Pacik - paciimádók paradicsoma - jöhet minden, ami lovakkal kapcsolatos

Pipec77 témája a 'Háziállatok' fórumban , 2009 Május 5.

  1. meffancs

    meffancs Állandó Tag

    VAWYAN FABLE - Vakvágta

    VAWYAN FABLE - Vakvágta

    A szerzői jogi törvény értelmében csak olyan e-book tölthető fel, ami már nem jogvédett, vagy, aminek a sokszorosítására Önnek a mű szerzője engedélyt adott. A CandaHun nem vállal felelősséget semmilyen feltöltött anyagért. A felelősség a feltöltőt terheli.
     

    Csatolt fájlok:

    Kata749 kedveli ezt.
  2. sorcier

    sorcier Kormanyos Fórumvezető Kormányos

    "Lobolondsag"-jo bolondsag:))

    Sziasztok,magam is nagy lobolond vagyok gyerekkorom ota.
    Sajnos,sosem nyilt alkalmam arra,hogy legyen egy sajat lovam.:(Viszont nagyon szeretem oket,itt is gyonyorkodtem a sok szep feltett fotoban.Nekem is van egy keves,annal tobb kivarrnivalo mintaban.:pEgyet mar elkeszitettem,amibe par evvel ezelott belebolondultam.:D
    Toltok fel par kepet.
     

    Csatolt fájlok:

    Kis Sarkcsillag és Kufirc kedveli ezt.
  3. GJodie

    GJodie Állandó Silver Tag

    Nati: Egy kiscsikó szemével...

    Milyen fényesség van itt, és milyen jó illatú minden. Szinte káprázik a szemem az istálló tompa fényei után. Szeretem a boxot is, ahol Anyával együtt lakunk, de itt az udvarban annyira jó.
    - Nézd Anya mekkorát tudok ugrani. Na, most még egyet. Úgy is tudok, hogy egyik lábam sem éri a földet. Futkorászok is egy kicsit. Te csak egyél a friss szénából, én addig elfutok a kapuig és vissza. Ne félts, már nagyon jól megy a vágta.
    A kapun kívül a többi ló csak nézett, hogy mekkorát nőttem. Velük keveset találkozom, rendszerint csak a szagukat érzem, és a beszédüket hallom. Nem pletykásak, ritkán szólnak egymáshoz. Hozzám még nem beszélnek, mert nagyon kicsinek tartanak, de egy-két hónap, és már én is ott lehetek köztük. Néha, ha kilesek az istállóból, látom a csődöröket az udvarban, ahogy békésen rágcsálják a szénát. Bent az istállóban is van három. Az egyik Apa, de még nem találkoztam vele sem közelről.
    A Gazdával viszont sokszor, nagyon jó ember. Szeret minket. Én is Őt, amikor hozzám szól, megsimogat, megvakargatja a sörényem alatt a nyakamat. Öcsi (bácsi) velem még nem beszélget, de Anyával jóban vannak. Hallottam, amikor mondta neki, hogy ő még ilyen kedves, megértő és szorgalmas emberrel nem találkozott. Nagyon gazdag lehet, mert Apa szerint arany szíve van. Egész nap csak velünk foglalkozik. Mi vagyunk a legfontosabbak az életében a fián kívül. Hogy honnan tudom? Ezt nem kell mondania senkinek, érezzük mindannyian.
    Na, futok még egyet a kapuig. Olyan jól esik a szabadság. Nem baj, ha elfáradok, akkor visszamegyek Anyához, és pihenésképpen szopok egy kis tejecskét. Anya finom és szép, mint az élet Sövénykúton. Ez az én otthonom.
    (G.P.Judit)
     

    Csatolt fájlok:

    Kufirc kedveli ezt.
  4. Enikő 1991

    Enikő 1991 Állandó Tag

    sziasztok!

    tud vki a lovagláshoz ajánlani egy jó könyvet?

    köszönöm
     
  5. Kufirc

    Kufirc Állandó Tag

    Sok jó könyv van, de inkább lovat ajánlanék, könyvből nem lehet megtanulni lovagolni, legfeljebb a lexikális tudást lehet vele növelni.
    Olvasás közben jut eszedbe, hogy: Tényleg! Ezt én is így csinálom. Megerősítésként.
     
