Sárkányok kicsiben és nagyban
- Téma inditó cathy222
- Kezdés dátuma
egy jo ropogosat Neked
De jó!!!! De mi nekem ez a jó ropogós?
Mindegy, ha ehető jöhet. Legfeljebb benézek kicsit Tájdi fogyisába...
De jó!!!! De mi nekem ez a jó ropogós?
Mindegy, ha ehető jöhet. Legfeljebb benézek kicsit Tájdi fogyisába...
<table style="width: 501px; height: 696px;" class="mtext" border="0" cellpadding="0" cellspacing="2"><tbody><tr><td class="mnev" width="98%"> Dragonyos
<hr height="1" width="98%"></td> </tr> <tr> <td class="mres"> karabéllyal, vagy rövid szuronyos puskával felfegyverzett lovas. Ott, ahol a lovascsapatoknak adott lovak nagysága szerint a lovasságnál nehéz és könnyü lovasezredeket különböztetnek meg, a D.-ok középnehézségü lovasságot képeznek. Seregünkben a D.-ok épen ugy vannak lovsítva és felfegyverezve (kard, karabély, forgó-pisztoly), mint a többi lovasezredek, csakis egyenruhájuk különböző: ugyanis német szabásu; seregünk tizennégy D.-ezredeihez az ujoncokat az osztrák állam német, cseh és szlovén tartományai adják, mig a lengyel ujoncokat az ulánus (dsidás), a magyarországiakat a huszárezredekhez osszák be. Az oroszországi 48 D.-ezred szuronyos, rövid puskával van felfegyverezve. Európa többi hadseregeiben a D.-ok csakis szuronynélküli karabélyokkal harcolnak. Eredetileg (a XVI. sz.-ban Franciaországban) a D.-ok csakis lovasított lövészek voltak, akik mindig gyalog harcoltak s nevüket a sárkány (dragon) alaku kanóctartókkal (Németországban és nálunk kakasfej alaku volt s azért kakas-nak nevezték) ellátott sárkányos puskáktól kapták, miután a D.-okat többször menetközben, tehát lóháton is támadták, a lóháton való harcra is betanították őket s később mindinkább e harcra fektették a fősulyt, ugy hogy végre a szuronyokat is elvették tőlük s puska helyett csak oly karabélyt adtak nekik, mint a többi könnyü lovasnak. Lovakon szállított, de gyalog harcoló csapatok szervezését azóta több izben - nagyban Oroszországban 1825-1855-ig - kisérlették meg, de az eredmény mindig az volt, hogy az ily csapat vagy csak kelletlenül szállva le a lóról s tulságosan visszasietve a hátrahagyott lovakhoz, nehogy azokat elveszítse, igen középszerüen teljesítette gyalogsági szolgálatát, v. pedig a csapat észrevétlenül rendes lovassággá fejlődött ki.
</td> </tr> <tr> <td><hr height="1" width="98%"></td> </tr> <tr> <td>
</td> </tr> <tr> <td> Forrás: Pallas Nagylexikon, kiemelés tőlem
</td></tr></tbody></table>
<hr height="1" width="98%"></td> </tr> <tr> <td class="mres"> karabéllyal, vagy rövid szuronyos puskával felfegyverzett lovas. Ott, ahol a lovascsapatoknak adott lovak nagysága szerint a lovasságnál nehéz és könnyü lovasezredeket különböztetnek meg, a D.-ok középnehézségü lovasságot képeznek. Seregünkben a D.-ok épen ugy vannak lovsítva és felfegyverezve (kard, karabély, forgó-pisztoly), mint a többi lovasezredek, csakis egyenruhájuk különböző: ugyanis német szabásu; seregünk tizennégy D.-ezredeihez az ujoncokat az osztrák állam német, cseh és szlovén tartományai adják, mig a lengyel ujoncokat az ulánus (dsidás), a magyarországiakat a huszárezredekhez osszák be. Az oroszországi 48 D.-ezred szuronyos, rövid puskával van felfegyverezve. Európa többi hadseregeiben a D.-ok csakis szuronynélküli karabélyokkal harcolnak. Eredetileg (a XVI. sz.-ban Franciaországban) a D.-ok csakis lovasított lövészek voltak, akik mindig gyalog harcoltak s nevüket a sárkány (dragon) alaku kanóctartókkal (Németországban és nálunk kakasfej alaku volt s azért kakas-nak nevezték) ellátott sárkányos puskáktól kapták, miután a D.-okat többször menetközben, tehát lóháton is támadták, a lóháton való harcra is betanították őket s később mindinkább e harcra fektették a fősulyt, ugy hogy végre a szuronyokat is elvették tőlük s puska helyett csak oly karabélyt adtak nekik, mint a többi könnyü lovasnak. Lovakon szállított, de gyalog harcoló csapatok szervezését azóta több izben - nagyban Oroszországban 1825-1855-ig - kisérlették meg, de az eredmény mindig az volt, hogy az ily csapat vagy csak kelletlenül szállva le a lóról s tulságosan visszasietve a hátrahagyott lovakhoz, nehogy azokat elveszítse, igen középszerüen teljesítette gyalogsági szolgálatát, v. pedig a csapat észrevétlenül rendes lovassággá fejlődött ki.
