Nem a bizonyosság tényleg nem elég ahhoz, hogy tényeket jelentsünk ki. De ez attól függ mire alapozzuk. Ha van előtte ezerötszáz igazolt állítás akkor az azokból következő ezerötszázegyedik állítás bizonyosan igaz lesz. Szerintem ő is így értette. Erre próbáltam utalni az irányvonalas mondókámmal amire senki nem reagált. Én elismerem, hogy nincs mindenre válasz. De ha a ma már ismert válaszokat megnézzük - amiket Ernoe is kifejtette az eddigiekben - abból következtethetünk egy irányra még ha nem is lehetünk benne 100%-ig biztosak. Én úgy látom, hogy ez az irány az Evolúció felé mutat. De fenntartom ha holnap leszállnak a marslakók és azt mondják / igazolják hogy "bocs srácok, mi voltunk", akkor fejet hajtok.
15000 állítás után is születhet hamis 15001-nek, hiszen amit nem veszel figyelembe az az hogy a megelőző 15000 állítás is csak az adott szituációhoz és tudásszinthez kapcsolódik. Egy időben tökéletesen megfelelt a valóságnak hogy a föld lapos és végtelen tenger veszi körül ami a semmibe zuhog.
Pontosan ezért mondtam hogy az igazság/realitás abszolút fogalmak amiben nincsen játék tér igen-nek/nem-nek/talán-nak. Az ember azonban ennek nincsen birtokában, így tökéletesen mindegy hogy hány és mennyi dolgot igazol vissza miből, az mind szubjektív következtetés lesz ami csak az ő nézőpontjából tekinthető igazságnak.
Az hogy te az evolúciót tartod valószínűbbnek végeredményben egy alaptalan kijelentés hiszen közvetlenül nem lehet bizonyítani.
Ennek függvényében meg arról beszélgetni hogy ki miben hisz... szórakozásnak jó, de ernoe minden érvére lett hozva 20 másik érv. Az hogy te 21 érvből mégis ernoé-t tartod valószínűbbnek csak annyit jelent hogy neked is arra hajlik a valóságképed mint neki, ami nem egy negatívum, még véletlenül se értsél félre, de még mindig pusztán a vélemény kategóriája.
Nézzünk szembe a tényekkel: Nektek elég ha valaki azt mondja hogy az evolúció igaz de nincs elég időnk bizonyítani, másoknak meg nem.
Ennyi a sztori.
Ha egy csúsztatást megengedünk akkor megengedheti magának más is, és nyugodtan mondhatja hogy isten létezik és beszél hozzá, de semmi kedve hogy neked bizonyítsa a tulajdon létezését.
A vallás megint egy érdekes téma. Ezt most off-ba rakom (szürkébe), mert nincs külön lehetőség rá.
Akikkel én vitáztam vallás témában éveket át, mind kiegyeztek/tünk abban, hogy a vallás a hiten alapszik. Legyen szó bármelyikről. Elhiszed, nem hiszed. Ennyi. Nekik nincs és nem is kell bizonyíték semmire sem! Mert ők elhiszik. De ők nem is akarnak megmagyarázni semmit sem. Ők azt mondják, hogy Isten teremtette a bolygót a Napot a világot az embert stb... és nem érdekli őket, hogy van-e rá bizonyíték vagy nincs, ők ezt hiszik. És ez megint az a kategória amelyikkel nekem semmi problémám nincs.
Erre most igazából nem tudok mit mondani, hiszen az amit tudásként és magyarázatként emlegetsz 99.9%ban átvett információ amit csak elhiszünk fűnek meg fának, ugyanis nem számoltunk utána, nem végeztük el a kísérleteket, nem bizonyítottunk, nem láttuk a statisztikákat, nem végeztünk összehasonlítást sem.
Továbbá... Nem tudom ismered-e Newton és Keats összecsapását melyben Keats azzal vádolta meg Newtont hogy a szivárvány mint jelenség megmagyarázásával (prizma effektus) tönkretette és megölte annak csodáját. Newton védekezése az hogy ez egyáltalán nem így van, hiszen csak így válik nyilvánvalóvá a szivárvány igazi csodája ami a természet összjátéka.
Vannak emberek akik nem látnak semmit a szivárványban és pontosan ezért nem is veszít számukra semmit az értékéből ha szétcincálják és megmagyarázzák, sőt! A magyarázat által kap értéket és értelmet a szivárvány számukra.