  6. szamóca02

    szamóca02 Állandó Tag

    én zsoké akartam lenni kicsi koromban, aztán közel mentem egy lóhoz és még megetetni sem mertem...
    gyorsan szertefoszlottak az álmaim, ma már nem nagyon értem, mitől ijedtem meg, a lovak gyönyörű, okos és jószagú állatok..
    :)
     
  7. Kufirc

    Kufirc Állandó Tag

    Alapok a lovagláshoz

    Kedvcsinálónak, vagy csak ismeret-frissítésként leírom, hogy miként fogok hozzá egy teljesen kezdő gyerek lovaglás oktatásához.
    Nálam a legfontosabb, hogy minél gyorsabban összhang épüljön fel a ló és leendő lovasa között. Mivel a lovak menekülő állatok, feltétlen bizalom kell hogy kialakuljon kettejük között. A lónak "tudnia" kell, hogy lovasa megvédi mindentől. Bokorból kiugró nyuszitól, meg felrepülő madártól is.
    Már a ló megválasztásában is döntő a gyerek fizikai mérete, leginkább a magassága. Egy kezdő lovas, aki még soha nem ült lovon, szívesebben ellát a ló háta fölött, mint a hasa alatt. Együtt hozzuk be a lovat a legelőről, és együtt tisztítjuk meg, készítjük fel a munkára. Ilyenkor látom a gyerek viszonyulását a lóhoz, esetlek már kialakul egy érzelmi kapocs is.
    Ez nem ritka, mert Süti a póni kanca igen kedves, nyugodt, jól szocializált ló.
    Mindig szőrén kezdünk lovagolni, így a motorikus mozgások, a testmeleg, a közvetlen érintés is jó hatással vannak a lovaglásra.
    A jó testtartást is csak így lehet megtanulni, a nyereg, a kengyel nem segítség ehhez, szerintem, csak ál-biztonságot nyújtanak.
    Egyenes derék, térdben kissé hátrahajlított lábszárak, kifeléforduló lábfejek, ezek szőrén-lovaglásnál automatikusan jönnek a gyereknél, alig kell figyelmeztetni őket a helyes testtartásra.
    Az ülésegyensúly megtartásához, illetve kialakításához én a sörénybe kapaszkodással kezdem, ha kell két kézzel, de figyelek, hogy ne fehéredjenek a gyerek ujjai. 2-3 kör után már látom lazulni a szorítást, akkor a combjukra teszik a kezüket a gyerekek. Arra mindig felhívom a figyelmüket, hogy nyugodtan, rakosgassák, akár menet közben is a feneküket, ha erre szükség van. Az egyensúly megtartásához az elengedett kézzel lovaglás, majd amikor már látom, hogy stabilan ül a gyerek, akkor kiegészítjük a "fecske-számlálással", tehát felfelé nézve, szükség szerint oldalsó középtartásban a kéz, így lovagolunk felváltva, hogy azért ne szédüljenek el a gyerekek.
    Nálam a stílusnál fontosabb a lóbiztonság, tehát minden váratlan helyzetben a lovon kell maradni.
    Ezt egészen a lépéstől, az ügetésen át a vágtáig gyakoroljuk, körkarámban.
    Mindezt csak szőrén és csak addig, amíg a gyereken az érdeklődést látom. Ha lanyhul az érdeklődése, leszáll és szabad fogl. lónak-lovasnak. 10-15 perc és már látom, hogy ülnének vissza.
    Hamar eljön az az idő, amikor a gyerekek úgy gondolják, hogy kinőtték a póni kancát, ekkor jön Fuksza a hidegvérű kanca. Majd egy méter széles hátán a felálláson kívül, mindenféle gyakorlatokat végzünk, álló helyzetben, menet közben fogás a lovon, előre-hátra, ráfekvés, bármi, ami segíti a lóbiztonságot.
    Pár órás foglalkozás után már egykézben, magasan tartják a szárat, ez csak a vezetőszár, ami kantárszárként van a kötőfékhez kötve, és így ügetnek, mint egy igazi cowboy ...na ez teccik' is nekik nagyon.
     
    Grace_Raid, dzseff, szmájli és 1 másik tag kedveli ezt.
  8. Erőleves

    Erőleves Állandó Tag

    ötlet

    Kedves Fórumozók!
    Lóval, lovaglással kapcsolatos gyakorlatot, szemléltető ábrát, könyvet, verset, mondókát, dalt és kottát keresek! Nálunk lovagolhatnak az 5-18 éves sérült gyerekek az iskolában, ehhez szeretném a segítségeteket kérni (például a piktogramok elkészítéséhez folyamatábrákra vagy szószedetre gondoltam). Ha bármilyen ötletetek van pl. valamilyen eszközhöz, megpróbálom.
    Köszönöm szépen! Jó tanévkezdést mindenkinek!
     
  9. jkjcsenge

    jkjcsenge Állandó Tag

    A családnak van egy ilyen szép pinto csődöre, egy kicsit csíp, de nagyon védelmezi a kancát a csikóval.
     

