Szerintem már egy babának is van személyisége. Megvan a létéhez szükséges tudása is, sőt egója is van, akarata is van, érzelmei is vannak.
Ahol nincs sem kimenő sem bejövő információ ott nem beszélhetünk személyiségről, hiszen sem a személy (baba) sem az őt vizsgáló egyén (szülő) nem képes meghatározni a cselekvés minőségét, tudatosságát vagy (és főképp) célját.
Magyarán: Ha eldobsz egy dobókockát és 6-ost dobsz az nem azt jelenti hogy hatost akartál dobni, nem azt jelenti hogy 6-os a kedvenc számod, de még csak azt sem feltétlenül jelenti hogy 6-osra volt szükséged.
Azzal sem értek egyet hogy a létéhez szükséges tudással rendelkezne, hiszen csak ösztönökről beszélünk, de még ha el is fogadom ezt az érvelést, a léte akkor is teljes mértékben a szüleitől függ, ergo az ön-ön maga cselekedetei semmilyen módon nem elegendőek az önfenntartásra.
Az ismeretei és ezzel a tudása születése pillanatától gyarapszik. Nem kell mindjárt a realitivitás elméletet ismernie, már az is tudás, hogy tudja, milyen jó, ha ölbe veszik, ha tisztába teszik, ha megszoptatják. Követeli is hangosan ordítva, és tudja, hogy ezzel el is éri, amit akar. Mivel bizonyíthatná még jobban, hogy önálló lelke van?
A jó és rossz megkülönböztetésének készsége is tapasztalathoz kötött, egy újszülött lehet hogy ordít és lehet hogy akarja hogy ölbe vegyék, de azt teljesen biztos hogy nem tudja mi a konkrét különbség jó és rossz állapot között.
Azt hiszem a tudás szón két különböző dolgot értünk.
Úgy tűnik hogy szerinted az ösztönök is ebbe a körbe tartoznak míg szerintem nem, mert az ösztönök nem állnak összefüggésbe semmilyen tapasztalattal amit magyarázhatnánk, vagyis jobbára olyanok mint egy hajó horgony nélkül, csak hánykolódnak és éppen aszerint értelmeződnek hogy milyen szituációba kerülünk.
Bele mehetünk abba a témába hogy ezeknek az ösztönöknek igen is lehet tapasztalati és következetességi háttere, azonban ezzel már magad alatt vágod a fát hiszen vagy az evolúciónak tudjuk be (év milliárdok berögzült viselkedés módjai) vagy reinkarnációs tudásnak (az aktív én előtt nem feltárt ok és okozati viszonyok a cselekvésben, vagyis tudatalatti összefüggések/tapasztalatok amelyek nem kapcsolódnak az aktuális élethez).
A lélek pedig fejlődik, ezt Te magad is elismerted.
Természetesen, azonban azt vitatom hogy egy újszülött egóval vagy szegélyiséggel rendelkezne, hiszen ezen fogalmak eleve a tapasztalatainkra, a külvilággal való kölcsönhatásra épülnek, márpedig ezekkel egy gyerek nem rendelkezik.
Megfogalmazhatjuk úgy a dolgot hogy a tapasztalatok csak médiumok, mint az áram esetében a villany körte.
Ha az áram a személyiség akkor a tapasztalat a villanykörte ami által láthatóvá válik a kívülálló számára, azonban ez a feltevés kör (ha csak nem fogadod el a reinkarnáció tanát) nagyon sok megmagyarázhatatlan kérdést produkál, hiszen gyakorlatilag arról beszélnénk hogy a sorsunk, értékrendünk, cselekedeteink orientációja már az előtt megfogalmazódott hogy egyáltalán öntudatra ébredtünk volna, ez pedig azért egy olyan vallásban mint amilyet a biblia tanít eléggé problémás szituációkat hoz létre. Már eleve adott a kérdés hogy hogyan ítél el valakit a jó isten akinek már gyakorlatilag előre meg volt határozva az életpályája. Erre már csak rátesz egy lapáttal hogy ugye elméletileg maga a jó isten a lelkek eredete, vagyis ő osztja a lapokat.
Akárhogy forgatjuk ezt a kérdést Jászladány én úgy gondolom hogy a biblia a puszta érveléséből és logikai futtatásából eredendően azt forszírozza hogy (tabula rasa) minden rajtunk múlik és egy újszülött nem hordoz magában semmit ami az ő kizárólagos felelősségét torzítaná.
Jól is néznénk ki hogy ha kiderülne hogy a jó isten úgy akar felettünk ítélkezni hogy közben ő maga határozta meg a motivációinkat.
:!:
