Most találtam egy írást éppen ezzel a "Sába élt-e vagy nem" témával kapcsolatban:
<big>Kebra Nagaszt – az etióp legendárium</big>
A történészek általában már azt is mesének tekintik, hogy Séba királynője Etiópia uralkodója volt. Josephus Flavius, aki a korabeli történetírásra hivatkozik, ezzel szemben így ír A zsidók történetében (VIII. 6.): "Egyiptom és Etiópia királynője, aki bölcsességre törekedett, és egyébként is csodálatra méltó asszony volt, hallott Salamon bölcsességéről és erényeiről, s mindenképpen szerette volna személyesen megismerni; közvetlen tapasztalatból akart meggyőződni mindarról, amit naponta hallott felőle."
Ugyanezt állítja egy másik forrás, a Kebra Nagaszt (Királyok dicsősége), Etiópia nemzeti eposza, az Izrael és Etiópia közötti kapcsolat egyik legrégebbi tudósítása. Feltehetően az i. sz. VI. és IX. század között született, végső formáját pedig Amda Seyon (1314–1344) uralkodása idején nyerte el. A királyi dinasztia számára mondhatni kiváltságlevélül szolgált, mellyel annak tagjai Salamontól és Sébától való leszármazásukat bizonyították. Hailé Szelasszié, az utolsó etióp császár, akit negyvennégy évig tartó uralma után az előbbiekben már említett diktátor buktatott meg, mindamellett, hogy viselte a négosz – királyok királya – és a Júda oroszlánja címeket, magát I. Meneliknek, Salamon és Séba fiának kétszázhuszonötödik egyenes ági leszármazottjaként tartotta számon.
A fejedelmi páros legendája különböző változatokban vált ismeretessé Etiópia-szerte, amely írásban és szájhagyomány útján egyaránt terjedt. A különféle változatok azonban egyvalamiben megegyeznek: miután Séba királynője felvette a zsidó hitet, a frigyláda Jeruzsálemből Etiópiába került.
A Kebra Nagaszt hagyománya szerint Salamon és Séba intim kapcsolatából egy fiúgyermek fogant. Menelik herceg – "a bölcs fia" – a királynő hazatérése után, Akszumban született meg. Amikor a gyermek felnőtt, Jeruzsálembe utazott, hogy apját, Salamont meglátogassa. Az apa és fia közötti hasonlóság oly mérték? volt, hogy Jeruzsálemben azonnal felismerték és nagy tiszteletben részesítették. Egy esztendővel később azonban féltékenykedni kezdtek Menelikre, és elbocsátását kérték Salamontól. A király bele is egyezett, de megparancsolta, hogy Izrael papjainak és véneinek elsőszülöttei kísérjék el Meneliket Akszumba. Azáriás azonban, a főpap fia, aki az elsőszülöttek delegációját vezette, az indulás előtt ellopta a szövetség ládáját a Templomból. A lopásról csak később számoltak be Meneliknek, amikor Jeruzsálemtől már messze jártak. Az ifjú herceg belenyugodott, hiszen az akció nem sikerülhetett volna, ha nincs Isten akaratában, hiszen, ahogy a legenda állítja: "Isten akarata nélkül Isten frigyládája sehol nem marad meg."
Menelik Gázán, a Sínai-félsziget északi partvidékén, Egyiptomon, majd a Nílus völgyén keresztül érkezett Séba birodalmába, mégpedig tekintélyes méret? karaván kíséretében: "…ami pedig a szekereket illeti, senki sem húzta azokat (…) az ember, a teve, a ló, az öszvér pedig mind a föld fölé emelkedett egy singnyire; aki pedig a nyeregben ült, mind a nyereg fölé emelkedett egy araszszal, és az állatokra málházott táskák is valamennyien egy arasznyira emelkedtek az állat hátától. És mindenki úgy utazott a szekéren (…) mint egy sas, amely a széllel siklik." A frigyládát Menelik és kísérete a Kebra Nagaszt szerint először Debra Makedába, azaz Makeda hegyére vitte. A Makeda név Séba királynőjének hagyományos elnevezése.
Próbáljunk meg most a misztikum mögé tekintve, a történeti lehetőségek alapján választ találni a fekete bőrű zsidók és az etióp frigyláda-hagyomány eredetére.
