Mint egészséges ember, összejönnél mozgássérülttel?

Elfogadás és bizalom az önmagunk felvállalása és a saját érzelmeink felvállalása esetén nem hiszem hogy a lépcső vagy a busz vagy ilyesmi akadályozná az életet ha megtörténik a szerelem mert a szerelem fölülírja az észérvet a szerelem erőt ad a nehézségek legyőzésében a szerelem az ami akkor következik be ha az elfogadás és a bizalom megvan azt tudom hogy az emberek Lelke mindig egészséges és nem szeretném ha a tudattal vagy a pszichével összekeverné valaki a Lelket a test csak egy ruha az itteni illúzió kiegészítőjeként...persze fontos ruha de nem a legfontosabb mert a szépségből a tökéletességből és az egészségességtől még lehet annyira magányos valaki hogy szenvedjen és lehet minden az aki felnyitja aki a félelmét elűzi aki előtt bármit fel mer válalni aki szeretetében bízik az hogy mozgássérült ekkor már nem is látszik természetessé válik....

Ha tényleg megtalálnám benne azt az embert, akit keresek, akkor eszembe sem jutna, hogy ne! Bárki bármit mond, végső soron úgyis a másik lelke számít a leginkább. Számomra legalábbis biztosan.

Ha kölcsönös a szeretet, a szerelem, és a beszélgetés is könnyedén, simán megy, lelkeink is megértik egymást, a mentális kapcsolat simán működik, verbális kommunikáció nélkül is megértjük egymást, szinte a gondolatainkat is kitaláljuk egymásnak, akkor szerintem lényegtelen a test állapota. A lélek számít, és az igazi szeretet.
Legyen nagyon szép, és vidám napotok!
Sok szeretettel Erzsi.kiss

Szerintem működőképes lehet a kapcsolat, de kell egy kis többlet elhivatottság a felek részéről, pl.: keresztény hit.

Elég csak a hit. attol mert valaki még nem keresztény módon hiszi az Istent még jó ember, főleg hogy az összes vallás ugyanazt az Istent hiszi csak más néven.

Ha fejben ott van, nincs akadálya.

én biztosan, ezen nem múlna. egyszer majdnem meg is történt, nem rajtam múlott, hogy végül nem. de azóta is jó barátok vagyunk.

mért nekiss

Sziasztok!

Szerintem fura dolog ez a szerelem. Nálam a legtöbbször barátságból alakult, és ha éppen mozgássérült a fiú, ez akkor már észrevétlen dologgá változhat. Nagy közhely, de tényleg vak a szerelem? Ha mint barátot nem zavar, akkor mint szerelmet sem. Szerintem.

Ez butaság, mert nem mindegy, hogy veleszületett betegség, vagy később vált mozgássérültté... Valószínűleg te az elsőre gondolsz. Dolgoztam olyan helyen, ahol beleláthattam, és viszonylag sok mozgássérültnek volt egészséges párja. Az jellemzőbb, hogy a nő egészséges, de sok példa van fordítva is.
(Válasznak írtam, de az eredeti bejegyzés nem látszik. Ott arról ír valaki, hogy a fajfenntartás miatt egészséges ember nem választ "beteget"...

Egyébként meg hosszabb távon nem könnyű, de ha elég erős a szerelem, illetve a szeretet, akkor működik. Kettőn áll a vásár.

Elgondolkoztatóak az írásaitok, véleményeitek, de..,teljesen mozgáskorlátozottan láttam meg a napvilágot, immár 42 éve..,nem hiszek a két fél igaz, hosszútávú szerelmében, még akkor sem, ha én magam is megtapasztaltam az szerelmet, ami 3 évig tartott..,titokban, mert nem lehetett volna egyikünknek sem nyíltan felvállalni a dolgot..,teljes ellátást igénylek, s el nem tudom képzelni, hogy mindazt, amit most Anyum tesz értem, azt egy férfitól elvárhatnám..,legyen az bármekkora szerelem is..,legyek akármennyire is ott fejben és lélekben egyaránt!!! Hazudnék, ha azt állítanám, nem vágyom rá, de az emberek betesznek egy skatulyába, szegényke, nyomorult, beteg, deformitásai miatt kissé taszító..,és ebbe az ember hajlamos az évek során beleragadni, és nem is tudná elhinni az ellenkezőjét, holott magában érzi a nőt, aki belül dögös, szexi, vadóc, emancipált, ép lelkű..,ám a test mást sugall, s a többség nem ad időt arra, hogy kibújjunk a sztereotípiákból..,legalábbis itt, Magyarországon ez az általános nézet..,sajnálatos mód! Már az anyagiak terén sem lehetünk egyenlőek, hiszen havi 56 ezerrel minden vagy, csak nem egyenlő, vagy versenyképes!

persze, a szerelem mindent legyőz