Akármennyire hihetetlen azonban, vannak emberek akiknek elég a szivárvány puszta léte és a mese hozzá amivel kifejezik hogy az a jelenség számukra reményt ad, bizalmat, melegséget, szeretetet. Emberek akik úgy tartják szépnek a virágot hogy nem tanították meg nekik a 3. osztályban hogy az a Rózsa nem szép, nem színes, nem a szerelem jelképe hanem a plantae organizmusok magnoliopsida osztályába tartozó Rosaceae család nemi-szerve.
Ez az ellentét pedig feloldhatatlan, mert aki érzelmileg vakon születik az sosem fogja megérteni mi a fészkes fenét csinálnak például a vallásos emberek.
Lehet a dolgot így is meg úgy is nézni, de miután lefutottunk minden kört és elhangzott minden érv, végezetül fogunk megérkezni hogy a materialista az a definíciójából adódóan nem tudja tisztelni az életet mert nincs rá oka, nem érzi. Lehet hogy nincs ártó szándéka sem felé, de az a nagyon egyszerű helyzet áll fenn hogy ha nincs túlvilág, nincs lét a halál után, nincs felvigyázó, nincs lélek (stb) és az ember tényleg pusztán egy spontán létrejött gépezet aminek se célja se oka a létezésre, akkor nem beszélhetünk érzelmekről sem, jogokról sem, nem beszélhetünk törvénykezésről még életről sem, ugyanis nincs alapja a koncepciónak, hiszen az "én", a cogito ergo sum, darabjaira hullik szét. Nincs én, nincs élet, nincs érzelem, nincs semmi.
Ez a materialista felfogás egyik legelmebetegebb része, hogy van aki azt gondolja hogy a személyisége és a léte összeegyeztethető azzal az elgondolással hogy ő pusztán elemek összessége és nincsen célja, szerepe, oka a létének. Ez az elgondolás egy szintre teszi a gyalut az asztalossal.
Én úgy gondolom hogy a materialista ember sokkal üresebb mint a spirituális, és ezt az űrt csodálatosan szépen ki tudja tölteni olyan dolgokkal mint a siker és a kutatás okozta öröm és izgalom, majd az elvtársakkal való egyeztetés és vita aminek a végén az elismerés. Ezzel pedig nem rangsort akarok felállítani, vagy azt mondani hogy aki materialista az kevesebb hiszen a világ sem fekete/fehér, de ha már érteni akarunk dolgokat akkor az itt kezdődik.
Én 20 évet csesztem el az életemből arra hogy az embereket kutattam és próbáltam megérteni. A jutalmam pedig az a felismerés lett, hogy az igazság nem mindig az amit keresünk, de ha megtaláltuk akkor már rá vagyunk kárhoztatva hogy a tudatában töltsük el az életünk hátralévő részét.
A gyilkosságot persze semmilyen formában nem tartom elfogadhatónak (hacsak nem gyilkosról van szó). Ez nem is kérdés. De azt el kell ismerni, hogy 1-1 vallásos ember rendkívül idegesítő és illogikus tud lenni. Pl a Nap keletkezését egy csodának tartják melyet egy teremtő készített el. Ellenben a 42 colos FullHD 3D-s tévét már nem tartja csodának...
Pedig alapjaiban nézve sokkal összetettebb, mint egy csillag.
A gyilkos meggyilkolása is gyilkosság, persze már maga a gyilkosság koncepciója is megér egy misét, hiszen végeredményben az igazi tudós, az igazi materialista az olyan mint Mengele aki szívfájdalom nélkül kísérletezett nőkön és férfiakon egyaránt ahogy, gyerekeken és csecsemőkön is.
A társadalom/jog/moralitás és a tudomány szimbiózisából egyetlen egy dolog származik: Kapitális, határtalan, otromba képmutatás.
Egyik oldalon minden élőlény egyenlő, másik oldalon mégsem embereken állítjuk be a sampon töménységét hanem patkányokon, nyulakon, majmokon. Ha az a szerencsétlen nyúl nem vakul meg vagy nem marja ki rögtön az agyáig a szemét, akkor már közelítünk a megfelelő arányokig.
Amit mondani próbálok az annyi hogy sok helyen meg lehet fogni ezt a témát. Van akit az idegesít hogy mennyire logikátlanok a vallásos emberek.
Hidd el hogy van akit meg az idegesít hogy mennyire képmutatóak és elmebetegek a tudományos emberek érzelmi és lelki téren, és ezt én úgy mondom hogy magamat is ide sorolom.