</td> </tr> <tr> <td><hr height="1" width="98%"></td> </tr> <tr> <td>
</td> </tr> <tr> <td> Forrás: Pallas Nagylexikon, kiemelés tőlem
</td></tr></tbody></table>
Krakus és a sárkány
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királyfi és egy tűzokádó fenevad. A sárkány egy domb alatti barlangban éldegélve tartotta rettegésben a környékbelieket: fiatal szüzeket és bárányokat fogyasztott számolatlanul. Megelégelték ezt végül az emberek, és úgy döntöttek, megölik a szörnyet, de sokáig minden próbálkozó vitéz alulmaradt a csatában. Krakus királyfi volt az, aki kiokoskodott egy cseles megoldást: salétrommal és kénnel töltött áldozati bárányt vitt a barlanghoz, a sárkány pedig ezt is felfalta. Mivel a kén borzalmasan égette a gyomrát, lement a Visztulához inni, de ott úgy teleszívta magát vízzel, hogy már járni sem maradt ereje, így Krakus könnyedén legyőzhette. Ezután felépítette a dombra a Wawelt, a város neve pedig a hős királyfi után Krakkó lett.
Ez a mese a legismertebb a sok krakkói legenda közül, így aztán a város szuvenírárusainak is kedvenc motívuma a sárkány: plüssállatként, hűtőmágnesen, pólón és minden elképzelhető formában lépten-nyomon megjelenik.
Ez a vasból készült egyfejű, egész barátságosnak tűnő szörnyeteg a Visztula partján, a barlang kijáratánál áll. Rendszertelen időközönként nagy hanggal lángot fúj, ami kedvesen mesebeli látvány, főleg sötétben. Az illúzióromboló igazság: a sárkány csak emelt díjas SMS fejében okád tüzet.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királyfi és egy tűzokádó fenevad. A sárkány egy domb alatti barlangban éldegélve tartotta rettegésben a környékbelieket: fiatal szüzeket és bárányokat fogyasztott számolatlanul. Megelégelték ezt végül az emberek, és úgy döntöttek, megölik a szörnyet, de sokáig minden próbálkozó vitéz alulmaradt a csatában. Krakus királyfi volt az, aki kiokoskodott egy cseles megoldást: salétrommal és kénnel töltött áldozati bárányt vitt a barlanghoz, a sárkány pedig ezt is felfalta. Mivel a kén borzalmasan égette a gyomrát, lement a Visztulához inni, de ott úgy teleszívta magát vízzel, hogy már járni sem maradt ereje, így Krakus könnyedén legyőzhette. Ezután felépítette a dombra a Wawelt, a város neve pedig a hős királyfi után Krakkó lett.
Ez a mese a legismertebb a sok krakkói legenda közül, így aztán a város szuvenírárusainak is kedvenc motívuma a sárkány: plüssállatként, hűtőmágnesen, pólón és minden elképzelhető formában lépten-nyomon megjelenik.
Ez a vasból készült egyfejű, egész barátságosnak tűnő szörnyeteg a Visztula partján, a barlang kijáratánál áll. Rendszertelen időközönként nagy hanggal lángot fúj, ami kedvesen mesebeli látvány, főleg sötétben. Az illúzióromboló igazság: a sárkány csak emelt díjas SMS fejében okád tüzet.
Hü ha!! ez aztán sárkány a javából.
Szia Garibaldi
azt hittem leugrik a monitoromról ez a tekintélyes sárkányka
Hü ha!! ez aztán sárkány a javából.
Szia Garibaldi
azt hittem leugrik a monitoromról ez a tekintélyes sárkányka
Igen, szerintem is félelmetes
Hasonló témák
- Fontos