<big>Kebra Nagaszt – az etióp legendárium</big>
A történészek általában már azt is mesének tekintik, hogy Séba királynője Etiópia uralkodója volt. Josephus Flavius, aki a korabeli történetírásra hivatkozik, ezzel szemben így ír A zsidók történetében (VIII. 6.): "Egyiptom és Etiópia királynője, aki bölcsességre törekedett, és egyébként is csodálatra méltó asszony volt, hallott Salamon bölcsességéről és erényeiről, s mindenképpen szerette volna személyesen megismerni; közvetlen tapasztalatból akart meggyőződni mindarról, amit naponta hallott felőle."
Ugyanezt állítja egy másik forrás, a Kebra Nagaszt (Királyok dicsősége), Etiópia nemzeti eposza, az Izrael és Etiópia közötti kapcsolat egyik legrégebbi tudósítása. Feltehetően az i. sz. VI. és IX. század között született, végső formáját pedig Amda Seyon (1314–1344) uralkodása idején nyerte el. A királyi dinasztia számára mondhatni kiváltságlevélül szolgált, mellyel annak tagjai Salamontól és Sébától való leszármazásukat bizonyították. Hailé Szelasszié, az utolsó etióp császár, akit negyvennégy évig tartó uralma után az előbbiekben már említett diktátor buktatott meg, mindamellett, hogy viselte a négosz – királyok királya – és a Júda oroszlánja címeket, magát I. Meneliknek, Salamon és Séba fiának kétszázhuszonötödik egyenes ági leszármazottjaként tartotta számon.
A fejedelmi páros legendája különböző változatokban vált ismeretessé Etiópia-szerte, amely írásban és szájhagyomány útján egyaránt terjedt. A különféle változatok azonban egyvalamiben megegyeznek: miután Séba királynője felvette a zsidó hitet, a frigyláda Jeruzsálemből Etiópiába került.
A Kebra Nagaszt hagyománya szerint Salamon és Séba intim kapcsolatából egy fiúgyermek fogant. Menelik herceg – "a bölcs fia" – a királynő hazatérése után, Akszumban született meg. Amikor a gyermek felnőtt, Jeruzsálembe utazott, hogy apját, Salamont meglátogassa. Az apa és fia közötti hasonlóság oly mérték? volt, hogy Jeruzsálemben azonnal felismerték és nagy tiszteletben részesítették. Egy esztendővel később azonban féltékenykedni kezdtek Menelikre, és elbocsátását kérték Salamontól. A király bele is egyezett, de megparancsolta, hogy Izrael papjainak és véneinek elsőszülöttei kísérjék el Meneliket Akszumba. Azáriás azonban, a főpap fia, aki az elsőszülöttek delegációját vezette, az indulás előtt ellopta a szövetség ládáját a Templomból. A lopásról csak később számoltak be Meneliknek, amikor Jeruzsálemtől már messze jártak. Az ifjú herceg belenyugodott, hiszen az akció nem sikerülhetett volna, ha nincs Isten akaratában, hiszen, ahogy a legenda állítja: "Isten akarata nélkül Isten frigyládája sehol nem marad meg."
Menelik Gázán, a Sínai-félsziget északi partvidékén, Egyiptomon, majd a Nílus völgyén keresztül érkezett Séba birodalmába, mégpedig tekintélyes méret? karaván kíséretében: "…ami pedig a szekereket illeti, senki sem húzta azokat (…) az ember, a teve, a ló, az öszvér pedig mind a föld fölé emelkedett egy singnyire; aki pedig a nyeregben ült, mind a nyereg fölé emelkedett egy araszszal, és az állatokra málházott táskák is valamennyien egy arasznyira emelkedtek az állat hátától. És mindenki úgy utazott a szekéren (…) mint egy sas, amely a széllel siklik." A frigyládát Menelik és kísérete a Kebra Nagaszt szerint először Debra Makedába, azaz Makeda hegyére vitte. A Makeda név Séba királynőjének hagyományos elnevezése.
Próbáljunk meg most a misztikum mögé tekintve, a történeti lehetőségek alapján választ találni a fekete bőrű zsidók és az etióp frigyláda-hagyomány eredetére.