Mit olvastál utoljára ?
- Téma inditó szlemese
- Kezdés dátuma
- Státusza
J. R. Ward - Bukott angyalok sorozat 2-3-4. eésze
Nagyon tetszett, majdnem olyan jó volt, mint az irónő FTT sorozata. A jó és a gonosz harcáról szól, akik embereket állitanak válaszút elé egy sorsforditó pillanatban. 7 lelket kell megnyerniük a maguk oldalára. A tét az, hogy a jó vagy a gonosz uralja és irányitja a világot a játék végén. Mindkét oldal elkövet mindent, hogy a saját oldala felé irányitsa az ember döntését. Természetesen a gonosz csal és tisztességtelenül játszik. A jó oldalnak ezért sokkal keményebben kell küzdenie. A jó oldal segitségére van a szerelem, mint az emberi természetet felemelő és jobbitó érzelem, ez billentheti a jó felé a mérleg nyelvét, a gonosz által nyújtott siker és gazdagság ellenében. Mindenkinek ajánlom.
Sajnos ennek is van a moly besorolás szerint még 2 meg nem jelent része, de szerintem több is lesz, tekintve hogy 7 fordulós a "játék".
Remélem kiadják és ha nem, talán megkönyörülnek rajtunk a rajongói forditók, nagyon hálásak lennénk érte.
Nagyon tetszett, majdnem olyan jó volt, mint az irónő FTT sorozata. A jó és a gonosz harcáról szól, akik embereket állitanak válaszút elé egy sorsforditó pillanatban. 7 lelket kell megnyerniük a maguk oldalára. A tét az, hogy a jó vagy a gonosz uralja és irányitja a világot a játék végén. Mindkét oldal elkövet mindent, hogy a saját oldala felé irányitsa az ember döntését. Természetesen a gonosz csal és tisztességtelenül játszik. A jó oldalnak ezért sokkal keményebben kell küzdenie. A jó oldal segitségére van a szerelem, mint az emberi természetet felemelő és jobbitó érzelem, ez billentheti a jó felé a mérleg nyelvét, a gonosz által nyújtott siker és gazdagság ellenében. Mindenkinek ajánlom.
Sajnos ennek is van a moly besorolás szerint még 2 meg nem jelent része, de szerintem több is lesz, tekintve hogy 7 fordulós a "játék".
Remélem kiadják és ha nem, talán megkönyörülnek rajtunk a rajongói forditók, nagyon hálásak lennénk érte.
J. R. Ward - A fiú története (Vampirsohn - The Story of Son)
Jó kis történet volt, nagyon tetszett. Csak 100 oldalas novella, rajongói forditás. Igaz a forditó besorolta az FTT-be, de nem tartozik a sorozathoz, a moly szerint sem. Önálló novella, szerelmes, romantikus, annyiban hasonlit, hogy szintén vámpiros és szintén Caldwell-ben játszódik. A J. R. Ward rajongók mindenképpen olvassák el, nem érdemes kihagyni.
Hálás köszönet érte a forditónak.
Jó kis történet volt, nagyon tetszett. Csak 100 oldalas novella, rajongói forditás. Igaz a forditó besorolta az FTT-be, de nem tartozik a sorozathoz, a moly szerint sem. Önálló novella, szerelmes, romantikus, annyiban hasonlit, hogy szintén vámpiros és szintén Caldwell-ben játszódik. A J. R. Ward rajongók mindenképpen olvassák el, nem érdemes kihagyni.
Hálás köszönet érte a forditónak.
Hakan Nesser: A visszatérés
Skandináv krimi. Csalódás volt. A bűnügy maga rendben volt, a megoldása részemről oké. De a szereplők olyan semmilyenek, senkiről nem derült ki olyasmi, amitől "arca" lesz, karaktere.Kivéve a felügyelőt, Van Veeterent, aki egy bunkó, de hogy miért, vagy hogyan jutott el idáig, az nem derült ki.
Leslie L. Lawrence: A villogó fények kolostora
Annyira akartam, próbáltam szeretni, vagy legalább elviselni, de nem ment, az első kötet 3/4-éig kitartottam, de ott vége volt. Nem csak az állandó klisék ismételgetése zavar, de a főszereplő fölött is eljárt már jócskán az idő, csak ezt Laci bácsi valahogy nem akarja tudomásul venni. Én először a Sindzse szeme c. regényben találkoztam vele, ahol is II. világháborús veterán volt. Számoljunk csak utána, ha mondjuk '45-ben volt cirka 20-25 éves, ma mennyi is lenne? Valahol 90 és 100 között? Miért nem választ más főszereplőt? Nekem Robert McKinley is megfelelne, A felakasztott indián szigetében elég jól muzsikált. Vagy urambocsá kitalálhatna vmi tök új figurát is.
Skandináv krimi. Csalódás volt. A bűnügy maga rendben volt, a megoldása részemről oké. De a szereplők olyan semmilyenek, senkiről nem derült ki olyasmi, amitől "arca" lesz, karaktere.Kivéve a felügyelőt, Van Veeterent, aki egy bunkó, de hogy miért, vagy hogyan jutott el idáig, az nem derült ki.
Leslie L. Lawrence: A villogó fények kolostora
Annyira akartam, próbáltam szeretni, vagy legalább elviselni, de nem ment, az első kötet 3/4-éig kitartottam, de ott vége volt. Nem csak az állandó klisék ismételgetése zavar, de a főszereplő fölött is eljárt már jócskán az idő, csak ezt Laci bácsi valahogy nem akarja tudomásul venni. Én először a Sindzse szeme c. regényben találkoztam vele, ahol is II. világháborús veterán volt. Számoljunk csak utána, ha mondjuk '45-ben volt cirka 20-25 éves, ma mennyi is lenne? Valahol 90 és 100 között? Miért nem választ más főszereplőt? Nekem Robert McKinley is megfelelne, A felakasztott indián szigetében elég jól muzsikált. Vagy urambocsá kitalálhatna vmi tök új figurát is.
Jean Hanff Korelitz: Tudhattad volna
Dr. Sachs olyan életet él, amilyet mindig is áhított. Minden idejét a férjének, az előkelő kórházban dolgozó gyermekonkológusnak, a fiuknak, Henrynek és a hozzá terápiára járó pácienseinek szenteli. Hamarosan megjelenik a könyve, a Tudhattad volna, amelyben arra tanítja a nőket, hogy higgyenek az első megérzésüknek, amikor megismernek egy férfit. De ő sem tesz így...
Tanúságos, krimi(szerű) történet arról, hogy mi történhet akkor, ha a jeleket figyelembe nem véve élvezzük pompásnak tűnő életünket.
Dr. Sachs olyan életet él, amilyet mindig is áhított. Minden idejét a férjének, az előkelő kórházban dolgozó gyermekonkológusnak, a fiuknak, Henrynek és a hozzá terápiára járó pácienseinek szenteli. Hamarosan megjelenik a könyve, a Tudhattad volna, amelyben arra tanítja a nőket, hogy higgyenek az első megérzésüknek, amikor megismernek egy férfit. De ő sem tesz így...
Tanúságos, krimi(szerű) történet arról, hogy mi történhet akkor, ha a jeleket figyelembe nem véve élvezzük pompásnak tűnő életünket.
Christine Feehan - A Kárpátok vámpírjai 20 – Sötét gyilkos
Nagyon tetszett, újfent nagyon izgalmas volt, sok megható résszel, hatalmas drámákkal, igazán remek befejezéssel.
Hálás köszönet a készitőknek. Alig várom a következő részt.
