és te is tárd ki szívedet!

Az öröm széppé teszi lelkedet és vidámmá kedvedet.

Örülj az ősznek, a tavasznak,

A fakadó rügyeknek, a lehulló lomboknak!

Nyáron a rekkenő melegnek,

Télen a hóval borított hegyeknek.

Örülj, ha jön egy zivatar,

Ha örülsz, akkor nem zavar.

Örülj a megkonduló harangnak,

A felröppenő sok-sok galambnak!

A felhangzó zenének!

Örülj minden csendes estének!

Örülj a farkát csóváló kutyának,

Örülj az egész világnak!

Hiszen annyi jó és szép van, aminek örülhetsz,

Örülj, ha valakivel törődhetsz!

Lásd meg mások örömét, örülj, ha bárkit öröm ér!

Örömöt adj minden kicsi örömért!

Az öröm az egy jó dolog,

akik örülni tudnak, azok boldogok.

Te is az lehetsz, ha akarod!

szavak · 2008 Augusztus 7

Baranyi Ferenc: Dal

Haragszik a
kedves, itt hagy engem,
állj elébe
vers, hogy el ne menjen.

Szerelme ág,
nem moccan a lombja,
légy te szellő:
hajlítsd a karomba.
Szerelme rét,
aszály-ölte pázsit,
légy te zápor
s újra kivirágzik.
Szerelme jég
holt színén vizeknek,
légy te napfény
amitől fölenged.

Haragszik a
kedves, itt hagy engem,
állj elébe
vers, hogy el ne menjen.

szavak · 2008 Augusztus 8

Brandy Lee: Merengés

Ha látlak még néha
örülök csak és elteszem azt a kis időt
valahova mélyre ahol más nem láthatja
aztán arcom a régi közönyös
és minden este halkan
belehalok egy tőled lopott percbe...

zsuzsanna03 · 2008 Augusztus 8

Falcsik Mari:

Verzió

uram ha most kapna formát a portré
nem kéne már a harcos főszerep
kalandregény sem érdekelne többé
más oldalamról ismerhetne meg
ezúttal kép lennék aranyló homályos
hulló delfti csönd: így illenék magához
őrizne ház: nyugalma vérré válna
áldott meleggé: eltelnék vele
tükröm magát mutatná háttal állva
ahogy künn tépi férfisors szele
dühödten csapkodna nagykabátja szárnya
nem nagyon tudnám miféle vész cibálja
visszfényben ülnék nem telnék a gonddal
mikor belépne házunk ajtaján
bólintanék derengő szép mosollyal
fejem munkámra visszahajtanám
nyugodtan várhatnék sőt értő fölénnyel
míg fénykörömbe űzné a néma éjjel

Yurka · 2008 Augusztus 9

[FONT=comic sans ms,sand]

[/FONT]

[FONT=comic sans ms,sand][/FONT]

Ligeti Éva

Tálcán kínálom a szerelmemet

Tálcán kínálom a szerelmemet
Ölelj magadhoz
Ölelj engemet!
Ne hagyd kihűlni forró vágyamat
Dajkáld lelkemet
Vesd meg ágyamat
Rózsaszirommal borítsd nyoszolyám
Szerelmi fészek
Legyen a szobám
Alig érintve csókold bőrömet
Borzongjon testem
Szerezz örömet!
Fölém hajolva rebegd nevemet
El ne engedj már
Fogd a kezemet!

szavak · 2008 Augusztus 10

Raffai Sarolta - Könyörgés

Egy tenyérből másikba. Billeg
le-fel a fél világ velem.
Hát méregess - óvjál te jobban,
mint magam megőrizhetem.

Tenyeredből a tenyeredbe -
alig érinthet bármi más.
Ha senki, te tarthatnál vissza
egységbe zártan, így vigyázz,

így félj, ítélj, emberré rendezz:
széthulltam volna védtelen.
Maradj meg, óvj annál is jobban,
mint magam megőrizhetem.

Yurka · 2008 Augusztus 10

Tornai József

Azokban a boldog napokban

Azokban a boldog napokban
mikor törvény lett, hogy szeretsz
annyira a káprázatodé voltam
azt hittem, nem éli túl ez a test.

