Nagytiszteletű Csöcsi úrnak

Ön már halott, a neve itt a listán
szerepel nálam, csak a sorára várjon,
nem ússza meg a gyors halált,
kérem, ne kiabáljon,

de ha gondolja, más út is akad,
tudok lassan is végezni Önnel,
s Ön ordit, mint fábaszorúlt kukac,
s én hallgatom, kegyetlen kárörömmel.

Lehet, hogy feltolok a végbelébe
egy férfiesernyőt és bennt kinyitom,
Ön dülledt szemekkel, rekedten ordit,
mig szépen, lassan kihuzom.

De meglehet, hogy drótkötéllel
kötöm ki Önt egy fához,
a fát meggyújtom, hogy égjen
és hallgatom, mig Ön kiáltoz.

Ma még Ön él, szabad a vásár,
mondja el, mi a terve,
gyorsan, vagy lassan öljem Önt ?
Teszem, mit Ön szeretne

Lelki fülemmel, már hallom, ahogy hörög,
már várja Önt a sir, a sáros szörnyű rög,
vaditott nyűveknek folyik már a nyála,
vacsoraidőre övék lesz a hája.

Valóban most jött az utolsó levelem,
az amit Ön ma még elküldhetett nekem,
De több levél nem lesz, erről gondoskodom,
szemét szabályosan még ma ki is tolom.

Sötétebb lesz Önnek, mint van ma az agyában,
akasztófa alatt remeg majd gatyában,
de nem lesz kegyelem, ne is nyöszörögjön,
ha nyakán a hurok, utolsót hörögjön,

rusnya testét vetem, az erdei népnek,
szegények nem kaptak reggelit, s ebédet.
Pitti lesz halottkém, már hűtöm a szeszt
megmondtam én Önnek, hogy még ma rajtaveszt.

:evil:

Legyen hát igy, ha igy kivánja,
e tópart lészen Önnek temetője,
holló se károg, amig szemét kivájja,
s földbeszúrt kardja, lesz teteme őre.

Fel, fel lovag, már várja Önt a vérbaj,
tóparton meresztik szemük a halak,
torkából vérével buggyan fel a sóhaj,
még rándul vagy kettőt, s a fűbe harap.

Nyerit hintalovam, rázza a sörényét,
elrúgtat kevélyen, új kalandra várva,
amig Ön nyomassza a tópart füve selymét,
engem új nők várnak, szerelemre vágyva.

Israel lankas dombjain,a temetoi menet regen keszen all,
indulna a fogat, de ures a koporso, csak az on tetemere var.
Viragok, koszoruk, tomjen es kereszt, onre var minden tetovan,
A rabbi sem tudja, tudosok kutatjak, mit keres on meg a fako lovan.
Nem kell a foldnek, az eg is csak legyint. Jehova nezi szedulten
szetszaggatott teste borzaszto latvany, mindenki menekul remulten.
A menyorszagban nincs helye, a pokol se ker a testebol,
Nincs szamara hely e foldon ,mindenki retteg a lelketol.
Lovagi tornanktol gyavan megfutott, rozsdas kardjat lengetve ment
orult kacajjal, vigyorral arcan, mindenki azt hitte, agyament.
En tudom, hogy nem az, de maradjon koztunk e nagy titok,
tudja meg az utokor, hogy On mindig nagyokat loditott.
Mondhatnam szegyen ez, de mindenki tudja mar
csak On nem tudta soha hogy menyi a hatar.
On meg mindig nokrol almodik, csipas szemmel vaksin nezve
Nem hiszi el nekem, hogy senki nem nez mar az On szemebe.
Gonoszsag o istenem, bocsasd meg neki ,hogy o ilyen
Megoldom a problemat , te erted szurom en sziven.

Hah ! Minő beszéd ez itt
megjött az őrült lovag,
nem kapta meg a gyógyszerét,
s összehord hetet, havat.

Milyen rút ötlet: Nekem kereszt !
tömjén és koszorú !
Már csak ezért is indokolt,
köztünk a háború.