Nagyon tetszett, újfent nagyon izgalmas volt, sok megható résszel, hatalmas drámákkal, igazán remek befejezéssel.
Hálás köszönet a készitőknek. Alig várom a következő részt.
Karen Chance: Megérint a sötétség (Cassandra Palmer 1.)
A Megérint a sötétség a világhírű Cassandra Palmer-sorozat első része. Karen Chance írónő ebben a kötetben kalauzol el minket először Cassie különleges világába, ahol otthonosan mozognak a természetfeletti lények, a görög mitológia álomszerű alakjai pedig a középkori Európa szörnyeivel és modern korunk rémlényeivel csatáznak.
Az olvasót az első oldaltól foglyul ejti a különleges világ, ahol bármelyik pillanatban megtörténhet a legmeglepőbb fordulat is…
Cassandra Palmer élete koránt sem átlagos. Látomásai véletlenszerűen felvillantják neki a múlt vagy a jövő fontos pillanatait. Emiatt figyel fel rá és rabolja el Tony, a több száz éves vámpír. Hatalmat akar Cassie látomásaiból – mindent tudni akar üzletfeleiről, pedig azt még nem is sejti, hogy a szellemek szintén kapcsolatot tudnak teremteni a lánnyal. Két évvel Tonytól való szökése után Cassandra halálos fenyegetést kap. Ezzel véget érnek az unalmas hétköznapok, menekülnie kell a vámpírok elől. De nem csak nevelője üldözi, nyomába erednek más vámpír nagymesterek, hadmágusok, sötét varázslók és boszorkányok is.
De vajon mit akarnak a fiatal, ártatlan lánytól? Mi köze mindennek Carcassone várának kínzókamráihoz, ahová Cassie látomásai újabban vezetnek?
Sikerül-e kideríteni, valójában mi történt pontosan a húsz évvel korábban elhunyt szüleivel?
Újraolvasás. Pár évvel ezelőtt ez a regény egyike volt az első urban fantasyknek, amikkel volt szerencsém összefutni, és egyben az egyik első angolul olvasott regényem. Akkor azt hittem, ez lehet az oka, hogy olyan zavarosnak tűnik, talán mert nem értek mindent, vagy félreértettem valamit. De nem, a történet most is zavaros, több kérdést vet fel, mint amire választ ad. Oké, nem szeretem, ha egy elképzelt világot szájbarágósan mutatnak be, de azért menet közben jó, ha kiderültnek a szabályok, csak hogy tudjuk, mit miért. Itt nem így van.
Karen Chance: Árnyak vonzásában (Cassandra Palmer 2.)
A Megérint a sötétségből megismert Cassandra Palmer, a hétköznapinak egyáltalán nem mondható lány. Különböző e világi és természetfeletti kalandjai nyomán a világ legbefolyásosabb jövőbelátója, azaz Pythia lett. Bár ezt a kiváltságot rendszerint csak hosszú évekig tartó felkészítés végén lehet elnyerni, de Cassie személyéhez fűződő, finoman szólva is szokatlan események és körülmények a jelen esetben felgyorsítják a folyamatokat. Ezáltal egyik pillanatról a másikra olyan hatalom birtokába jut, amelyet minden mágus, vámpír, sőt még az Erdők Népe is szeretne maga mellé állítani – vagy végleg eltörölni.
Cassie sorsa ilyenformán nemhogy rendeződne, inkább még bonyolultabbá és kiszámíthatatlanabbá válik. Szerencsére leghűbb segítőtársa, egy néha kifejezetten kóbor szellem támogatására és tanácsaira mindig számíthat, igaz, olykor erősen kétséges, hogy csakugyan akkor jár-e jobban, ha megfogadja a tanácsokat. A frissen posztjára került Pythia konfliktusokba keveredik Pritkinnel, a hadmágussal, aki rendszeresen kritizálja a döntéseit, holott ugyanazért az ügyért harcolnak. Vagy mégsem…? A MÁGUS, azaz a Metafizikai Lények Állandó Gyűlésének Újkori Szövetsége hol titokban, hol meg nyíltan ellenszegül Cassie akaratának. A vámpírok oldaláról is jó néhány ismerős arc bukkan fel. Szerepet kap Louis-César, a bajnok, aki hűvös eleganciával végez bárkivel – persze egy első szintű nagymestertől ez szinte el is várható. Megjelenik Mircea, Drakula gróf testvére, aki körül mindig felforrósodik a levegő. Cassie is ellenállhatatlan vágyat érez, hogy a karjaiban kössön ki, egészen addig, amíg egy meglehetősen arrogáns vámpír mester varázslatot nem bocsát rá, amely elriaszt tőle minden udvarlót.
Ilyen viszontagságos körülmények között kell tárgyalnia a konzullal, és a többi magas rangú vámpírral. De vajon mit keres köztük Casanova? Igen, az a bizonyos Casanova.
Cassie-nek egyre jobban elege van abból, hogy játékszernek tekintsék, ezért úgy dönt, hogy a sarkára áll. Aki a továbbiakban ujjat mer húzni vele, azzal szembesül majd, hogy a dögös külső mögött egy igazán veszedelmes ellenfél bújik meg. De vajon kire fogja rázúdítani minden haragját?
Ez sem volt magyarul sem sokkal érthetőbb, mint az első rész. Cassie számomra nem egy szimpatikus főhősnő, zavar, hogy agyatlanul kapkod ide-oda, mintha képtelen lenne egy fontossági sorrendet felállítani. Csak azért olvastam tovább, mert határozottan úgy emlékszem, akkoriban még így is tetszett a sorozat.
Karen Chance: Átölel az éjszaka (Cassandra Palmer 3.)
Cassandra Palmer nemrég a világ első számú látnokává vált, ám ettől nem lett felhőtlenül boldog az élete. Mindaddig, míg Cassie-t és egy vámpír nagymestert – az őrjítően jóképű Mirceát – mágikus kapocs köti egymáshoz, a lány nem ura saját életének.
A varázslatot, mely összeköti őket, csupán egy ősi varázskönyvben, a Codex Merliniben pergamenre vetett igézettel lehet feloldani. A Codex hollétéről azonban manapság senki nem tud semmit, így Cassie-nek ott kell kutatnia utána, ahol még fellelhető volt – a múltban.
A fiatal lány hamar rájön, hogy a Codexet nem véletlenül rejtették el ilyen gondosan. A legendák szerint a könyv olyan varázsigéket is tartalmaz, amelyek az egész világot veszélybe sodorhatják. Ha sikerül felkutatni, az talán megoldást jelenthet Cassie és Mircea helyzetére, de romlást hozhat az egész emberiségnek…
Kezdem látni, miért is kedveltem régen a sorozatot: pörgős (talán túlontúl is), feszült és izgalmas, megfelelő mennyiségű vérrel és erotikával. Amitől továbbra is megfájdul a fejem: az időbeli ugrabugrálás. Cassie Pythiaként ide-oda megy az időben, számomra sokszor érthetetlen okokból. Ja és amitől falra mászok: megjelennek szereplők, azt hiszem, lesz vmi szerepük a történetben, erre nem, mellékszálként feltűnnek majd el.
Karen Chance: A hajnal átka (Cassandra Palmer 4.)
Noha Cassandra Palmer nagy hatalommal bíró Pythiává vált, ez egyáltalán nem készteti visszavonulásra azokat, akik a halálát kívánják. A természetfeletti lények világában kevesen örülnének annak, ha az önfejű Cassie foglalná el a legfőbb jövőbelátó posztját – és minden tőlük telhetőt el is követnek, hogy mielőbb eltegyék láb alól.