    Csatolt fájlok:

  10. GJodie

    GJodie Állandó Silver Tag

    A harmadik kiscsikó

    - Jázi! Gyere gyorsan! Nagy hírem van! - nyerített bele a széna illatú csendbe Nati, a márciusi kancacsikó.
    Késő este volt már, ezért a két kis lovacska az istálló oltalmazó falai között, egymás melletti boxban pihent édesanyjukkal. Jázmin, - a megszólított - felkelt a finom szalmaágyából, és odament a box oldalához, hogy jobban hallja Nati híreit, aki izgatottan toporgott a másik oldalon. Jázi sokkal fiatalabb volt, csak augusztus végén látta meg a napvilágot, de azóta elválaszthatatlan barátok lettek.
    - Képzeld... most mondta Anya, hogy híreket kapott a legelőről. Megszületett Csillám új gyereke... ő is kancacsikó. Most már hárman leszünk barátok. Úgy örülök neki. Milyen jókat fogunk kergetőzni, meg ugrándozni. Te is örülsz neki, ugye?
    Jázi kicsit visszafogottabb volt Natinál, bár kétségtelen, hogy ő is boldogan fogadta a hírt. Sövénykúton, ahol élnek, ezzel 22-re nőtt a ménes létszáma. Megnyugtató volt számára, hogy ennyien vannak. Egy nagy család, ahol mindenki mindenkire figyel, és megvédik egymást, ha bármi baj adódna.
    - Szerinted mikor találkozhatunk vele? Miért nem itt született az istállóban, ahogy mi is? - pislogott Jázi a mindig jól értesült barátjára.
    - Nem tudom, hogy miért. Csillám jobban szeret kint lenni a szabadban, talán azért nem jött be éjszakára közénk. A gazdának holnap reggel aztán lesz nagy meglepetés. Ő is nagyon várta már az új jövevényt. Biztosan behozza őket is ide, de mivel mi reggel kimegyünk a dombra, lehet, hogy akkor elkerüljük. Este viszont mindannyian itt leszünk. Olyan izgatott vagyok. Vajon mi lesz a neve?
    - Gyerekek! Ideje már aludnotok. - szólt rájuk Süti, Jázmin anyukája. - Holnap is lesz nap, akkor majd folytatjátok.
    Szeretettel megbökdöste fekete kiscsikója oldalát, hogy ezzel is megerősítse kívánságát. A két kancacsikó szófogadóan elfoglalta a box sarkában lévő kuckóját, és azzal a boldog megelégedettséggel hajtották álomra a fejüket, hogy mostantól már hárman vannak.

    (a képeken sorban: Nati, Jázi és az új kiscsikó)
     

    Csatolt fájlok:

    Kufirc kedveli ezt.
  11. dzseff

    dzseff Állandó Tag

    Konrád Ignác a lovak festője

    Konrád Ignác élete és munkássága

    Konrád Ignác (1894-1969) szülőhazájában a kevéssé ismert képzőművészek közé tartozik, pedig sokak szerint a világ legjobb lóábrázolója volt. A portréfilm bemutatja a festő és szobrászművész különös művészi pályáját és kalandos "hontalan" életét. Konrád Ignác aki munkásságában a Munkácsy féle realizmust viszi tovább, főként lovakat és lovas témájú képeket festett, e műfajban tett szert külföldön is ismertségre. A franciaországi Deauville-ben, amely a lótenyésztés és a lovassport egyik fellegvára, őrzik legtöbb alkotását. Kétújfalu általános iskolája felvette a művész nevét, és emlékszobáját is felavatták.

    [​IMG]
    színes, magyar portréfilm, 48 perc, 2003

    rendező: Kontra Mária
    forgatókönyvíró: Kontra Mária
    operatőr: Medgyesi Zoltán, Reich László
    avi formátum,egy klikk,data.

    Rejtett tartalom:
    **Rejtett tartalom: A tartalom megjelenítéséhez kattints a 'Tetszik' gombra.**
     

    Csatolt fájlok:

  12. dzseff

    dzseff Állandó Tag

    Sir Alfred James Munnings

    Sir Alfred James Munnings (1878 október 8 - 1959 július 17),őt tartják Anglia egyik legjobb lófestőjének.

    Sir Alfred Munnings (1878-1959) was born in Mendham, Suffolk, to an East Anglian farming family. He first indicated his artistic talent during his apprenticeship to a firm of lithographers in Norfolk, where he studied at Norwich School of Art in the evening. By 1899, he had exhibited two paintings at the Royal Academy.

