Sárkányok kicsiben és nagyban
- Thread starter cathy222
- Start date
A kővé dermedt sárkány hosszú, pikkelyes farka rátekeredett a hídfő kőpillérére. Szárnyait félig széttárta, mintha éppen repülni akarna, úgy mint a kisfecske, aki most próbálja szárnyát. Száját füstfújásra tátotta, ám csak hegyes, girnyócska kis nyelve liffent ki belőle. Szemei dülledten guvadtak, mint aki olyat lát, amit még soha. Szóval így érte az átok!
Aztán hogy mi lett, s mi nem? Elmondom töviről hegyire.
Az első, ilyen fárasztó pózban eltöltött napja meglehetősen kevés látnivalót hozott. Igaz borús is, meg szeles is volt az idő. Nem is csoda, hiszen apja, az öreg sárkány dúlt-fúlt mérgiben, és ez erősen megviselte a környék légáramlatait. Egy hirtelen kerekedett kisebbfajta orkán miatt egy szerelmes párocska a sárkány mellett keresett menedéket. S ha már ott kuporogtak, hát összebújtak, s ha összebújtak, még szép, hogy elcsattant egy cuppanós puszi is. S mivel a szél csak nem csitult, így a fiú kabátja a lányka hátára került. No mondanom sem kell, lett nagy forróság, rózsás pírt csalva a fiatalok orcájára. Lángra lobbant szerelmüket hosszú csókkal pecsételték meg, és örök hűséget fogadtak egymásnak. Amolyan ásó, kapa, nagyharangosat…
A párocska a hirtelen jött jó időben gyorsan távozott. A szegény sárkány csak szemeivel tudta őket követni a szomszéd sarokig, ahol elnyelte őket a kisváros. Egész éjjel azon járt az esze, hogyan tudná a rossz időt elűzni, hogy az embereknek jókedve legyen. Amúgy is heti piac lesz másnap, és a rossz idő még az üzletnek sem kedvez. A szerelemnek meg pláne! Ahhoz mégis csak a napsütés dukál. Ezért hát egész éjjel fohászkodott az égiekhez, hogy engeszteljék meg apja kőszívét.
Pirkadt! A Nap a völgyet borító szürke ködpaplan alá fújva belesett a városkába, és langyos pillantásával a hegyek fölé szippantotta a párát. Mire a kofák kipakolták portékájukat, és az álmos kősárkány kipislogta szeméből álmát, már bearanyozta a templom tornyát, a házak fazsindelyeit, és megfürdött a Ljubljanyica folyócska szikrázó tükrében.
A reggel, és a délelőtt eseménydúsan telt. Szinte az egész városka lakossága megfordult a heti piacon. Ennyi mosolygós, boldog embert már régen lehetett látni.
A tegnapi pár ma megint megjelentek. A kősárkány szeme sarkából követte a két szerelmes fiatalt kérve az égieket, hogy terelgessék őket hozzá. Rövid nézelődés után elindultak a híd felé, és a sárkány lábai előtt egymásra pillantottak, majd huncut mosollyal az arcukon megölelték egymást. Közben a lányka felpillantottak a sárkányra.
-Nézd! - kerekedett ki a szeme. – Potyognak a könnyei!
-Mosolyog! Ez a szörny szeret! Minket szeret! – ismerte fel a fiú a sárkányon az igaz érzelmeket.
-Nézzék emberek, sír a sárkány! – szólították meg az arra járókat.
-Szeret! Minket szeret! Emberek, ti is szeressétek egymást! – és ölelte, csókolta egymást a két fiatal. Az emberek pedig mosolyogva vitték a hírt szerte a városban, és a környéken.
Délután, ahogy a kofák hátrahagyták az üres standokat, és az utcaseprők, meg a kóbor kutyák, és macskák vették át a téren a hatalmat, bátortalan párocskák jelentek meg a téren egymást figyelve. Azt egyikük sem akarta, hogy bolondnak nézzék azért, mert ők is a sárkánynál szeretnének egy csókot, és talán örök hűséget fogadni egymásnak.
- Gyere! – rántotta meg a karját egy magas szőke fiúnak párja egy kis gömbölyű, fekete hajú, mandulaszemű mosolygós lányka. - Ha most nem kapok csókot a sárkány előtt, mint tegnap Ljubica, a bíró lánya, engem többé nem látsz! Fel is út, le is út!
A fiú meghökkent. Átfutott rajta, hogy mi lesz vele drága szerelme nélkül. S mire végiggondolhatta volna, már el is csattant a csók. Persze, hogy a többi fiatal is felbátorodott! Hiszen a szívük ezért hozta ide őket! Egy szempillantás alatt három boldog pár ölelte egymást a hídfő mellett a sárkány előtt.
Futótűzként terjedt a hír, hogy akik itt fogadnak egymásnak hűséget, és szerelmüket csókkal pecsételik meg, életük végéig egymás hű szereleme lesz a jutalmuk.
Több sem kellet. Néhány hét elteltével nap, mint nap olyan sok szerelmes pár fordult meg a sárkánynál, hogy már akadályozták a hídon való közlekedést. A város elöljárói elhatározták, hogy elosszák a szerelemeseket.
-Minden hídfőnél legyen sárkány, és keverjük össze őket! – hozták meg a döntést.
Lett is olyan forgalmi dugó, hogy be kellett szüntetni a kocsiforgalmat a hídon, és a nap szerelmes óráiban csak gyalogosan lehetett közlekedni.
Itt a vége, fuss el véle! Ott voltam ahol mondták, úgy láttam, mint most. Aki nem hiszi, járjon utána, de vigyázzon, csak gyalog tud a hídon átmenni!
www.fenyfa.eoldal.hu/<wbr>cikkek/fenytar/a-ljublja..
F
fülesmaci93
Vendég
KELLEMES VASÁRNAPOT!
F
fülesmaci93
Vendég
HÚÚÚÚÚ.....
Sziasztok! Jó napot Mindenkinek. Én a kigyókat,hüllőket szeretem,de a sárkányok is szépek.
Léteztek valaha.. szerintem a multban voltak sárkányok amik képesek voltak tüzet okádani... ott a sok felfedezés... nem lehetetlen hogy lesz a jövőbe.. hisz bárhogy alakulhat még a jövő... a felmelegedés.. lehet olyan új állatfaj jön létre ami tüzet tud okádani.. és ők kapják meg a sárkány elnevezést.. semmi sem lehetetlen .....
Similar threads
- Sticky