A vámpírok Szenátusa támogatja ugyan Cassie-t új tisztségében, ám az általuk biztosított védelemnek ára van: szövetségre kell lépnie a szexi vámpír nagymesterrel, Mirceával, aki saját tulajdonaként tekint a lányra.
Ám még a vámpíroknak is komoly gondot okozhat Cassie életének megóvása, hiszen Apollo, az önjelölt istenség, a Pythia hatalmának forrása az ellenfelük. Hogy megmentse saját életét – és mellesleg a világot – Cassie-nek szembe kell néznie teremtőjével…
Ez megint csalódás volt. Már azt hittem, lassan képbe kerülök, kiderült ez meg az, erre felmerül egy csomó új, megválaszolatlan kérdés. Hát túlzott kérés lenne, ha az ember valami kis rendszert keresne a történésekben?
Karen Chance: Holdvadász (Cassandra Palmer 5.)
Cassandra Palmer nemrég győzelmet aratott egy kíméletlen istenség felett. Joggal hihetnénk, hogy ezután megérdemel egy kis pihenőt. Ám annak, aki a világ első számú látnoka, azaz a Pythia tisztségét tölti be, nem ilyen könnyű a helyzete. Cassie napirendje zsúfoltabb, mint valaha: meg kell ismerkednie erejével, miközben saját koronázási ceremóniájára készül, és persze szeretné rendezni végre viszonyát a vonzó és jóképű vámpír nagymesterrel, Mirceával is.
Akad azonban valaki, aki nem szeretné Cassie-t a Pythia trónján látni. Bármire képes lenne azért, hogy a felavatási szertartásra soha ne kerüljön sor. Még arra is, hogy levadássza Cassie anyját a lány születése előtt.
Ez a rész volt eddig a legjobb. Néhány kivételtől eltekintve úgy tűnt, képben vagyok, ezért sokkal jobban élveztem az olvasást. A vége felé viszont majdnem felrobbantam azért, amit az írónő Pritkinnel, a kedvenc szereplőmmel művelt. Vissza akarom kapni! Az ő sorsára nagyon kíváncsi vagyok, csak ezért fogom folytatni sorozatot.
A Megérint a sötétség a világhírű Cassandra Palmer-sorozat első része. Karen Chance írónő ebben a kötetben kalauzol el minket először Cassie különleges világába, ahol otthonosan mozognak a természetfeletti lények, a görög mitológia álomszerű alakjai pedig a középkori Európa szörnyeivel és modern korunk rémlényeivel csatáznak.
Az olvasót az első oldaltól foglyul ejti a különleges világ, ahol bármelyik pillanatban megtörténhet a legmeglepőbb fordulat is…
Cassandra Palmer élete koránt sem átlagos. Látomásai véletlenszerűen felvillantják neki a múlt vagy a jövő fontos pillanatait. Emiatt figyel fel rá és rabolja el Tony, a több száz éves vámpír. Hatalmat akar Cassie látomásaiból – mindent tudni akar üzletfeleiről, pedig azt még nem is sejti, hogy a szellemek szintén kapcsolatot tudnak teremteni a lánnyal. Két évvel Tonytól való szökése után Cassandra halálos fenyegetést kap. Ezzel véget érnek az unalmas hétköznapok, menekülnie kell a vámpírok elől. De nem csak nevelője üldözi, nyomába erednek más vámpír nagymesterek, hadmágusok, sötét varázslók és boszorkányok is.
De vajon mit akarnak a fiatal, ártatlan lánytól? Mi köze mindennek Carcassone várának kínzókamráihoz, ahová Cassie látomásai újabban vezetnek?
Sikerül-e kideríteni, valójában mi történt pontosan a húsz évvel korábban elhunyt szüleivel?
Újraolvasás. Pár évvel ezelőtt ez a regény egyike volt az első urban fantasyknek, amikkel volt szerencsém összefutni, és egyben az egyik első angolul olvasott regényem. Akkor azt hittem, ez lehet az oka, hogy olyan zavarosnak tűnik, talán mert nem értek mindent, vagy félreértettem valamit. De nem, a történet most is zavaros, több kérdést vet fel, mint amire választ ad. Oké, nem szeretem, ha egy elképzelt világot szájbarágósan mutatnak be, de azért menet közben jó, ha kiderültnek a szabályok, csak hogy tudjuk, mit miért. Itt nem így van.
Karen Chance: Árnyak vonzásában (Cassandra Palmer 2.)
A Megérint a sötétségből megismert Cassandra Palmer, a hétköznapinak egyáltalán nem mondható lány. Különböző e világi és természetfeletti kalandjai nyomán a világ legbefolyásosabb jövőbelátója, azaz Pythia lett. Bár ezt a kiváltságot rendszerint csak hosszú évekig tartó felkészítés végén lehet elnyerni, de Cassie személyéhez fűződő, finoman szólva is szokatlan események és körülmények a jelen esetben felgyorsítják a folyamatokat. Ezáltal egyik pillanatról a másikra olyan hatalom birtokába jut, amelyet minden mágus, vámpír, sőt még az Erdők Népe is szeretne maga mellé állítani – vagy végleg eltörölni.
Cassie sorsa ilyenformán nemhogy rendeződne, inkább még bonyolultabbá és kiszámíthatatlanabbá válik. Szerencsére leghűbb segítőtársa, egy néha kifejezetten kóbor szellem támogatására és tanácsaira mindig számíthat, igaz, olykor erősen kétséges, hogy csakugyan akkor jár-e jobban, ha megfogadja a tanácsokat. A frissen posztjára került Pythia konfliktusokba keveredik Pritkinnel, a hadmágussal, aki rendszeresen kritizálja a döntéseit, holott ugyanazért az ügyért harcolnak. Vagy mégsem…? A MÁGUS, azaz a Metafizikai Lények Állandó Gyűlésének Újkori Szövetsége hol titokban, hol meg nyíltan ellenszegül Cassie akaratának. A vámpírok oldaláról is jó néhány ismerős arc bukkan fel. Szerepet kap Louis-César, a bajnok, aki hűvös eleganciával végez bárkivel – persze egy első szintű nagymestertől ez szinte el is várható. Megjelenik Mircea, Drakula gróf testvére, aki körül mindig felforrósodik a levegő. Cassie is ellenállhatatlan vágyat érez, hogy a karjaiban kössön ki, egészen addig, amíg egy meglehetősen arrogáns vámpír mester varázslatot nem bocsát rá, amely elriaszt tőle minden udvarlót.
Ilyen viszontagságos körülmények között kell tárgyalnia a konzullal, és a többi magas rangú vámpírral. De vajon mit keres köztük Casanova? Igen, az a bizonyos Casanova.
Cassie-nek egyre jobban elege van abból, hogy játékszernek tekintsék, ezért úgy dönt, hogy a sarkára áll. Aki a továbbiakban ujjat mer húzni vele, azzal szembesül majd, hogy a dögös külső mögött egy igazán veszedelmes ellenfél bújik meg. De vajon kire fogja rázúdítani minden haragját?
Ez sem volt magyarul sem sokkal érthetőbb, mint az első rész. Cassie számomra nem egy szimpatikus főhősnő, zavar, hogy agyatlanul kapkod ide-oda, mintha képtelen lenne egy fontossági sorrendet felállítani. Csak azért olvastam tovább, mert határozottan úgy emlékszem, akkoriban még így is tetszett a sorozat.
Karen Chance: Átölel az éjszaka (Cassandra Palmer 3.)
Cassandra Palmer nemrég a világ első számú látnokává vált, ám ettől nem lett felhőtlenül boldog az élete. Mindaddig, míg Cassie-t és egy vámpír nagymestert – az őrjítően jóképű Mirceát – mágikus kapocs köti egymáshoz, a lány nem ura saját életének.
