Elodie madara. Illett hozzám: szeretem a novembert, ködével, a tél előszelével, a nyirkos levelekkel, a csupasz ágakkal, meg a meleg kesztyűvel, ami a lelket is melegíti. Ilyenkor néha már szállingózik, finoman a hó. És a (kanadai) chickadee-vel is meg valék elégedve. Igaz ugyan, hogy a mi váltásaink sokban eltérnek az eredeti árnyalatoktól, de akárhogy nézem, a mieink is szépek, mert a váltásukban egységes képet nyújtanak. A feketéd tetszett a legjobban, ha már crow-nak volt keresztelve, valahogy így képzeltem el, hogy ilyen kékes-fekete lehet, és tényleg. Sajnos , az Anchor csak a koromfeketét ismeri.
Úgy volt, hogy nem, de mégis belefért a mai napba, így hétfőn még ezt is feladom, szerintem odaér 24-ig.
Máskor is varrtam már ilyen léptékű anyagra, de most úgy érzem, hogy két napig nem fog visszafókuszálni a szemem, még szemüveggel is csak homályosan látom a képernyőt, nyihahhahahahah. (NEM az anyag hibája, én vakulok.) Tiszta intellektuális fejem van ebben a szemüvegben, az a szégyen ért, hogy valaki belém kötött, tanító nénis vagyok. Baaahhhh. Ezért az ágak vonalvezetése mintahű, de a fenyőtűket, a hópihék kiszámolását, ... ilyen távdolgokat, ahol messze voltak a viszonyítási pontok, csak kvázi csináltam, lehet, hogy van közte egy-egy szem elcsúszás, de ezen nem tudok segíteni, ennél jobban nem tudtam kottázni, bocs.