    After working as an official artist in the First World War, Munnings married and settled permanently at Castle House, in Dedham, Suffolk. Concentrating particularly upon equestrian work, he was so successful in what was, at the time, an unfashionable field that he rose from his relatively humble beginnings to become both a knight and the President of the Royal Academy between 1944 and 1949.

    Munnings was an enthusiastic horseman and most of his greatest works featured either the racecourse or the hunt. His sporting scenes have developed a reputation as being amongst the greatest of twentieth century. He also painted very personal interpretations of the English countryside, as well as portraits, but these themes tended to be eclipsed by his tremendous success as a sporting artist.

    With Stubbs and Herring, Munnings is one of a trio of the greatest sporting artists of all time.
     

    Csatolt fájlok:

  13. dzseff

    dzseff Állandó Tag

    Sir Alfred James Munnings

    Sir Alfred James Munnings
     

    Csatolt fájlok:

  14. Kufirc

    Kufirc Állandó Tag

    Kincsem a magyar Csodakanca

    Kincsem apja egy Cambuscan nevű import angol telivér volt, amelyet 1871-ben vásárolt meg Francis Cavaliero a kisbéri ménes számára. Anyja Water Nymph, az ozorai Esterházy-ménes kancája volt, amelyet -1873-ban vittek Kisbérre fedeztetni.
    Kincsem karrierje kétéves korában, 1876-ban kezdődött. Trénere az Angliából Magyarországra, Gödre települt Hesp Róbert volt. Akkor még nem sejtették, hogy már a neve is telitalálat, hiszen valóban kincset ért tulajdonosának, sőt az egész nemzetnek is.
    Élete során vonaton beutazta fél Európát. Legnagyobb sikereit Magyarországon, Ausztriában, Németországban, Angliában és Franciaországban érte el. 1876. június 21. és október 29-e között versenyzett és nyert Prágában, Hamburgban, Hannoverben, Frankfurtban, Baden-Badenben, Bécsben, Sopronban és Budapesten.
    Háromévesen győzött az osztrák derbin, Pozsonyban, Baden-Badenben és a budapesti Magyar St. Leger futamain is.
    Négyévesen Bécsben kezdte a versenyszezont, 1878. április 22-én. Addig 27 versenyen indult vereség nélkül. Egyedül a francia tenyésztésű, 4 éves Verneuilt tartották hasonló képességűnek. Augusztus 1-jén a Goodwood Cup futamon Kincsemnek Verneuil-jel kellett volna kiállnia, aki előzőleg megnyerte az Ascot Gold Cup-ot. A verseny előtti napokban azonban Verneuil megsérült, így Kincsem könnyen győzött. Egyik nevezetes futása szeptember 9-én Baden-Badenben történt. Gróf Hugo Henckel lova, Prince Giles The First fej-fejt végzett vele, a bírák holtversenyt állapítottak meg. Blaskovics Ernő nem fogadta el ezt az eredményt. Abban az időben, ha az egyik tulajdonos nem fogadta el az eredményt és a díjat sem akarta megfelezni, kérhették az újrafutást. Egyes források szerint rögtön ezután a két ló lefutotta még egyszer a futamot, és ekkor a kitűnő formában lévő Kincsem hat hosszal megnyerte a 3200 méteres távot. Kincsem e tekintetben nem tartozott a gyengébbik nemhez, hiszen gyepen az összes mént is csúfosan megverte, akár egy kilométernél rövidebb, akár 4000 méter volt a verseny távja.
    Ötévesen tizenkétszer állt starthoz, többek között Berlinben, Frankfurtban és sokadszorra Baden-Badenben.
    Legkedvesebb társa egy fekete-fehér nőstény macska (Csalogány) volt, amely nélkül Kincsem egyetlen versenyére sem volt hajlandó elindulni. Legendák keringtek arról, hogy milyen kétségbeesetten kereste Kincsem egész istállószemélyzete a boulogne-i kikötőben elkóborolt macskát. Kincsem kissé „bogaras” és kényes jószág volt, különösen a vízre volt érzékeny. Ismertté vált a történet, miként sikerült a baden-badeni versenypálya közelében megfelelő vizet találni, mivel a már egy napja szomjazó Kincsem rá sem hederített az addig felkínált ivóvízre.
    Kincsemet hatévesen is futtatni szerették volna, de a felkészülések során kiderült, hogy lábai nem egészségesek, ízületei elkoptak. Új korszak kezdődött a számára: ezúttal tenyészkancaként bizonyíthatott. Tápiószentmártonba szállították, ahol öt csikót ellett. Ebből három a híres mén, Buccaneer utódja, kettő pedig egy Doncaster nevű méntől született.
    Kincsem első ivadéka, Budagyöngye 1882-ben jött világra. Ez a kanca is később sok győzelmet tudhatott a magáénak. Következő csikója Buccaneertől, Ollyan Nincs (szintén kanca), sok sikert ért el a versenypályákon. 1884-ben Kincsem rövid „szünetet tartott”, de a következő évben világra jött Talpra Magyar. A csődör eredményes fedezőmén lett. 1886-ban meglátta a napvilágot Kincsőr Doncastertől. A fiatal csődört be akarták nevezni a német derbire, de korai pusztulása miatt nem érhetett el eredményeket. A csodakanca utolsó utódja Kincs volt, amelyet 1887-ben ellett. Kincs lánya, Napfény később eredményes versenyzővé vált.
    Utolsó ellése után Kincsem egészsége meggyengült, gyomor és bélgörcsök kínozták. 1887. március 17-én, tizenharmadik születésnapján egy súlyos kólikaroham következtében múlt ki a magyarok legendás telivérje. A mai orvostudomány, de legfőképpen a tulajdonosok mai kólika ismerete Kincsemnek még 13 évet adott volna.
    Kincsem terebélyes családfát hagyott hátra, melyen magyar és nemzetközi nagydíjak és futamok győzteseit találjuk. Vérvonala, főleg Németországban, a mai napig tovább él, bár Kincsem egyik leszármazottja sem érte el ősanyja kivételes eredményeit. A kancák részére rendszeresített legnagyobb angol tenyészversenyt, az Oakst 1974-ben – Kincsem születésének centenáriumán – Polygamy, Kincsem tizenharmadik anyaági leszármazottja nyerte.
    (forrás: wikipédia)
     

    Csatolt fájlok:

  15. GJodie

    GJodie Állandó Silver Tag

    ... és akkor megállt az idő

    Monoton forgalom, türelmetlen dudálás, benzingőzös araszolás a reggeli Nagykörúton. Az emberek munkába sietve észre sem veszik, hogy a nyár megérkezett, a nagyvárosba is. A parkok lombos fái már eltakarják a csupasz betonépületeket, és a napsugár is megcsillan az irodaházak üvegfelületén. Én mindent meglátok most, mert számomra nem szokványos a mai nap. A gyerekeimmel igyekszem minél hamarabb kijutni a városból, hogy aztán egy tökéletesnek ígérkező napot töltsünk el vidéken. Sokfelé jártunk már az országban, de valahogy eddig mindig kimaradt a Bakony. Most bepótoljuk, és nemcsak a lenyűgöző tájban szeretnénk gyönyörködni, hanem egy lovardát is felkeresünk, ahol gyermekkori vágyam teljesülhet. Eddig csak képeken, filmeken láttam lovakat, testközelben nem. Alig várom, hogy csodálhassam és simogathassam őket. Jóleső izgalommal tettük meg az utat a százéves jegenyefák és a modern szélerőművek között. Az útszélén virított a pipacs, a távolban őzeket, s a felhőtlen kék égen gólyákat láttunk. A Bakony lankái elvarázsoltak minket. Szinte méterről méterre tartogatott valami újat, szépet, tágra nyílt szemekkel bámultuk a tájat. Mielőtt elindultunk a kirándulásunkra, az interneten is informálódtam úti célunkról.
    Bakonyoszlop egy eldugott kis település Veszprém megye északkeleti csücskében. Mint megtudtam, már a XIV. században jegyezték a történelmi írásokban, bár közismertebb a XVII. századtól lett, amikor az Esterházy család vette meg a környéket, és pont itt, a festői kis falu határában épített egy kastélyt. A zöldellő domboktól övezve, tiszta, takaros házak között kanyargott az út, át a falun, hogy kicsit távolabb elérhessük Sövénykutat, a lovardát.
    Már messziről megpillantottuk a békésen legelésző állatokat, melyek a többhektáros területet teljesen birtokba vették. A levegőt harapni lehetett, - ahogy mondani szokták -, és valóban, mintha egy teljesen más világba csöppentünk volna. A tulajdonos, mint régi barátokat, úgy köszöntött minket. A közvetlensége és bizalma meglepett, - a nagyvárosban nem ehhez szoktunk -, talán ezért esett még jobban ez a családias hangulat.
    Büszkén „mutatta be” nekünk az állatait, olyan szeretettel a hangjában és a szemében, amit csak csodálni tudtunk. Valóban mások lennének a természet közelségében élő emberek? Hiányzik belőlük a türelmetlenség, a törtetés, az oda nem figyelés… nyíltak és őszinték. Bizony elgondolkodtatott, mennyivel jobb lenne a világunk, ha egy kicsit visszaléphetnénk a rohanó, modernnek hitt életvitelünkből, és meglátnánk újra a szépségeket, melyeket a környezetünk még tartogat számunkra, csak túl kellene lépnünk a napi gondjainkon. Tudom, nem könnyű, de ha csak egy-két napot eltöltünk egy ilyen helyen, már sikerül közelebb kerülnünk hozzá.
    Az istálló tiszta volt és finom szénaillatú. Nem erre számítottam. Azt hittem, ahol állatokat tartanak, ott elkerülhetetlen, hogy trágyaszag terjengjen. Látszott, mennyi munka van e mögött. A boxokban álldogáló nyugodt, jól szocializált lovak elégedetten, minden izgalom nélkül szemléltek minket. Érdeklődve jöttek közelebb, amikor – gazdájuk oktatását követve – lassú mozdulattal, de kicsit félénken nyújtottam feléjük a kezem. Halkan, majdnem suttogva beszéltem hozzájuk, s egy rövid időre megszűnt körülöttem a világ. Csak őket láttam, az értelmes szemeiket, a csillogó szőrüket, az izmos testüket, és azt az aurát, mellyel szó szerint betöltötték a teret. Még Öcsi, a hatalmas csődör is szelíden tűrte, hogy megvakargassam sörénye alatt a nyakát. Azt hiszem érezték bennem az alázatot és a szeretetet, mellyel körülvettem őket. Alig tudtam elszakadni tőlük. Szívem szerint egész napra beköltöztem volna az istálló fecskefészkekkel teli falai közé, de nem tehettem, mert a hátsó udvarban és a domboldalon legelésző lovakat is szerettem volna közelről látni.
    Először nem értettem, hogy miért vannak négyfelé választva, miért nem lehetnek együtt, egy helyen. Városi lány voltam mindig, semmit nem tudtam a falusi életről és a háztáji állatokról. A domboldalt a „fiúk” azaz a fiatal csődörök és heréltek foglalták el. A laposabb, vizenyősebb területen a kancák legeltek a csikókkal. A hátsó udvarban Bella nézte óvó anyai szemeivel Natit, a pár hónapos, ficánkoló, gyönyörű kiscsikót. Most már megértettem azt is, hogy az istállóban miért csak a tenyészcsődöröket láttam. Hiába, rend a lelke mindennek.
    A szabad területeken is közel kerülhettem a lovakhoz, bár az első percekben kölcsönösen, kicsit tartottunk egymástól, de nagyon hamar létrejött a barátság. Márvány például annyira megszeretett, hogy szinte teljesen kisajátított magának. Mivel a lovak közötti rangsorban előkelő helyet foglal el, - ha a többi ló is szeretett volna részesülni a simogatásomban, vakargatásomban -, egyszerűen elkergette őket mellőlem. Jót nevettem az igyekezetén.
    A másik legelő részen is kedvencre találtam, Folti, a „pöttyös” kis pónilovacska személyében. Ő igazi kíváncsi gyerek módjára viselkedett. Tetszett neki a fényképezőgépem is, szinte csodálkozó pillantásokat vetett rám, amikor fotóztam. Először csak tisztes távolból nézegetett, de aztán csak közelebb jött, mert érdeklődése erősebb volt az idegenkedéstől. Pár óra elteltével, mint egy hűséges kiskutyus, úgy követte minden lépésemet, néha bele-belecsippentve a farmernadrágom szárába, jelezve, hogy „tessék foglalkozni velem”. Tibortól, a tulajdonostól megtudtam, a különböző színű lovak fajtáját, azok főbb jellemvonását, és mesélt róluk aranyos, humoros történeteket. Találkoztam Mesével, a kecses kancával, aki pár hónappal ezelőtt egy nagyon nehéz és súlyos betegségen esett át, és - hála a szeretetteljes gondoskodásnak -, teljesen felgyógyult. Most már békésen, és újra kigömbölyödve legelészett a többiek között. Tamúr, az arab mén okos szemeivel és méltóságteljes viselkedésével hódított meg magának. Megdöbbentett a tudat, hogy - valamiféle jóleső belsőkényszert érezve - azonnal beszéljek hozzájuk. Meg sem fordult a fejemben, hogy nem értenék, amit mondok. Persze a szavaimat nem is, de a hangszínt biztosan, mert engedelmeskedtek, ha arra kértem őket, hogy jöjjenek közelebb, vagy ne menjenek el, amíg hozzájuk érek. Soha sem gondoltam, hogy ekkora örömöt és boldogságot jelent majd számomra a lovak közelsége. Rádőlni a nyakukra, puszit nyomni az orrukra, simogatni a fejüket, vakargatni csillogó szőrüket, és átvenni tőlük azt a nyugalmat, ami árad belőlük.
    A gyerekeim még ennél is nagyobb élményben részesültek, hiszen a körkarámban módjuk volt felülni rájuk, - és futószáron ugyan – de lovagolni rajtuk. Minden anya hálásan nézné gyermekei boldogságtól és büszkeségtől csillogó szemeit, még ha ezek a gyermekek már felnőtt korúak is. Az arcuk nem ezt sugározta. Újra gyerekekké váltak azokban az órákban, mintha visszacseppentek volna a régmúltba, amikor a hintaló röpítette őket. Fülig ért a szájuk.
    Hallottam azt is, hogy ezek a lovak terápiás lovaglásra is alkalmasak, bizonyos krónikus betegséggel küzdők és fogyatékkal élők számára, akiknek a gyógyulást jelentheti. Ebben teljesen bizonyos voltam, elég volt csak magamra gondolni, ahogy percről percre változtattak rajtam is kis barátaim. Nehezen váltunk meg tőlük, de indulnunk kellett.
    Élményekkel teli, jóleső fáradsággal tértünk aznap nyugovóra. Azóta is sokszor álmodom a lovakról, és arról a felejthetetlen érzésről, melyet kiváltottak belőlem. Most már én is értem, miért tartják a lovat az ember egyik leghűségesebb barátjának. Szerelmesük lettem. Kívánom másnak is ezt az érzést. Aki teheti, szakítson egy kis időt rá, megéri.
    (G.P.Jodie)
     