A varázslatot, mely összeköti őket, csupán egy ősi varázskönyvben, a Codex Merliniben pergamenre vetett igézettel lehet feloldani. A Codex hollétéről azonban manapság senki nem tud semmit, így Cassie-nek ott kell kutatnia utána, ahol még fellelhető volt – a múltban.
A fiatal lány hamar rájön, hogy a Codexet nem véletlenül rejtették el ilyen gondosan. A legendák szerint a könyv olyan varázsigéket is tartalmaz, amelyek az egész világot veszélybe sodorhatják. Ha sikerül felkutatni, az talán megoldást jelenthet Cassie és Mircea helyzetére, de romlást hozhat az egész emberiségnek…
Kezdem látni, miért is kedveltem régen a sorozatot: pörgős (talán túlontúl is), feszült és izgalmas, megfelelő mennyiségű vérrel és erotikával. Amitől továbbra is megfájdul a fejem: az időbeli ugrabugrálás. Cassie Pythiaként ide-oda megy az időben, számomra sokszor érthetetlen okokból. Ja és amitől falra mászok: megjelennek szereplők, azt hiszem, lesz vmi szerepük a történetben, erre nem, mellékszálként feltűnnek majd el.
Karen Chance: A hajnal átka (Cassandra Palmer 4.)
Noha Cassandra Palmer nagy hatalommal bíró Pythiává vált, ez egyáltalán nem készteti visszavonulásra azokat, akik a halálát kívánják. A természetfeletti lények világában kevesen örülnének annak, ha az önfejű Cassie foglalná el a legfőbb jövőbelátó posztját – és minden tőlük telhetőt el is követnek, hogy mielőbb eltegyék láb alól.
A vámpírok Szenátusa támogatja ugyan Cassie-t új tisztségében, ám az általuk biztosított védelemnek ára van: szövetségre kell lépnie a szexi vámpír nagymesterrel, Mirceával, aki saját tulajdonaként tekint a lányra.
Ám még a vámpíroknak is komoly gondot okozhat Cassie életének megóvása, hiszen Apollo, az önjelölt istenség, a Pythia hatalmának forrása az ellenfelük. Hogy megmentse saját életét – és mellesleg a világot – Cassie-nek szembe kell néznie teremtőjével…
Ez megint csalódás volt. Már azt hittem, lassan képbe kerülök, kiderült ez meg az, erre felmerül egy csomó új, megválaszolatlan kérdés. Hát túlzott kérés lenne, ha az ember valami kis rendszert keresne a történésekben?
Karen Chance: Holdvadász (Cassandra Palmer 5.)
Cassandra Palmer nemrég győzelmet aratott egy kíméletlen istenség felett. Joggal hihetnénk, hogy ezután megérdemel egy kis pihenőt. Ám annak, aki a világ első számú látnoka, azaz a Pythia tisztségét tölti be, nem ilyen könnyű a helyzete. Cassie napirendje zsúfoltabb, mint valaha: meg kell ismerkednie erejével, miközben saját koronázási ceremóniájára készül, és persze szeretné rendezni végre viszonyát a vonzó és jóképű vámpír nagymesterrel, Mirceával is.
Akad azonban valaki, aki nem szeretné Cassie-t a Pythia trónján látni. Bármire képes lenne azért, hogy a felavatási szertartásra soha ne kerüljön sor. Még arra is, hogy levadássza Cassie anyját a lány születése előtt.
Ez a rész volt eddig a legjobb. Néhány kivételtől eltekintve úgy tűnt, képben vagyok, ezért sokkal jobban élveztem az olvasást. A vége felé viszont majdnem felrobbantam azért, amit az írónő Pritkinnel, a kedvenc szereplőmmel művelt. Vissza akarom kapni! Az ő sorsára nagyon kíváncsi vagyok, csak ezért fogom folytatni sorozatot.
Sandra Brown: Envy /Irígység
Egy remekül felépített, fantasztikus történet, könyv a könyvben. Az egyik kedvencem lett. Remek jellemábrázolások, váratlan fordulatok, izgalom, és szerencsére a szerelmet sem vitte túlzásba. Mindenkinek csak ajánlani tudom!
Az írónő ezúttal a könyvkiadás birodalmába kalauzolja el olvasóit. Egy a világtól elzárt kis szigeten élő titokzatos író ördögi tervet eszel ki, hogy bosszút álljon egykori barátján. Készülő írása kapcsán megismerkedik a sikeres könyvkiadó szerkesztőnőjével, akinek, bár az nem tud róla, szintén szerepet szán az ördögi tervben. A romantikához vonzódó szerkesztőnő lelkesen bábáskodik a kibontakozó regényterv fölött Feszültség, buja erotika, mély érzelmek és indulat hatja át az olvasó szeme láttán formálódó történetet, és csak a legvégére derül ki, mennyire szoros szálak fűzik össze a szereplők jelenét és múltját.
Egy remekül felépített, fantasztikus történet, könyv a könyvben. Az egyik kedvencem lett. Remek jellemábrázolások, váratlan fordulatok, izgalom, és szerencsére a szerelmet sem vitte túlzásba. Mindenkinek csak ajánlani tudom!
Az írónő ezúttal a könyvkiadás birodalmába kalauzolja el olvasóit. Egy a világtól elzárt kis szigeten élő titokzatos író ördögi tervet eszel ki, hogy bosszút álljon egykori barátján. Készülő írása kapcsán megismerkedik a sikeres könyvkiadó szerkesztőnőjével, akinek, bár az nem tud róla, szintén szerepet szán az ördögi tervben. A romantikához vonzódó szerkesztőnő lelkesen bábáskodik a kibontakozó regényterv fölött Feszültség, buja erotika, mély érzelmek és indulat hatja át az olvasó szeme láttán formálódó történetet, és csak a legvégére derül ki, mennyire szoros szálak fűzik össze a szereplők jelenét és múltját.
Helen Bryan: A háború jegyesei
Crowmarsh Priors álmos, kis falu Anglia déli partjainál. A második világháború azonban mindent megváltoztat: a fiatal férfiak bevonulnak, és új lakók jelennek meg a jól ismert házakban. Egy fiatal, titokzatos, amerikai nő; egy botrányairól híres, londoni, jó családból való fruska; a bécsi zsidóüldözés elől menekülő, terhes fiatalasszony; London egy munkásnegyedéből származó csitri. A négy fiatal nő kiszakadva a megszokott kerékvágásból, új életet kénytelen kezdeni, amelyben csak egymásra számíthatnak, és egy kortársukra, a néhai lelkész lányára.
Szerelem, féltékenység, árulás, tragédiák sora alakítja sorsukat, a háború is egyre fenyegetőbb, a német vadászgépek már a falu felett húznak el, és mintha valaki a helyiek közül előre értesítené őket...
Ötven év után az asszonyok újra összegyűlnek a faluban, de nem csak ünnepelni és emlékezni. Visszatérnek, hogy bosszút álljanak, hogy megtorolják annyi ártatlan ember halálát.
Helen Bryan (A medál rendje) regénye érdekfeszítő és érzelmes könyv, széles történelmi tablóval, egy kortalan barátság történetével.
Crowmarsh Priors álmos, kis falu Anglia déli partjainál. A második világháború azonban mindent megváltoztat: a fiatal férfiak bevonulnak, és új lakók jelennek meg a jól ismert házakban. Egy fiatal, titokzatos, amerikai nő; egy botrányairól híres, londoni, jó családból való fruska; a bécsi zsidóüldözés elől menekülő, terhes fiatalasszony; London egy munkásnegyedéből származó csitri. A négy fiatal nő kiszakadva a megszokott kerékvágásból, új életet kénytelen kezdeni, amelyben csak egymásra számíthatnak, és egy kortársukra, a néhai lelkész lányára.
