Lányok, egy órája csöngetett a Mikulás. Ugyan nem piros ruhában, szakállal, hanem egy postás képében ajándékozott meg
egy sárga levélkével, benne az én gyönyörű kendőmmel
és persze Boriéval is.
Én szépen megsimogattam, megtapogattam a sajátomat, és aztán rávetettem magam a füzetre
. Olyan jó olvasni, így is megismerni, titeket. Aztán gondolkoztam mit is írjak nektek, nem igen tudom szavakba ölteni , hogy mennyire boldog vagyok
, hogy összehoztátok nekem ezt a szépséget.
Köszönöm mindenkinek a munkáját, és az élményt hogy együtt hímezhettem, hímezhetek veletek, hiszen még nem vagyok kész.
Látom nem csak én vagyok úgy hogy bármilyen mintával könnyebben elboldogulok, mint a füzetekkel.
Remélem hamarosan befejezzük a 12 társát is.
Majd igyekszem felrakni a teljesen kész művet is gombokkal gyöngyökkel, mihamarabb, előtte még sok dolgom, van, pedig most hogy a kezemben fogom a kendőm nagy a késztetés, a teljes befejezésre.