Nyugtassatok meg! A fiam messzire utazik!

pupulo témája a 'Innen - onnan érdekeségek' fórumban , 2005 Június 10.

  1. Rebecha

    Rebecha Állandó Tag


    szia!
    én is tesóm is fiatalon több mint 3 évet voltunk külföldön dolgozni,és anyukámat anygon megviselte,de ugyanakkor sztem örülni is kell,hogy van bátorság a gyerekedben, h nekivágjon. Illetve,h van benne csinálni akarás. Még fiatal,had éljen,lásson világot,utána ugyis visszajön hozzád.Ne szomorkodj emiatt.
     
  2. Jobimaster

    Jobimaster Állandó Tag

    ne féltsd, én is dolgoztam kint, ha pénzt nem is gyűjt sokat, mert lehet elbulizza, önállóbb lesz...saját tapasztalat
     
  3. anagydorottya

    anagydorottya Állandó Tag

    Tudom, hogy ez régi bejegyzés volt, de szívesen hozzászólnék, talán rákattint olyan is, aki most néz ennek a problémának elébe.
    Én 21 éves elhatároztam, hogy nem vagyok hajlandó Magyarországon élni, kerestem egy au pair ügynökséget, és nekiálltam a családkeresésnek. Minden nagyon gyorsan zajlott, egy hónap alatt beszereztem mindent, találtam családot, összepakoltam, és irány Németország. A szüleim igaz nem mondták, hogy ne menjek, de iszonyúan féltettek. A nyelv nem ment vmi fényesen, de most hogy lassan lejár az egy évem, elmondhatom, hogy életem egyik legjobb döntése volt. Szeretek itt lenni, hosszabítjuk is a szerződésem, a nyelvet majd' tökéletesen beszélem, rengeteg barátra tettem szert, plusz megismertem több népszokást, ételeket, és egy teljesen más hozzáállást.
    Tudom a szülőknek nehéz elengedni a gyereküket az ismeretlenbe, de ha elég talpraesett az a gyerek, akkor biztosan semmi gond nem lesz. Bátor dolog volt a szüleimtől is, hogy így elengedtek, de látták rajtam, hogy annyira akarom, hogy beletörődtek és támogattak.
    Ennél többet nem is kaphattam volna tőlük!
     
  4. bagolyka666

    bagolyka666 Állandó Tag

    Minden magyar fiatal, ha megteheti, próbálja meg. Rengeteg tapasztalatot lehet szerezni. Én 10 évesen, még az "átkosban" döntöttem el, 26 évet kellett várnom, de kijöttem a családommal együtt. A kislányom spanyol iskolában kezdte az első (illetve a helyi sajátosságok miatt a második) osztályt, egyetlen szót sem beszélt spanyolul, ahogy mi sem, angolul pedig a spanyolok nem. Három hete voltunk itt, amikor kezdődött az iskolaév. Rengeteg segítséget, vállon veregetést és nyugtatgatást kaptunk, vadidegen emberektől.

    Idén a kisfiam is 3 évesen elkezdte az óvodát (itt iskola). Beilleszkedtek mind a ketten, és egyikünk sem akar hazamenni. Annyi jót kaptunk itt, amit soha nem fogok ezeknek az embereknek elfelejteni.

    Hatalmas kaland és tapasztalat nekivágni a világnak, és ha megnyíltak a határok, akkor éljenek vele a fiatalok, más emberek lesznek amikor/ha hazatérnek. Természetesen kellő óvatossággal kell a dologhoz hozzáállni, hiszen rengeteg szélhámos vadászik külföldre vágyó fiatalokra, ebben segítsenek a szülők, hogy még nem kellően érett gyermekeiket nem tudják behúzni a csőbe, de ne akadályozzák a kiutazást... szavakkal és érzelmekkel sem, bárhogyan is fáj. És persze senki, soha ne induljon neki üres zsebbel az ismeretlennek, különösen ha nincsen előre lefixált munkahelye, mert manapság munkát találni nem egyszerű külföldön sem és addig is kell élni valamiből.

    Sok szerencsét minden kalandvágyó próbálkozónak.
     
  5. Paládi Gabriella

    Paládi Gabriella Állandó Tag

    Sajnálom, nem tudlak megnyugtatni, mert engem is a frász kiverne a te helyedben.!Ilyenkor örülök, hogy még kicsik:)
     
  6. Paládi Gabriella

    Paládi Gabriella Állandó Tag

    Gratulálok!!!!!!!!!!
     
  7. Paládi Gabriella

    Paládi Gabriella Állandó Tag

    Sokszor irigykedem(Sajnos) az ilyen ügyi emberkékre!!!!!!
     
  8. Ilyke

    Ilyke Állandó Tag

    Sziasztok!
    Én is megéltem,hogy gyermekeim külföldre mentek fiam 8 éve a lányom családostól 2 unokámmal 3 éve vágott neki a világnak.Majdnem belehaltam!!!Nagyon nehezen fogadtam el .Mást mond a józan ész és mást diktál a szív legalább is az enyém.Értem én,hogy könnyebb boldogulni,de nem ölelhetem magamhoz őket.Minden pozitívra van megfelelő negatív válaszom.Pedig megyek hozzájuk és ők is jönnek(de nincsenek velem).Tudom el kell engedni!tudom...ezen dolgozom
     
  9. szovivi

    szovivi Állandó Tag

    A fiad már nagyfiú és hidd el nagyon örülne ha támogatnád mert sokkal könnyebb lenne neki
     
  10. Gabi1980

    Gabi1980 Új tag

    Én sajnos nyugtatgatni nem tudlak, mert mi is otthagytuk a Mo-ot, Szüleink nagy bánatára. Mi ugyan nem vagyunk messze, csak 7-8 órányira, azért ez is nagy távolság. Szerencsére a skype korában legalább lehet jókat beszélgetni ingyen:))
     
  11. Gabi1980

    Gabi1980 Új tag

    Sajnos nem egyszerű...:-(
     
  12. wirgil

    wirgil Állandó Tag

    érezze, hogy számíthat rád!
     
  13. vacak19831221

    vacak19831221 Új tag

    Így 5 év távlatából már biztos megjárta a nagy Angliát! Remélem azért jól érezte magát és pozitív élményekkel gazdagodott!
     
  14. robby18

    robby18 Tag

  15. robby18

    robby18 Tag

    köszönöm
     
  16. piroska27

    piroska27 Állandó Tag

    A keresztlányom is Londonba ment. Kisebb megszakítással már 12 éve kint dolgozik.Eleinte rossz volt de a videós beszélgetések sokat segítettek meg szokni a távol létét
    Üdv Piroska27
     

Megosztás