Szerelem, féltékenység, árulás, tragédiák sora alakítja sorsukat, a háború is egyre fenyegetőbb, a német vadászgépek már a falu felett húznak el, és mintha valaki a helyiek közül előre értesítené őket...
Ötven év után az asszonyok újra összegyűlnek a faluban, de nem csak ünnepelni és emlékezni. Visszatérnek, hogy bosszút álljanak, hogy megtorolják annyi ártatlan ember halálát.
Helen Bryan (A medál rendje) regénye érdekfeszítő és érzelmes könyv, széles történelmi tablóval, egy kortalan barátság történetével.
http://bookline.hu/product/home.act...0103&type=22&gclid=CObc5v2oyckCFarpwgodXhsDTA
David Lagercrantz: Ami nem öl meg
Mindenek előtt:
tetszett, jó a történet, élvezettel olvastam.
De:
Stieg Larsson sokkal-sokkal jobban írt. "Árnyaltabbak" voltak a szereplők, "cizelláltabb" volt a cselekmény. Nem tudom, hogy "átlag olvasónak" mennyire követhető az IT háttér, nekem IT szakemberként kicsit sok volt - próbáltam úgy olvasni az ilyen részeket, hogy elképzeltem, mit ért meg ebből egy "átlagember", és egyáltalán mennyire érdekli. Úgy vélem, itt a kevesebb több lett volna. Szerintem nem IT szakterületen tevékenykedőknek túl sok és "követhetetlen". Persze, tudom, a "szakmai hitelesség" fontos, és legalább nem a CSI szintű népbutító ostobaságok jöttek elő, hanem eléggé szakszerű volt az egész. Nem szeretnék poént lelőni.
Stieg Larsson valahogy sokkal "élvezetesebben" tudta "megmagyarázni" a "szakmai/tudományos/társadalmi" háttereket, nem volt sem szájbarágós, sem túl "mélyenszántóan tudományos", csak annyira, amennyire kellett.
Ezen kívül:
Néhol kicsit feleslegesen szájbarágósnak éreztem azokat a részeket, amikor ugyanazon "időtartamban" lejátszódott eseményeket egy másik szereplő (vagy csoport) szemszögéből ismét "átélhetjük" úgy, hogy igazából semmi pluszt nem tesz hozzá a már ismert történésekhez / tényekhez.
Továbbá:
Nem tudom, hogy az eredeti szövegben hogyan szerepelnek bizonyos "kifejezések", de a magyar fordításban kifejezetten irritáló volt a sokadszorra előforduló "eszméletlen" jelző. Ráadásul szinte csak olyan szövegkörnyezetben, ahol féltucat sokkal-sokkal odaillőbb "nyomatékosító" jelzőt is lehetett volna találni. Ez részemről egy nagyon nagy fekete pont a fordítónak.
Összefoglalva: tetszet a könyv, sokkal jobb az átlagos mai felhozatalnál, de nagyon messze van az eredeti trilógiától. ha az eredetire 5/5-öt adok, akkor erre olyan 3,75/5-öt. (Négyes alá.) Kíváncsian várom, lesz-e folytatás, és ha lesz, ki kapja meg a "jogot" rá. (Biztosan lesz! )
Az jutott még eszembe, hogy az eredeti trilógiából készült filmek (nagyon finoman fogalmazva!) csapnivalóak voltak a könyvhöz képest. A trilógia lényegét lúgozták ki a filmekből: a (nem öncélú) aprólékosságot, finomságokat, az emberek közötti kapcsolatok érzelmi hátterét, a történések finom momentumait. Pl. a filmekben gyakorlatilag egy mp-ben - vagy még anyiban sem - elintézik (vagy nem is jelzik) Salander és mentora - most nem ugrik e a neve - kapcsolatát, holott a könyvben az egyik legfontosabb, nagyon alaposan és részletesen kidolgozott, az eseményeket alapvetően meghatározó "szál". A filmekre (a dán-svédre is és az amerikaira is) 0 = NULLA!!! pontot adtam. A negyedik rész mintha annak fényében íratott volna meg, hogy "egyszerű" legyen belőle filmet készíteni, ne kelljen sokat nyesni.
David Lagercrantz: Ami nem öl meg
Mindenek előtt:
tetszett, jó a történet, élvezettel olvastam.
De:
Stieg Larsson sokkal-sokkal jobban írt. "Árnyaltabbak" voltak a szereplők, "cizelláltabb" volt a cselekmény. Nem tudom, hogy "átlag olvasónak" mennyire követhető az IT háttér, nekem IT szakemberként kicsit sok volt - próbáltam úgy olvasni az ilyen részeket, hogy elképzeltem, mit ért meg ebből egy "átlagember", és egyáltalán mennyire érdekli. Úgy vélem, itt a kevesebb több lett volna. Szerintem nem IT szakterületen tevékenykedőknek túl sok és "követhetetlen". Persze, tudom, a "szakmai hitelesség" fontos, és legalább nem a CSI szintű népbutító ostobaságok jöttek elő, hanem eléggé szakszerű volt az egész. Nem szeretnék poént lelőni.
Stieg Larsson valahogy sokkal "élvezetesebben" tudta "megmagyarázni" a "szakmai/tudományos/társadalmi" háttereket, nem volt sem szájbarágós, sem túl "mélyenszántóan tudományos", csak annyira, amennyire kellett.
Ezen kívül:
Néhol kicsit feleslegesen szájbarágósnak éreztem azokat a részeket, amikor ugyanazon "időtartamban" lejátszódott eseményeket egy másik szereplő (vagy csoport) szemszögéből ismét "átélhetjük" úgy, hogy igazából semmi pluszt nem tesz hozzá a már ismert történésekhez / tényekhez.
Továbbá:
Nem tudom, hogy az eredeti szövegben hogyan szerepelnek bizonyos "kifejezések", de a magyar fordításban kifejezetten irritáló volt a sokadszorra előforduló "eszméletlen" jelző. Ráadásul szinte csak olyan szövegkörnyezetben, ahol féltucat sokkal-sokkal odaillőbb "nyomatékosító" jelzőt is lehetett volna találni. Ez részemről egy nagyon nagy fekete pont a fordítónak.
Összefoglalva: tetszet a könyv, sokkal jobb az átlagos mai felhozatalnál, de nagyon messze van az eredeti trilógiától. ha az eredetire 5/5-öt adok, akkor erre olyan 3,75/5-öt. (Négyes alá.) Kíváncsian várom, lesz-e folytatás, és ha lesz, ki kapja meg a "jogot" rá. (Biztosan lesz!
)Az jutott még eszembe, hogy az eredeti trilógiából készült filmek (nagyon finoman fogalmazva!) csapnivalóak voltak a könyvhöz képest. A trilógia lényegét lúgozták ki a filmekből: a (nem öncélú) aprólékosságot, finomságokat, az emberek közötti kapcsolatok érzelmi hátterét, a történések finom momentumait. Pl. a filmekben gyakorlatilag egy mp-ben - vagy még anyiban sem - elintézik (vagy nem is jelzik) Salander és mentora - most nem ugrik e a neve - kapcsolatát, holott a könyvben az egyik legfontosabb, nagyon alaposan és részletesen kidolgozott, az eseményeket alapvetően meghatározó "szál". A filmekre (a dán-svédre is és az amerikaira is) 0 = NULLA!!! pontot adtam. A negyedik rész mintha annak fényében íratott volna meg, hogy "egyszerű" legyen belőle filmet készíteni, ne kelljen sokat nyesni.
Utoljára módosítva:
Karen Chance: Tempt the Stars (Cassandra Palmer 6.)
Being a goddess is a lot less fun than you might think. Especially when you’re only a half goddess, and you only found out about it recently, and you still don’t know what you’re doing half the time. And when you’ve just used your not-so-reliable powers to burglarize the booby-trapped office of a vampire mob boss.
Yeah, that part sucks.
But that’s just the tip of the iceberg for Cassandra Palmer, aka the Pythia, the freshly minted chief seer of the supernatural world. After all, Cassie still has to save a friend from a fate worse than death, deal with an increasingly possessive master vampire, and prevent a party of her own acolytes from unleashing a storm of fury upon the world. Totally just your average day at the office, right?
Na ez már jobb volt, sokkal jobb. Végre megjelent a humor is, sokszor nyerítve röhögtem. Pritkin megmentése ugyan nem sikerült, és az időbeli ugrálásokban továbbra is vannak logikátlanságok, de Cassie mintha kevésbé lenne idegesítő.
Karen Chance: Reap the Wind (Cassanda Palmer 7.)
You’d think that being Chief Seer for the supernatural world would come with a few perks. But as Cassie Palmer has learned, being Pythia doesn’t mean you don’t have to do things the hard way. That’s why she finds herself on a rescue mission skipping through time—even though she doesn't entirely understand her dimension-bending new power.
Rescuing her friend John Pritkin should have been an in and out kind of deal, but with the near-immortal mage’s soul lost in time, Cassie has to hunt for it through the ages—with Pritkin’s demon dad in tow. He’s the only one who can reverse Pritkin’s curse, but with the guardians of the time-line dead set on stopping anyone from mucking about, Cassie will have to figure out how to get her friend back without ruffling too many feathers—or causing a world-ending paradox or two...
Tetszett. A humora nagyon bejött, kedvencem, mikor Pritkin apja, a démon úr Rosier a Földön marad, Cassie meg a tündék földjén, de megpróbálja az erejével áthúzni a démont a portálon. De csak a ruháit sikerül, a köpenyét, cipőjét, nadrágját, alsógatyáját, szépen sorban. Pritkin megmentése továbbra sem jön össze, de Cassie végre agyat növeszt, nem csak sodródik az eseményekkel hanem nemet mond Mirceának és Jonasnak is, a vámpírok illetve a mágusok vezetőinek. Végre a sarkára áll, döntéseket hoz. Ígéretes, kár, hogy még vagy 1 évet kell várni a következő részre.
Being a goddess is a lot less fun than you might think. Especially when you’re only a half goddess, and you only found out about it recently, and you still don’t know what you’re doing half the time. And when you’ve just used your not-so-reliable powers to burglarize the booby-trapped office of a vampire mob boss.
Yeah, that part sucks.
But that’s just the tip of the iceberg for Cassandra Palmer, aka the Pythia, the freshly minted chief seer of the supernatural world. After all, Cassie still has to save a friend from a fate worse than death, deal with an increasingly possessive master vampire, and prevent a party of her own acolytes from unleashing a storm of fury upon the world. Totally just your average day at the office, right?
Na ez már jobb volt, sokkal jobb. Végre megjelent a humor is, sokszor nyerítve röhögtem. Pritkin megmentése ugyan nem sikerült, és az időbeli ugrálásokban továbbra is vannak logikátlanságok, de Cassie mintha kevésbé lenne idegesítő.
Karen Chance: Reap the Wind (Cassanda Palmer 7.)
You’d think that being Chief Seer for the supernatural world would come with a few perks. But as Cassie Palmer has learned, being Pythia doesn’t mean you don’t have to do things the hard way. That’s why she finds herself on a rescue mission skipping through time—even though she doesn't entirely understand her dimension-bending new power.
Rescuing her friend John Pritkin should have been an in and out kind of deal, but with the near-immortal mage’s soul lost in time, Cassie has to hunt for it through the ages—with Pritkin’s demon dad in tow. He’s the only one who can reverse Pritkin’s curse, but with the guardians of the time-line dead set on stopping anyone from mucking about, Cassie will have to figure out how to get her friend back without ruffling too many feathers—or causing a world-ending paradox or two...
Tetszett. A humora nagyon bejött, kedvencem, mikor Pritkin apja, a démon úr Rosier a Földön marad, Cassie meg a tündék földjén, de megpróbálja az erejével áthúzni a démont a portálon. De csak a ruháit sikerül, a köpenyét, cipőjét, nadrágját, alsógatyáját, szépen sorban.
Pritkin megmentése továbbra sem jön össze, de Cassie végre agyat növeszt, nem csak sodródik az eseményekkel hanem nemet mond Mirceának és Jonasnak is, a vámpírok illetve a mágusok vezetőinek. Végre a sarkára áll, döntéseket hoz. Ígéretes, kár, hogy még vagy 1 évet kell várni a következő részre.
Üdv Mindenkinek!
Hát, mindig 4-5 könyvet olvasok párhuzamosan... Mostanában Murakami Haruki könyveit kezdtem olvasni és jelenleg a Miről beszélek, amikor futásról beszélek? könyvét olvasom. A futás is alaptevékenység nálam az olvasás mellett, ígyhát remek, izgalmas olvasmány számomra. Ajánlom hasonszőrűeknek!
Hát, mindig 4-5 könyvet olvasok párhuzamosan... Mostanában Murakami Haruki könyveit kezdtem olvasni és jelenleg a Miről beszélek, amikor futásról beszélek? könyvét olvasom. A futás is alaptevékenység nálam az olvasás mellett, ígyhát remek, izgalmas olvasmány számomra. Ajánlom hasonszőrűeknek!
Joanne Fluke: Piruló képviselőfánk és gyilkosság (Hannah Swensen 11.)
A minnesotai tél a legalkalmasabb időszak arra, hogy az ember összebújva odakuporodjon a kandalló elé kedvesével és valami édeset majszoljon. Az édesség kedvenc cukrászlányunk számára nem gond, viszont a kedvessel való összebújással kicsit még várnia kell, ugyanis alkalmi szívszerelme csúnya gyilkossági ügybe keveredik mint gyanúsított….
Vészesen közeledik Delores könyvbemutató partija, és Hannah-nak bele kell férnie alkalmi ruhájába, így nincs más választása, mint húgát, Andreát követve beiratkozni Lake Eden vadonatúj fitnesztermébe, az Édeni Testekbe. Már önmagában is elég rémisztő, hogy a fagyos minnesotai reggelen kimásszon a puha ágyból és edzésre induljon. De hogy egy hullát is találjon a fitneszterem jakuzzijában, az már több mint sok. A helyzeten csak ront, hogy a gyilkosság helyszínét a Süti Édenben készített képviselőfánkok szegélyezik. Az a tény pedig, hogy az édességeket nem más, mint Hannah alkalmi szerelme, Mike Kingston nyomozó vásárolta, már csak hab a tortán.
Mike elsőszámú gyanúsítottja lesz a gyilkosságnak, amelynek áldozata nem más, mint a férfifaló bombázó Ronni Ward. Ronni fitneszedzőként dolgozott mind a seriff irodán, mind pedig az Édeni Testekben, és nem éppen jó szokása volt saját édeni testének bevetése szinte minden útjába kerülő férfinál, függetlenül attól, nős avagy facér volt-e az illető. Nem csoda, hogy sok Lake Eden-i hölgy egy csepp könnyet nem sok, annyit sem ejt a hír hallatán.
