Sajnos, ez egy régi tévedés, lehet, valamelyik korai NLP könyvből származik, bár én még nem jutottam az eredet nyomára.
A leírt modell lényegében az angolszász, jobbkezes, felnőtt férfiak egy részére igaz, ha nem fogyasztott alkoholt, drogot, nem volt autó- de még inkább motor balesete, koponya törése, stoke-ja, tumora, valamint a Hold megfelelő pozícióban áll a Szaturnuszhoz képest. Röviden: általában nem tudjuk. Ezért alkalmazzuk az NLP legősibb technikáját:
megkérdezzük. Ezt hívjuk
validálásnak.
Olyan kérdéseket teszünk fel, mint pl. Milyen volt az általános iskolád kapuja? Mesélj az első autódról? Hol voltál tegnap este 9 kor? Stb. És erősen figyeljük a szem mozgását. Amikor a partnerünk
megértette a kérdést de csak akkor a szem ellohol valamelyik irányba, s vadul kotorászik a válasz után. Ez lesz az
emlékezeti oldal. (Természetesen, amikor megszólal, a szem rendszerint már középen lesz tehát, ha csak akkor nézünk rá, amikor válaszol, rég lekéstünk a megfigyelésről)
Hasonló módon az olyan kérdések, mint pl. Hol fogtok nyaralni jövőre? Hogy alakul a karriered? Vagy nagy gonoszan: mannyi 17x39? Olyan tartalmakat firtatnak, amelyekre a válasz a maga teljességében nincs meg az agyban, tehát kénytelen konstruálni. Ezt a személy
konstrukciós oldala.
A kérdések közös jellemzői, hogy amennyire csak lehet,
modalitás nélküliek (azaz nem tartalmaznak
Vizuális,
Auditív,
Kinesztéziás,
Olfaktórikus,
Gusztatórius kifejezéseket, szavakat.) Másrészt nem lehet rájuk egyszerű igen-nemmel válaszolni, azaz a konzerv válaszok előhívása is agymunkát igényel.
Így megtudjuk határozni az
emlékezet-konstrukció fő irányait. Ha finomabb vizsgálatra van szükségünk, mert mondjuk, nem csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy kedvelt partnerünk emlékezetből válaszol-e arra a kérdésre, hogy hol voltál tegnap este?, vagy megkonstruálja azt a választ, amit szerinte mi szeretnénk hallani, akkor érdemes rákérdezni az egyes modalitásokra. Mit láttál ? Hogyan nézett ki ? Milyennek látod a 20XX évet? Ugyanígy a többire is. S közben vadul figyeljük a partner szemmozgását. Akkor, abban a pillanatban,
amikor felfogta a kérdés lényegét. Legegyszerűbb, ha rajzolunk magunknak egy smiley arcot, s arra jegyezzük le a szemmozgás irányát.
A kinesztéziás, olfaktórikus, gusztatórius működést csak akkor szoktuk külön-külön kezelni, ha az illető személy foglalkozásából adódóan rengeteg ilyen, vagy hasonló emlékkel, konstrukciós lehetőséggel bír, pl. szakács, cukrász, hivatásos kóstoló, illatszerekkel, kozmetikumokkal foglalkozik egyébként az európai és angolszász szókincs, és fogalomrendszer nagyon hiányos ezen a téren.
Ezért általában a
Kinesztéziával foglalkozunk csak. Míg az előző két modalitásnál van emlékezeti és konstrukciós oldal, a K-nál nincs. Melyik volt életed legboldogabb pillanata? Legvadabb szexuális élménye? Milyen lesz, amikor ez, vagy az sikerül neked? Figyeljük meg, hogy ezekben az esetekben a fiziológiánk (légzés, szívverés, izomtónus, stb., stb.,) azonnal reagál. Ezeket a pillanatokat csak
a jelenben tudjuk átélni. Szemünk valamelyik irányba, rendszerint lefelé fordul, csendben vigyorgunk, vagy vinnyogunk. Ez a smiley rajzunkon a Kinesztézia, vagy még pontosabban az
átélés helye. Amikor a partner tekintete itt időzik, valami nagyon fontos dolgot él meg. (Azt, hogy pontosan mit, meg az NLP
kalibrálás nevű módszeréből tudhatjuk meg).
Egy biztos, mire idáig eljutottunk a vizsgálatunkban, a partnerünk már nagyon unhatja a dolgot, s ha hangosan nem is, de magában már biztosan melegebb éghajlatra küldhetett minket. Szerencsénkre ehhez a
belső beszédhez is tartozik egy tipikus szem irány. Ami megint csak valahol lent van, s jó esetben az ellenkező oldalon, mint a kinesztéziás, érzelmi irány. Aki nem hiszi, mossa csak meg kedvenc gyermeke fejét valamilyen csínytevés után.
Jó hír, hogy ha már elkészítettük a smiley-kat, nem kell szemétbe dobnunk a partner távozása után. A mintázat
ugyan egyedi, de állandó így legközelebb, amikor találkozunk vele, elég csak elővenni a rajzunkat. Ha csak nem esett a fejére egy fél tégla, nem kapott agyvérzést, vagy nem érte olyan trauma, amit soha többet nem akar még egyszer hallani, látni de ezt a
passtime időszakban úgy is ellenőriztük jól el tudunk navigálni a mi kis térképünkön. Amelyről, mint tudjuk nem maga a táj, így mindig érdemes pontosítani.
PS. Utólagos engedelmeddel, mind a két írást feltettem a blogomra.
http://NLPtrainer.blog.com