  16. vwdorci

    vwdorci Állandó Tag

    Amikor a lovam hívtam a karámból és ő nyerítve hozzám vágtatott, egy ismerősöm azt mondta erre nevetve, hogy pont olyan, mint egy nagyra nőtt kutya. Ő nem tudta mi a különbség a kettő között. Míg mind a kettő ugyan hűségesen szolgál, addig lovamra az életemet bízom. Ne felejtsd el tisztelni erejét és szeresd önzetlen szolgálatáért.

    A ló előnye tenger,
    A bölcsnek ló való,
    Mert lóvá tesz az ember
    És emberré tesz a ló!

    Amikor látom a lovakat nyugalom tölt el.
    Amikor hozzájuk érek elszáll minden rossz gondolat.
    Amikor a hátán ülök csak arra tudok gondolni de jó hogy vagy nekem.?

    A bajnokok bajnoka vagyok. Ha futok, remeg a föld, megnyílik az ég és halandók ujjonganak. Ez a diadal útja... És tiszteletkört teszek a tulajjal, aki virágos takarót tesz rám...

    Most, hogy a kapunak támaszkodva nézem, amint kedves lovam az almafa alatt legel, és szellő simogatja az arcomat, úgy tűnik, mintha minden rendben lenne, és nem történt volna semmi... Pedig minden megváltozott. Örökre.

    Egymillió évvel az ember születése előtt, a lovak óriási mezőkön legeltek, és olyan hangok alapján tájékozódtak, amiket csak ők hallottak. Mint vad a vadásszal, úgy találkoztak először az emberrel, mert jóval azelőtt sem, hogy munkára fogták volna, a húsukért megölték őket. Az emberhez fűződő viszonyuk örökre törékeny marad, mert a félelem immár túl mélyen költözött a szívükbe ahhoz, hogy elfeledhessék.Az új kőkorszak óta akadt néhány ember, aki mindezt megértette. Ők a lovak lelkébe láttak, és gyógyírrel szolgáltak sebeikre. Halkan titkokat súgtak a lovak zúgó fülébe. Őket nevezték úgy, hogy a suttogók.

    Vad szelleme elvarázsol,

    Ha sörénye a fényben táncol,

    S fényárnyékként suhan tova

    A négylábú csoda, a Szél Fia!

    Tekintete rabul ejti szívedet,

    S szabadulnod többé nem lehet...
     
    AndiC, Kufirc, GJodie és 1 másik tag kedveli ezt.
  17. dzseff

    dzseff Állandó Tag

    The Field Guide to Horses

    The Field Guide to Horses - ebook


    Thinking of acquiring a horse? Studying equine breeds and traits? Or simply curious about the magnificent creatures? This book, with profiles of one hundred horse, pony, and draft breeds, is the most comprehensive field guide to horses ever published. Illustrated throughout with fine color photographs, the profiles detail the characteristics and unique aspects of each breed; they also include brief histories and explain distinctions of equine color genetics, markings and patterns, and conformation. Complete, concise, and compact, this field guide is as handy as it is informative - the perfect companion for anyone considering horses.

    Letöltés kódja:

    Rejtett tartalom:
    **Rejtett tartalom: A tartalom megjelenítéséhez kattints a 'Tetszik' gombra.**
     

    Csatolt fájlok:

  18. dzseff

    dzseff Állandó Tag

    Tengeri csikó

    Tengeri csikó
     

    Csatolt fájlok:

  19. GJodie

    GJodie Állandó Silver Tag

    Lovak a képzőművészetben

    A ló kezdetektől fogva állandó tárgya a művészeteknek. A több tízezer éves barlangrajzok is ezt bizonyítják.
    A Phartenon frízein eleven, büszke tartású lovakat láthatunk. Valaha Néró császár diadalívét négy, egykor aranyozott bronzló ékesítette, ma Velencében a Szent Márk templom főkapuja felett állnak. A római emlékművek kedvelt díszítőeleme is a ló volt. A reneszánsz nagyjai a ló anatómiájának ismeretében szeretettel ábrázolták őket; Leonardo da Vinci, Michelangelo, majd Raphaello, Tizian és Dürer képein, szobrain halhatatlanokká lettek. A reneszánsz szobrászat a hadvezéreket ismét lóháton ábrázolja, ez az ókorban a császároknak járt. Donatello alkotja Gattamelata lovas szobrát, Verrocchio pedig Colleoniét. Honoré Daumier híres karikatúráján Don Quijote lova a ló minden hibáját magán hordja. Felsorolhatatlan hány festményen szerepel a ló. David, Gericoult, Manet, Toulouse Lautrec és Salvador Dalí is megfestette.
    A magyar képzőművészet is gyönyörűen megörökítette a lovat mind festményeken, mind szobrok formájában. A lovakat festők közül kiemelkedik Vágó Pál, aki alföldi és történeti vonatkozású festményekkel tűnt fel, ő festette a Feszty-körkép (A Magyarok Bejövetele) lovas jeleneteit.
    A perzsa sah nagybecsű lovainak megörökítésére a fényképezést megtiltotta, s a világ legjobb ló-festőművészét kereste, s végül a magyar Csergezán Pál (1924-1996) személyében találta meg.
    Rajtuk kívül a kortárs magyar művészeket sem hagyta hidegen a ló, mint a szépség az elegancia egyik természetes megtestesítője. Nem véletlenül mondta Curzio Malaparte: "Az embernek sem sikerülhet minden, még az Istennek is csak két dolog: a tavasz és a ló
    ." :)

    A csatolt festmények Vágó Pál, Csergezán Pál, Hüse János, Szegvári Péter és Pankotai Sándor alkotásai.
     

    Csatolt fájlok:

    gledag, szmájli, dzseff és 1 másik tag kedveli ezt.
  20. gledag

    gledag Állandó Silver Tag

    Eugéne Delacroix (1798 - 1863) Romantika

    1798-ban született Párizsban.

    Festői tehetsége korán megmutatkozott. Középiskolai tanulmányainak befejezése után nagybátyja segítségével a klasszicista Guérin akadémikus műhelyében tanult a nála nyolc évvel idősebb Géricault-val együtt. Nagyon hamar konvencionálisnak, ridegnek érezte a klasszicizmus kötött formavilágát. Ő is éppen úgy, mint számos festőművész társa, abból tanult a legtöbbet, hogy eljárt másolni a Louvre-ba. Főleg Rubens, Veronése és Rembrandt képeit másolta.


    Abban az időben a művészek sokat utaztak, hogy megismerkedjenek művészekkel, stílusokkal. Delacroix Észak-Afrikába is eljutott.

    Folyamatosan tanulmányozta a lovak viselkedését és mozgását, számos vázlata és festménye kapcsoatos ezzel a témával. A Budapesti Szépművészeti Múzeumban található a Vihartól megvadult ló című képe.

    (1824. Fa+akvarell)

    Az Afrikában eltöltött idő alatt született arab ill. történelmi, mitológiai témájú képein is gyakran ábrázol lovakat.

    A képek címei balról jobbra:

    1. Vihartól megvadult ló.2. Marokkói a lovát nyergeli.3,Istállóban viaskodó arab lovak.

    4.Oroszlánvadászat.5,Shykh. 6.Marokkói szultán.

    7,Rebecca elrablása.8, Keresztesek bevonulása Konstantinápolyba.9.Marokkói szultán és kisérete.
     
    dzseff kedveli ezt.

Megosztás