Vajon akarhatta-e bármelyik hölgy is annyira Ronni eltávolítását, hogy még a gyilkosságtól se riadjon vissza? Mike segítséget kér Hannah-tól, és mint bármelyik felfüggesztet, gyanúsított nyomozó tenné, ő is szorgosan menedzseli a lány minden lépését…
Kritikán aluli volt. Nem csak a kiszámíthatóságára gondolok, hanem a logikátlanságára is. Mike, Hannah (egyik) szívszerelme ölelgeti, megcsókolja Ronnit, a későbbi elhunytat annak szülinapi buliján nagy nyilvánosság előtt, de erről Hannah semmit nem tud, míg meg nem nézi a biztonsági kamera felvételeit. Pedig minden arra épül ezekben a sztorikban, hogy Lake Eden egy pletykától hangos kisváros, ahol semmi nem lehet annyira lényegtelen, hogy ne beszéljék ki az emberek. Ja és Mike belehazudik Hannah képébe, azt mondja, semmi nem volt közte és Ronni között, csak akkor vall színt, mikor lebukik. És mit tesz erre Hannah? Semmit, elnézi neki, mert ő csókol a legjobban az egész államban. Na ennél butább női szereplővel is ritkán találkozik az ember.
Joanna Fluke: Ünnepi szilvapuding és gyilkosság (Hannah Swenson 12.)
Az adventi időszak a minnesotai Lake Edenben nem csak a Fehér Karácsony eljövetelének beharangozója, hanem garancia arra is, hogy Hannah Swensen Süti Éden cukrászdája megtelik finomabbnál finomabb illatokkal. Hannah sürög-forog, hogy megsüsse a karácsonyi libát, különleges ünnepi szilvapudingját, és még Knudson tiszteletes közelgő kézfogójára is elvállalja a desszertek készítését. Hannah ki sem lát a munkából, de nagyon élvezi is sürgést. Mindennek tetejébe megérkezik Larry Jaeger Bolondos Karácsonyi Vásárával, amely egy csapásra giccses adventi vurstlit varázsol a városka parkjába. Larry agyafúrt öreg rókának tartja magát, és büszke az őrült vásári játékaira, de ezúttal úgy tűnik a vállalkozó túl nagy fába vágta a fejszéjét. Egyesek azt pletykálják, hogy Larry bizony a tilosban járkál… Ám Larry nem használhatja ki a karácsonyi szezonban rejlő lehetőségeket, ugyanis Hannah egy ajtószegre akasztva talál rá a férfi irodájában. Hamar kiderül, hogy jó páran szerettek volna Larry zoknijába szenet tenni karácsonyra, majd jól fejbe kólintani vele. Többek közt a morcos ex-feleség, a néhai társ lánya, no és a hölgyike is, akivel a férfi mostanság romantikázott, és akkor még nem beszéltünk a Bolondos Karácsonyi Vásár irgalmatlanul dühös befektetőiről. A gyanúsított sok, az idő viszont kevés, hiszen 12 nap van hátra karácsonyig, így Hannah versenyt fut az idővel, hogy megtalálja a gyilkost, aki egyáltalán nem szeretné, hogy Hannah átlépje az Új Esztendő küszöbét.
Fogalmam sincs, miért olvastam el egyáltalán. Borzalmas.
A minnesotai tél a legalkalmasabb időszak arra, hogy az ember összebújva odakuporodjon a kandalló elé kedvesével és valami édeset majszoljon. Az édesség kedvenc cukrászlányunk számára nem gond, viszont a kedvessel való összebújással kicsit még várnia kell, ugyanis alkalmi szívszerelme csúnya gyilkossági ügybe keveredik mint gyanúsított….
Vészesen közeledik Delores könyvbemutató partija, és Hannah-nak bele kell férnie alkalmi ruhájába, így nincs más választása, mint húgát, Andreát követve beiratkozni Lake Eden vadonatúj fitnesztermébe, az Édeni Testekbe. Már önmagában is elég rémisztő, hogy a fagyos minnesotai reggelen kimásszon a puha ágyból és edzésre induljon. De hogy egy hullát is találjon a fitneszterem jakuzzijában, az már több mint sok. A helyzeten csak ront, hogy a gyilkosság helyszínét a Süti Édenben készített képviselőfánkok szegélyezik. Az a tény pedig, hogy az édességeket nem más, mint Hannah alkalmi szerelme, Mike Kingston nyomozó vásárolta, már csak hab a tortán.
Mike elsőszámú gyanúsítottja lesz a gyilkosságnak, amelynek áldozata nem más, mint a férfifaló bombázó Ronni Ward. Ronni fitneszedzőként dolgozott mind a seriff irodán, mind pedig az Édeni Testekben, és nem éppen jó szokása volt saját édeni testének bevetése szinte minden útjába kerülő férfinál, függetlenül attól, nős avagy facér volt-e az illető. Nem csoda, hogy sok Lake Eden-i hölgy egy csepp könnyet nem sok, annyit sem ejt a hír hallatán.
Vajon akarhatta-e bármelyik hölgy is annyira Ronni eltávolítását, hogy még a gyilkosságtól se riadjon vissza? Mike segítséget kér Hannah-tól, és mint bármelyik felfüggesztet, gyanúsított nyomozó tenné, ő is szorgosan menedzseli a lány minden lépését…
Kritikán aluli volt. Nem csak a kiszámíthatóságára gondolok, hanem a logikátlanságára is. Mike, Hannah (egyik) szívszerelme ölelgeti, megcsókolja Ronnit, a későbbi elhunytat annak szülinapi buliján nagy nyilvánosság előtt, de erről Hannah semmit nem tud, míg meg nem nézi a biztonsági kamera felvételeit. Pedig minden arra épül ezekben a sztorikban, hogy Lake Eden egy pletykától hangos kisváros, ahol semmi nem lehet annyira lényegtelen, hogy ne beszéljék ki az emberek. Ja és Mike belehazudik Hannah képébe, azt mondja, semmi nem volt közte és Ronni között, csak akkor vall színt, mikor lebukik. És mit tesz erre Hannah? Semmit, elnézi neki, mert ő csókol a legjobban az egész államban. Na ennél butább női szereplővel is ritkán találkozik az ember.
Joanna Fluke: Ünnepi szilvapuding és gyilkosság (Hannah Swenson 12.)
Az adventi időszak a minnesotai Lake Edenben nem csak a Fehér Karácsony eljövetelének beharangozója, hanem garancia arra is, hogy Hannah Swensen Süti Éden cukrászdája megtelik finomabbnál finomabb illatokkal. Hannah sürög-forog, hogy megsüsse a karácsonyi libát, különleges ünnepi szilvapudingját, és még Knudson tiszteletes közelgő kézfogójára is elvállalja a desszertek készítését. Hannah ki sem lát a munkából, de nagyon élvezi is sürgést. Mindennek tetejébe megérkezik Larry Jaeger Bolondos Karácsonyi Vásárával, amely egy csapásra giccses adventi vurstlit varázsol a városka parkjába. Larry agyafúrt öreg rókának tartja magát, és büszke az őrült vásári játékaira, de ezúttal úgy tűnik a vállalkozó túl nagy fába vágta a fejszéjét. Egyesek azt pletykálják, hogy Larry bizony a tilosban járkál… Ám Larry nem használhatja ki a karácsonyi szezonban rejlő lehetőségeket, ugyanis Hannah egy ajtószegre akasztva talál rá a férfi irodájában. Hamar kiderül, hogy jó páran szerettek volna Larry zoknijába szenet tenni karácsonyra, majd jól fejbe kólintani vele. Többek közt a morcos ex-feleség, a néhai társ lánya, no és a hölgyike is, akivel a férfi mostanság romantikázott, és akkor még nem beszéltünk a Bolondos Karácsonyi Vásár irgalmatlanul dühös befektetőiről. A gyanúsított sok, az idő viszont kevés, hiszen 12 nap van hátra karácsonyig, így Hannah versenyt fut az idővel, hogy megtalálja a gyilkost, aki egyáltalán nem szeretné, hogy Hannah átlépje az Új Esztendő küszöbét.
Fogalmam sincs, miért olvastam el egyáltalán. Borzalmas.
Jamie McGuire: Gyönyörű megváltás
Thomas már az első könyvben felkeltette az érdeklődésemet azzal, hogy felismerte Abbyt aztán már a második könyvben beleszerettem és megszakadt érte a szívem, szóval nem kis elfogultsággal álltam neki a könyvnek, de nem csalódtam a legidősebb Maddoxban. Nagyon tetszett.
"Bár talán nem mindig a leglelkesebb drukkerük voltam, Travisnek nem is volt szüksége rám. Kezdettől tudta, hogy Abbyhez tartozik, ahogy Abby is hozzá. A házasságuk megerősítette amit mindig is hittem, és ami életem vezérelve volt: hogy egy nő becserkészése, zaklatása és nagy általánosságban a gyötrése végül kifizetődik." (Shepley)
Thomas már az első könyvben felkeltette az érdeklődésemet azzal, hogy felismerte Abbyt aztán már a második könyvben beleszerettem és megszakadt érte a szívem, szóval nem kis elfogultsággal álltam neki a könyvnek, de nem csalódtam a legidősebb Maddoxban. Nagyon tetszett.
"Bár talán nem mindig a leglelkesebb drukkerük voltam, Travisnek nem is volt szüksége rám. Kezdettől tudta, hogy Abbyhez tartozik, ahogy Abby is hozzá. A házasságuk megerősítette amit mindig is hittem, és ami életem vezérelve volt: hogy egy nő becserkészése, zaklatása és nagy általánosságban a gyötrése végül kifizetődik." (Shepley)
Camilla Läckberg: A hableány
Skandináv krimi, nem rossz, de szerintem ez a Fjällbacka-sorozat legkevésbé sikerült része. A vége meg kiakasztó! Patrik nem kaphat szívrohamot! És Anna és Erica sem karambolozhat így, hogy mindkettő a terhessége vége felé jár! (Mert gondolom, Louise velük ütközött.) Nem igazság!
Skandináv krimi, nem rossz, de szerintem ez a Fjällbacka-sorozat legkevésbé sikerült része. A vége meg kiakasztó! Patrik nem kaphat szívrohamot! És Anna és Erica sem karambolozhat így, hogy mindkettő a terhessége vége felé jár! (Mert gondolom, Louise velük ütközött.) Nem igazság!
Gena Showalter - Az alvilág urai 0,5-6. részek
Nagyon jó kis sorozat, romantikus, erotikus fantasy, és persze rengeteg akció, némi humor. Nagyon tetszett.
A kedvenceim:
Gideon, Hazugság őrzője, igazán mulatságos helyzeteket teremt, hogy nem mondhat igazat anélkül, hogy nagy fájdalmat nem érezne, ezért mindig az ellenkezőjét kell érteni annak, amit mond.
és Kane, Kataszrófa őrzője, aki meg bármerre jár, bármit csinál mindig valami baleset éri, fejére szakad a vakolat, elpattannak a lámpák és beterítik üveggel, letörnek faágak és beleálnak a testébe stb, amit rezignáltam vesz tudomásul.
Időnként szétröhögtem magam a jeleneteken.
A görög mitológia istenei és halhatatlan harcosai harcolnak a halandó emberekből szerveződő, úgynevezett vadászokkal. A halhatatlan harcosok átkozottak, mivel Pandora szelencéjét kinyitották és szabadon engedték az abban bebörtönzött démonokat, úgymint: Erőszak, Halál, Fájdalom, Kétség, Harag, Hazugság, Beteg-ség, Paráznaság, Katasztrófa, Titok, Kudarc, Kín. Ezért azzal büntették őket az istenek, hogy egy-egy démont saját magukban kell őrizniük.
Az elmúlt évezredek alatt megtanulták uralni démonaikat és elvonultan élték életüket az emberek között. Védik és vigyázzák a gyenge halandókat, akik ezért angyaloknak hiszik őket.
A vadászok megkeseredett emberek, akik minden földi nyomorúságért a démonokat hibáztatják és el akarják pusztítani őket. Ennek érdekében semmilyen eszköztől nem riadnak vissza és egyáltalán nem izgatja őket, hogy mennyi járulékos veszteség keletkezik esztelen támadásaik miatt a halandók körében. Gonoszabbak a gonosznál.
De végül is semmi sem az, aminek látszik, rengeteg új szereplő és esemény csatlakozik a történethez és minden rész újabb és újabb meglepetéseket tartogat az olvasók számára.
Ennek is vannak még magyarul nem elérhető részei és reménykedem benne, hogy vagy kiadják, vagy lefordítják. Jó pár rész már rajongói fordítás volt, amiért hálás köszönet a készítőknek.
Nagyon jó kis sorozat, romantikus, erotikus fantasy, és persze rengeteg akció, némi humor. Nagyon tetszett.
A kedvenceim:
Gideon, Hazugság őrzője, igazán mulatságos helyzeteket teremt, hogy nem mondhat igazat anélkül, hogy nagy fájdalmat nem érezne, ezért mindig az ellenkezőjét kell érteni annak, amit mond.
és Kane, Kataszrófa őrzője, aki meg bármerre jár, bármit csinál mindig valami baleset éri, fejére szakad a vakolat, elpattannak a lámpák és beterítik üveggel, letörnek faágak és beleálnak a testébe stb, amit rezignáltam vesz tudomásul.
Időnként szétröhögtem magam a jeleneteken.
A görög mitológia istenei és halhatatlan harcosai harcolnak a halandó emberekből szerveződő, úgynevezett vadászokkal. A halhatatlan harcosok átkozottak, mivel Pandora szelencéjét kinyitották és szabadon engedték az abban bebörtönzött démonokat, úgymint: Erőszak, Halál, Fájdalom, Kétség, Harag, Hazugság, Beteg-ség, Paráznaság, Katasztrófa, Titok, Kudarc, Kín. Ezért azzal büntették őket az istenek, hogy egy-egy démont saját magukban kell őrizniük.
Az elmúlt évezredek alatt megtanulták uralni démonaikat és elvonultan élték életüket az emberek között. Védik és vigyázzák a gyenge halandókat, akik ezért angyaloknak hiszik őket.
A vadászok megkeseredett emberek, akik minden földi nyomorúságért a démonokat hibáztatják és el akarják pusztítani őket. Ennek érdekében semmilyen eszköztől nem riadnak vissza és egyáltalán nem izgatja őket, hogy mennyi járulékos veszteség keletkezik esztelen támadásaik miatt a halandók körében. Gonoszabbak a gonosznál.
De végül is semmi sem az, aminek látszik, rengeteg új szereplő és esemény csatlakozik a történethez és minden rész újabb és újabb meglepetéseket tartogat az olvasók számára.
Ennek is vannak még magyarul nem elérhető részei és reménykedem benne, hogy vagy kiadják, vagy lefordítják. Jó pár rész már rajongói fordítás volt, amiért hálás köszönet a készítőknek.
Utoljára módosítva:
- Státusza