A tóparton, hát várom Önt
a két fűzfa alatt,
az ágán ül egy keselyű,
neki lesz Ön falat,

s, hogy ne okozzon gondokat,
gusztán felszabdalom,
utálatos testrészeit
szép sorba kirakom,

hogy egyen a sok vadmadár
egy se maradjon éhes,
hisz természetvédő vagyok,
s a madarakra kényes.

Kedves lovag, szégyen és gyalázat,
hogy itt hangoskodik, s felveri a házat,
s nem pihenhet Öntől, más elmebeteg,
se orvos, se nővér, se hülyegyerek.

En nem azert vagyok, hogy on boldog legyen
tul oreg vagyok , hogy megjojjon az eszem
Pihenjen csak nyugton ,nem zavarom tobbet
hisz a pokolban, nekem, mar elore koszonnek

Nos hát figyeljen, most szörnyű lovag,
megirom Önről a valót, a nép
nekem szurkol, hozzám imádkozik,
hogy szörnyű testét tépjem végre szét.

Volt már idő, hogy Önt pokolra küldtem,
de amint hallom, ott sem nyughatott,
megőrjitette az ördögök hadát,
s a kártyaasztalnál adósságot hagyott.

Ön volt már szellem, borongós éjszakán
mikor kuvik szólitja a halált,
megpróbált akkor is az ellenemre törni,
de hatásos fegyvert ellenem nem talált.

Volt már szakács és kriptaszökevény,
többnapos hullákból főzött sok kaját,
de nem hatott meg, én üldöztem Önt
s csomókban szaggattam ki a haját.

A mennynek nem kell, a pokolból kiűzték,
szellemként szörnyen hangosan huhog,
de tudom, hogyan végezzek Önnel,
én alkoholba fojtom, mig bugyog

busa feje, s a nagy kádat lezárom,
s amig az alkohol tart, Ön bizton ott marad,
nem bosszant többet senkit itt a Földön,
s nem riogatja a kiskoruakat.

Hogy győzni nem akar? Hiszen nem is tud,
Ön vesztes volt, mikor mexületett,
kedves szülei sirva jártak gyónni,
hogy összehoztak egy ilyen gyereket.

A kis koporsót megkapja tőlem ingyen,
csak ne terjessze azt, hogy rossz vagyok,
s túlvilágon reklámozza munkám,
s, hogy ha kell, szar kofágot is tudok.

Most eppen lovagi talalkozora megyek, de ha visszajottem , akkor vegzek veled:111:

Várok a parton, a pázsit már kopott,
úgy várok itt, mint kivénhedt kokott,
Nem ül madár a száradt két füzön,
megsütöttem a lovam a tüzükön.

Mi volt a tóban hal, már mind kifogtam,
Csöcsi lovaggal megint jól kifogtam,
Párbajra hivott, s már megint elszökött

Arcom selymét ellepi dús borosta,
kardomnak élét zabálja szörnyű rozsda,
s fájó farommal nyomok bús rögöt.

Borostás arcom úgy tüzel,
mint tó vizén az alkonyati Nap.
Ön helyett pirulok Uram,
mert, hogy lehet ily gyáva egy lovag.

Mig más lovag, a harcra készen áll,
Ön gyáván elfut és üzenget,
miközben itt a páston déli órán
a harsonáknak harci hangja zengett.

Ott vártam én, varjútollakkal ékes
süvegemben. Acélos jobbom
harcra készen markolta pallosom.

Ön nem jött el. Ön ily csúfságra képes ?
Ha meglátom, sárga földig lehordom,
s vadászebemmel megharaptatom.

Tisztelt Uram,
hajdan dicső lovag,
ha nem tud autót vezetni,
miért nem tart lovat ?

A rend őrével már beszéltem,
Ön túl sebesen hajtott,
s azért fogták le Önt,
hogy ne csináljon bajt ott.

S mi több a ruhája se volt
a legutóbbi divat,
mit a szociális miniszter
ősz lovagoknak osztogat

Csatolás megtekintése 14878

S mikor a rendnek éber őre
azt kérdezte, hogy van-e tőre
Ön mint egy őrült (és dohányos)
reátámadt a két rendőrre

Csatolás megtekintése 14879

No ezért kijárt a bilincs,
Száztiz dollár nem szörnyű kincs
Majd megtanulja, hogy szolid lovag
autó helyett, tart hintalovat.

:555: