[FONT="]A Teremtés első napja[/FONT]
Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött. Isten szólt: "Legyen világosság", és világos lett. Isten látta, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől. A világosságot nappalnak nevezte Isten, a sötétséget pedig éjszakának. Azután este lett és reggel: az első nap.
Isten újra szólt: "A vizek közepén keletkezzék szilárd boltozat, és alkosson válaszfalat a vizek között." Úgy is lett. Isten megalkotta a szilárd boltozatot, és elválasztotta vele a boltozat fölötti és a boltozat alatti vizeket. Isten a boltozatot égnek nevezte. Erre este lett és reggel a második nap.
Isten ismét szólt: "Gyűljenek össze az ég alatti vizek egy helyre és emelkedjék ki a száraz." Úgy is történt. Isten a szárazat földnek nevezte, az összefolyt vizeket pedig elnevezte tengernek. Isten látta, hogy ez jó. Akkor megint szólt Isten: "Teremjen a föld zöldellő növényeket, amelyek termést hoznak, és fákat, amelyek magot rejtő gyümölcsöt teremnek a földön." Úgy is lett. Isten látta, hogy ez jó.
Akkor megint szólt Isten: "Legyenek világító testek az égbolton, s válasszák el a nappalt az éjszakától. Ezek határozzák meg az ünnepeket, a napokat és az éveket. Fényeskedjenek az égbolton, s világítsák meg a földet." Úgy is lett. Isten megteremtette a két nagy világítót. A nagyobbik világítót, hogy uralkodjék a nappalon és a kisebbik világítót, hogy uralkodjék az éjszakán, s hozzá még a csillagokat is. Isten az égboltra helyezte őket, hogy világítsanak a földnek, uralkodjanak a nappal és az éjszaka fölött, s válasszák el a világosságot meg a sötétséget. Isten látta, hogy ez jó.
Fenti idézetet a Genezisből, azaz a Biblia teremtésmítoszából vettem. Többször is neki kellett szaladnom, hogy kibogozzam, de – az Istennek teremtő jó szándékán kívül – csak összevisszaságot találtam.
A szöveg szerint Isten az első napon megteremtette az eget, a Földet és a világosságot, miközben lelke a vizek felett lebegett. A második nap az égboltot. A harmadik nap a tengert és a szárazföldet, növényekkel. A negyediken a Napot és a Holdat, akik meghatározzák a napokat és az éveket.
A teremtés második napja valamiféle szilárd boltozatról beszél, amellyel Isten „elválasztotta a boltozat alatti és a boltozat fölötti vizeket”. Isten a boltozatot égboltnak nevezte el. A boltozat alatti vizek rendben vannak – Földünk túlnyomó részét óceánok és tengerek borítják. De az isten szerelmére, miféle vizeket értsünk az égbolt fölött? Ezen túlmenőleg a második nap - a harmadikkal együtt - csupán időtartambeli zavart okoz, az első és a negyedik viszont csupa ellentmondás.
A Biblia szerint Isten az első napon „megteremtette az eget”, de miféle eget? Az égboltot? A világűrt? Feltehetően a világűrt, mert az égbolt teremtése csak a második napon történt. Még a legelső napon történt a Föld teremtése is, amely „puszta volt és üres – ugyanakkor Isten lelke a vizek felett lebegett”. Ez a megfogalmazás egyrészt azt sugallja, hogy a Föld felszínét eredetileg csak víz borította, másrészt azt, hogy Isten voltaképpen anyagi lény, akinek külön lelke is van. Kérdés, ha Isten nem csupán szellemi lény, akkor milyen anyagból volt? Húsból és vérből kellett lennie, ha az embert a maga képére teremtette! Következésképpen valamikor neki is ennie, innia, lélegeznie kellett, márpedig az ezekhez szükséges kellékek - valószínűleg feledékenységből – a Teremtés előtt még nem voltak megteremtve...
* * *
De menjünk tovább. „Isten szólt: legyen világosság – és világos lett”. Vajon materiális, vagy szellemi világosságot értsünk alatta? Materiálisról nem lehet szó, mivel a Napot – és a fényt - csak a negyedik nap teremtette, szellemi világosságot pedig nem volt értelme teremtenie, hiszen még nem volt élőlény, amelyik ezt befogadhatta volna. Tovább bonyolítja a dolgokat az, hogy ugyanekkor „elválasztotta a világosságot a sötétségtől”. Vajon hogyan kell ezt értelmezni?
* * *
A kérdések kérdése azonban az, hogy valójában mennyi ideig tartott a teremtés folyamata? A Biblia szerint hat napot, hisz „a hetediken Isten megpihent, megszemlélte művét, és látta, hogy ez így jó.” De mennyi ideig tartott a második, vagy a harmadik nap? Mennyi ideig tartott a Teremtés első napja?
Isten a világító testeket, a Napot és a Holdat csak a negyedik napon helyezte üzembe az égbolton, hogy „meghatározzák a napokat és az éveket”, tehát az időt. Amíg nem volt Nap, addig az időt sem volt miből számítani. Így a negyedik, ötödik és a hatodik nap már állhatott huszonnégy órából. Ugyanakkor időegység híján az első három nap hossza teljességgel meghatározhatatlan – a Teremtés első napja is éppen úgy tarthatott egy pillanatig, mint akár egymilliárd évig.