A veszett két kar, a vak ágyék.
Zihálva feküdtem éjszaka
s tudtam, ha madárrá válnék
hozzád suhannék: haza, haza.

De nem voltam, nem voltam madár
és csak feküdtem
ősember a vad eukaliptusz-erdőn
kopár szobámban a könyveim alatt.

Csak virrasztottam és mint festményen
nézegettem azt a pillanatot
ahogy a fejed hátradűlt
s elértem a szád: piros Nap a folyót.

S újra éreztem a húsod, azt a
puha villanyt, mellyel a szived átütött
s kezedre gondoltam, érett szavadra
lángoló csontjaim között.

fri50 · 2008 Augusztus 11

Jevgenyij Jevtusenko: Köszönöm

Mondd: „köszönöm”, a szivárgó könnynek,
s ne töröld sietve a szemed.
Hogyha sírva is - létezni könnyebb.
Halott, aki meg sem született.

Ha törten, ha verten is - ki élő,
plazma-éjszakában nem maradt.
Léte a teremtés szekeréről
ellopott zöld fűszál-pillanat.

Nevess nagyot, fogd marokra késed,
harapd, mint retket, az örömöt.
Rosszabb volna meg-nem születésed,
életed akárhogyan nyögöd.

Fagyalszirom-zuhatagban járva,
semmitől s mindentől részegen,
eszméltessen a világ csodája,
ámulj önnön létezéseden.

Az égboltról ne hidd, hogy mennyország,
de váddal se bántsd az életet.
Nem köszönt be még egy élet hozzád,
ez az egy is - véletlen tied.

Ne a korhadásnak higgy: a lángnak.
A pitypangos fűbe vesd magad,
ne könyörögj nagyon a világnak,
nevess rá és gyorsan döntsd hanyatt!

Baj ha ér, fejed ne ejtsd a porba.
Lelkek élnek a romok felett!
Táncolj, mint a rongy-ruhájú Zorba,
ünnepelve akár szégyened.

Köszönd meg a legfeketébb macskát,
mely előtted keresztbe futott,
utcán elszórt dinnyehéjak mocskát,
amelyen a lábad megcsúszott.

Köszönd meg, ha fájdalmak facsarnak:
szenvedésed is hasznodra volt.
Mondd: „köszönöm”, a legárvább sorsnak,
hiszen az is ember sorsa volt.

(Rab Zsuzsa fordítása)

Yurka · 2008 Augusztus 11

Kaffka Margit:

Vallomás

Habos párnákon vívódik egy asszony.
Szemére halkan, reszketőn suhan
a végső árnyék. Lenn, az ágy fejénél
virraszt a férfi sápadt komoran.

Már alighogy zihál,
a szívverése halkabb lesz, eláll.
A végső percben megmozdul az ajka,
vonagló szókban, töredezve, rajta
egy élet kínja, vádja ott remeg:
"Hazugság volt! Soh'sem szerettelek!
Valaki egyszer szívem összetörte,
elhagyva, árván jártam a világon.
Te akkor boldogságot kértél tőlem,
én hittem, hogy a békét megtalálom..."
De ezt a hangot fül nem hallja már,
hullámot nem ver, visszhangja se kél,
a szók értelme elhal születetlen...
s hűlő kezére ráborul a férj.

szavak · 2008 Augusztus 11

"Álmodjatok, álmodjatok hát,
mert az álmodót meg lehet ölni,
de az álmot soha.
Aki nem álmodik, az nem tud
kilépni önmagából,
az semmit sem ad másoknak,
annak másoktól sem jár semmi,
azt elhullajtja az idő,
mint száraz levelét a fa."
/Paulo Santarcangeli/

Yurka · 2008 Augusztus 12

Kajuk Gyula

Jelmezbál a hálón

Az Internet egy nagy kavalkád

Arcok és álarcok keringenek

Estétől hajnalig százszor

Változtathatod akár neved.

Így próbálod megmutatni jobban

Sokszínű lelked más-más oldalát.

