RAKJ HOZZÁ EGY BETŰT - Te egyet, én egyet

Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást, csak fejlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket.
Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét után mi most újból látjuk, hiába várjuk a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor. Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kiküldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az ego,a teremtők eszközét ha cáfolás nélkül elfogadja és nem beszélhet, az erős szégyen kínozza. Az azt kereső élmunkás mindenkin átgázolva távolba rohan;égő arccal,piruló képpel vonul az emberek között.Lopva figyel és az ajtó mellé lép mikor éppen a főnökbe ütközött és a nagy me

Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást, csak fejlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket.
Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét után mi most újból látjuk, hiába várjuk a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor. Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kiküldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az ego,a teremtők eszközét ha cáfolás nélkül elfogadja és nem beszélhet, az erős szégyen kínozza. Az azt kereső élmunkás mindenkin átgázolva távolba rohan;égő arccal,piruló képpel vonul az emberek között.Lopva figyel és az ajtó mellé lép mikor éppen a főnökbe ütközött és a nagy mes

Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást, csak fejlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket.
Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét után mi most újból látjuk, hiába várjuk a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor. Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kiküldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az ego,a teremtők eszközét ha cáfolás nélkül elfogadja és nem beszélhet, az erős szégyen kínozza. Az azt kereső élmunkás mindenkin átgázolva távolba rohan;égő arccal,piruló képpel vonul az emberek között.Lopva figyel és az ajtó mellé lép mikor éppen a főnökbe ütközött és a nagy mest

Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást, csak fejlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket.
Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét után mi most újból látjuk, hiába várjuk a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor. Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kiküldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az ego,a teremtők eszközét ha cáfolás nélkül elfogadja és nem beszélhet, az erős szégyen kínozza. Az azt kereső élmunkás mindenkin átgázolva távolba rohan;égő arccal,piruló képpel vonul az emberek között.Lopva figyel és az ajtó mellé lép mikor éppen a főnökbe ütközött és a nagy meste

Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást, csak fejlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket.
Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét után mi most újból látjuk, hiába várjuk a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor. Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kiküldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az ego,a teremtők eszközét ha cáfolás nélkül elfogadja és nem beszélhet, az erős szégyen kínozza. Az azt kereső élmunkás mindenkin átgázolva távolba rohan;égő arccal,piruló képpel vonul az emberek között.Lopva figyel és az ajtó mellé lép mikor éppen a főnökbe ütközött és a nagy mester

Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást, csak fejlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket.
Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét után mi most újból látjuk, hiába várjuk a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor. Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kiküldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az ego,a teremtők eszközét ha cáfolás nélkül elfogadja és nem beszélhet, az erős szégyen kínozza. Az azt kereső élmunkás mindenkin átgázolva távolba rohan;égő arccal,piruló képpel vonul az emberek között.Lopva figyel és az ajtó mellé lép mikor éppen a főnökbe ütközött és a nagy mester s

Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást, csak fejlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket.
Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét után mi most újból látjuk, hiába várjuk a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor. Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kiküldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az ego,a teremtők eszközét ha cáfolás nélkül elfogadja és nem beszélhet, az erős szégyen kínozza. Az azt kereső élmunkás mindenkin átgázolva távolba rohan;égő arccal,piruló képpel vonul az emberek között.Lopva figyel és az ajtó mellé lép mikor éppen a főnökbe ütközött és a nagy mester sz

Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást, csak fejlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket.
Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét után mi most újból látjuk, hiába várjuk a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor. Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kiküldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az ego,a teremtők eszközét ha cáfolás nélkül elfogadja és nem beszélhet, az erős szégyen kínozza. Az azt kereső élmunkás mindenkin átgázolva távolba rohan;égő arccal,piruló képpel vonul az emberek között.Lopva figyel és az ajtó mellé lép mikor éppen a főnökbe ütközött és a nagy mester szo

Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást, csak fejlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket.
Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét után mi most újból látjuk, hiába várjuk a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor. Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kiküldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az ego,a teremtők eszközét ha cáfolás nélkül elfogadja és nem beszélhet, az erős szégyen kínozza. Az azt kereső élmunkás mindenkin átgázolva távolba rohan;égő arccal,piruló képpel vonul az emberek között.Lopva figyel és az ajtó mellé lép mikor éppen a főnökbe ütközött és a nagy mester szor

Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást, csak fejlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket.
Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét után mi most újból látjuk, hiába várjuk a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor. Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kiküldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az ego,a teremtők eszközét ha cáfolás nélkül elfogadja és nem beszélhet, az erős szégyen kínozza. Az azt kereső élmunkás mindenkin átgázolva távolba rohan;égő arccal,piruló képpel vonul az emberek között.Lopva figyel és az ajtó mellé lép mikor éppen a főnökbe ütközött és a nagy mester szorg

Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást, csak fejlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket.
Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét után mi most újból látjuk, hiába várjuk a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor. Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kiküldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az ego,a teremtők eszközét ha cáfolás nélkül elfogadja és nem beszélhet, az erős szégyen kínozza. Az azt kereső élmunkás mindenkin átgázolva távolba rohan;égő arccal,piruló képpel vonul az emberek között.Lopva figyel és az ajtó mellé lép mikor éppen a főnökbe ütközött és a nagy mester szorga

Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást, csak fejlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket.
Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét után mi most újból látjuk, hiába várjuk a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor. Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kiküldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az ego,a teremtők eszközét ha cáfolás nélkül elfogadja és nem beszélhet, az erős szégyen kínozza. Az azt kereső élmunkás mindenkin átgázolva távolba rohan;égő arccal,piruló képpel vonul az emberek között.Lopva figyel és az ajtó mellé lép mikor éppen a főnökbe ütközött és a nagy mester szorgal

Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást, csak fejlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket.
Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét után mi most újból látjuk, hiába várjuk a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor. Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kiküldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az ego,a teremtők eszközét ha cáfolás nélkül elfogadja és nem beszélhet, az erős szégyen kínozza. Az azt kereső élmunkás mindenkin átgázolva távolba rohan;égő arccal,piruló képpel vonul az emberek között.Lopva figyel és az ajtó mellé lép mikor éppen a főnökbe ütközött és a nagy mester szorgalo

Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást, csak fejlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket.
Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét után mi most újból látjuk, hiába várjuk a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor. Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kiküldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az ego,a teremtők eszközét ha cáfolás nélkül elfogadja és nem beszélhet, az erős szégyen kínozza. Az azt kereső élmunkás mindenkin átgázolva távolba rohan;égő arccal,piruló képpel vonul az emberek között.Lopva figyel és az ajtó mellé lép mikor éppen a főnökbe ütközött és a nagy mester szorgalom

Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást, csak fejlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket.
Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét után mi most újból látjuk, hiába várjuk a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor. Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kiküldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az ego,a teremtők eszközét ha cáfolás nélkül elfogadja és nem beszélhet, az erős szégyen kínozza. Az azt kereső élmunkás mindenkin átgázolva távolba rohan;égő arccal,piruló képpel vonul az emberek között.Lopva figyel és az ajtó mellé lép mikor éppen a főnökbe ütközött és a nagy mester szorgalom

Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást, csak fejlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket.
Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét után mi most újból látjuk, hiába várjuk a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor. Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kiküldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az ego,a teremtők eszközét ha cáfolás nélkül elfogadja és nem beszélhet, az erős szégyen kínozza. Az azt kereső élmunkás mindenkin átgázolva távolba rohan;égő arccal,piruló képpel vonul az emberek között.Lopva figyel és az ajtó mellé lép mikor éppen a főnökbe ütközött és a nagy mester szorgalom c

Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást, csak fejlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket.
Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét után mi most újból látjuk, hiába várjuk a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor. Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kiküldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az ego,a teremtők eszközét ha cáfolás nélkül elfogadja és nem beszélhet, az erős szégyen kínozza. Az azt kereső élmunkás mindenkin átgázolva távolba rohan;égő arccal,piruló képpel vonul az emberek között.Lopva figyel és az ajtó mellé lép mikor éppen a főnökbe ütközött és a nagy mester szorgalom cs

Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást, csak fejlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket.
Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét után mi most újból látjuk, hiába várjuk a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor. Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kiküldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az ego,a teremtők eszközét ha cáfolás nélkül elfogadja és nem beszélhet, az erős szégyen kínozza. Az azt kereső élmunkás mindenkin átgázolva távolba rohan;égő arccal,piruló képpel vonul az emberek között.Lopva figyel és az ajtó mellé lép mikor éppen a főnökbe ütközött és a nagy mester szorgalom csi

Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást, csak fejlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket.
Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét után mi most újból látjuk, hiába várjuk a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor. Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kiküldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az ego,a teremtők eszközét ha cáfolás nélkül elfogadja és nem beszélhet, az erős szégyen kínozza. Az azt kereső élmunkás mindenkin átgázolva távolba rohan;égő arccal,piruló képpel vonul az emberek között.Lopva figyel és az ajtó mellé lép mikor éppen a főnökbe ütközött és a nagy mester szorgalom csin

Aggódásaink mától nem hoznak semmi mást, csak fejlemények, nőtlenség és akarat-kertelő simogatásokat, vad szerelmeket.
Ez titkos viszony, és hatalmas érlelő szövevénye annak. A reménytelenségeskedés kegyvesztettségnek gyümölcse.
Ha már nem sírnál dúlna az erő, s éreznénk mily édes a kín. Sok nemlét után mi most újból látjuk, hiába várjuk a csodát. Beteljesedne, hiheted a végtelenségig, de ha nő a bátorságod,a merszed,akaratlagosan vallak téged.
Lent a kerti tónál úgy várnánk a harangok misére hívását, mint égi zenés ünnepet. Hol van a várvavárt tag, aki megtudhatja nem fordulhat meg a vándor. Ismeretlenül bámulva az új végetnemérő víz hullámait, mely egy gondolán érte el a partot. Kiküldői álmatlan bocsánatát kérné, pirkadni kezdene a hajnal, és fénye megcsillan messze az égen. Garatban áll az egymással, alkotoerővé ezt befogja érthetetlenül az ego,a teremtők eszközét ha cáfolás nélkül elfogadja és nem beszélhet, az erős szégyen kínozza. Az azt kereső élmunkás mindenkin átgázolva távolba rohan;égő arccal,piruló képpel vonul az emberek között.Lopva figyel és az ajtó mellé lép mikor éppen a főnökbe ütközött és a nagy mester szorgalom csiny