Vigyázz! A nickek megrabolnak

Elvenni mind vesz, adni egy sem ád.

Személyiséged egyre kopik, foszlik,

Egy morzsányit mindegyik elragad,

S a tánc végére csak egy üres álca,

Egy kifosztott, halott lélek marad.

szavak · 2008 Augusztus 12

A rád zuhant idő alatt

A rád zuhant idő alatt
agyamban elsüllyedtél.
A sejtjeimbe zártalak,
világom része lettél.

Van úgy, hogy rád se gondolok,
de nem feledlek mégse,
s váratlanul felszínre dob
bensőm hullámverése.

S akár a kés, a gyötrelem
a rostjaimba mélyed,
hogy nemcsak bennem – kívülem
külön formádat éled.

A kútnál egyszer néztelek,
ívvé hajolt a hátad,
s éreztem, most is ellenem
emelsz magadban gátat.

Míg magát minden pillanat
a homlokodba ássa,
te máris készíted magad
az újabb változásra.

S hogy ott álltunk az elhagyott
paradicsomban társak,
szerettem volna szólni, hogy
nincs hozzád joga másnak.

De hallgattam. Vad kényszerek
szétágazó húzása tép.
Rossz nélküled. De meglehet,
ha volnál, nem volnál elég.

Lator László

szavak · 2008 Augusztus 14

Engem csöndre nevelt az élet,
Én mindig csendes voltam
És ha mással harcolnom kellett,
Önmagammal harcoltam.

Én nem néztem a jót, a rosszat -
Sokszor elbántak velem.
S tudtam, hogy ocsmány a bűn, de
Ocsmányabb az, ki bűntelen.

Én kárhozott vagyok, ki bűnét
Szenvedi és ismeri,
Súlyos vétkekkel terhes, hogy majd
Megbocsássanak neki.

Én nem hiszek a tisztaságban,
Mert nincsen tiszta ember,
De tisztelem azt, kit az élet
Felitat küzdelemmel.

/Orbán Balázs: A csend harcosa/

Mester126Mari · 2008 Augusztus 15

Ellen Nitt: Azt hittem...

Én azt hittem, hogy mindig kék,
ragyogó tükör a tenger,
s hogy rejtett aranyszemecskék
kincsével tele az ember.

Hogy járva a tengert, szembe kell
szállni merészen a széllel,
s akkor a hajós csodákra lel,
az idő nagy titkokat érlel.

Szálltam hát végtelen feléd:
hullámok pörölye paskolt.
Ég s víz határa s a tengerfenék
derengett: messzi, deres folt.

S akkor megtudtam, hogy csak néha,
nagyritkán kék a tenger,
és hogy üres és szürke, még ha
csillog is sokszor, az ember.

Láttam földet, hol nincs tó, se folyó-
por és rög, semmi más:
nincs aranyszem a porban, melyből ott
gyúrják az ember fiát.

De tudtam: Nincs szebb feladat,
mint vágyva előre törni:
keresni, kutani, hol rejlik a mag,
s szeretni és gyűlölni.

És látni, hogy néha szürke homályon,
átragyog kéken a tenger,
s tudni: tisztább öröm nincs a világon
mint az, ha ember az ember!

(Képes Géza fordítása)

szavak · 2008 Augusztus 17

Álmok tengere

Mint meteor, mi vadul száguld éji útján,

Mi fényes csillagoknál fényesebben kószál,

Mi várja a Földet, hol becsapódik végleg

Készítsd a lelked, lelkem örök nyughelyének.

Mint ezüstös holdsugár az éjjeli tóba,

Belehull, megmártózik némán fodrozódva,

Tajtékot vet, hullámzik kicsit, majd megpihen,

Szerelmes lelkem csak lelked tavában merül el.

Mint dübörgő vízesés mélybe aláhullva,

Zúgó tömegként mindent maga előtt tolva,

Szerelem folyama utat vés a pusztaságba,

Ki belelép, megszűnik a boldogtalansága.

Mint ezer éve nyugvó sötét barlang mélye,

Mikor végre fény jut a csendes sötétségbe,

Itt vagyok. Vakító fényben fürdeted lelkem,

Szerelmes szived táplálja a napsütésem.

Mint két riadt gyermek az álmok kék tengerén,

Együtt hajózunk a nagy képzelet peremén,

Szorítjuk egymás kezét, úgy várjuk a hajnalt,

Tiszta szerelmünk még ma diadalt arat majd.

/Scheffer János/

Yurka · 2008 Augusztus 18

Aggódj kevesebbet, reménykedj többet;
egyél kevesebbet, rágj többet;
panaszkodj kevesebbet, lélegezz többet;
beszélj kevesebbet, mondj többet;
utálkozz kevesebbet, szeress többet;
és az életben minden jó dolog a tiéd lesz.

(svéd közmondás)

szavak · 2008 Augusztus 19

William Wordsworth - Táncoló Tűzliliomok

Sétáltam, mint felhő, melyet
szél hajt, céltalan, könnyedén,
s egyszer csak egy sor, egy sereg
aranyliliom tűnt elém,
a tó partján, a fák alatt
ringtak, táncoltak álmatag.

Ahogy csillaggal a tejút
ragyog s hunyorog mindenütt,
a szikrázó kis öblöt úgy
körüllobogta ünnepük;
lángszirom, táncos, büszke fej
hintázott ott vagy tízezer.

Tűztánc volt a tó is, de ők
túltündökölték a vizet, -
költő ily társaság előtt
csak boldog s vidám lehetett!
Néztem, - néztem, - nem tudva még,
hogy mily gazdaggá tett a kép;

Mert ha merengő éjeken
lelkem most önmagába néz,
gyakran kigyúl belső szemem,
mely a magány áldása, és
megint veletek lobogok,
táncoló tűzliliomok.

(fordította: Szabó Lőrinc)

Yurka · 2008 Augusztus 19

Varró Dániel:

E-MAIL

Hát el vagyok egészen andalodva,
és gyönge szívem, ímé, reszketeg,
mióta éjjelente, hajnalonta
veled titokban ímélezgetek.

Nem kell megszólítás, se semmi cécó,
és az se baj, ha nincsen ékezet,
csak kebelembe vésődjék e négy szó,
hogy: Önnek új levele érkezett!

Az egész világ egy linkgyűjtemény,
az emberek, a tárgyak benne linkek,
bárhova kattintok, te tűnsz elém,
te vagy felvillanó websiteja mindnek.

Te dobogsz bennem, mint versben a metrum.
Föltettem háttérnek a képedet,
s míg körülöttünk szikrázik a chat room,
látlak, miközben vakon gépelek.

Hiába nem láttalak még, az embert,
ha minden betűd mégis eleven,
ha érezlek, mint kisujjam az entert...
Van nulladik látásra szerelem?

Yurka · 2008 Augusztus 19

Rab Zsuzsa:

Fütyörésző

Ha ki gyáva
engem merni,
jobb lesz annak
továbbmenni.
Köd utánam,
fény előttem.
Lelek utat magam is.
Ahogy jöttem.

szavak · 2008 Augusztus 22

Téged látlak

Kecses, hajlékony alakod látom,

Szélfútta kalászos búzamezőn,

Mint egy édesen suhanó álom,

Könnyedén, kecsesen, lengedezőn.

Ha kékvizű, hűs folyóba nézek,

Fodrozódó vízben látom az arcod,

Szép vonásaid már bennem élnek,

Csengő hullámokból hallom a hangod

Éjszaka ha felnézek az égre,

Ezer csillag fénye kacsint szemeidből,

Tekinteted mint holdsugár, éget,

Barna szemeid mélységes mélyéből.

Édes kezed szorítását érzem,

Ha tavaszi szellő lágyan átölel,

Puha bőröd illatát idézem,

Ha bimbózó, virágos rét van közel.

Mint parkban játszó gyerek, a lelked,

Lelkemmel együtt játszol a homokban,

Sugárzó arcod, szép tekinteted,

Üstökösként repül éji csillagokban.

/Scheffer János/

Minden ami a szívednek kedves

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák