Felébredni a kómából és szembesülni azzal, hogy a testünk nem engedelmeskedik - rettenetes érzés. De az, hogy még jelezni sem tudja a beteg, hogy ébren van, maga a rémálom.
Úgy emlékszik vissza arra a bő évtizedre, mint valami rémálomra, és Martin Pistoriusnak erre minden alapja meg is volt. A most 39 éves férfi még a '80-as években kapott súlyos agyhártyagyulladást, amely olyan mértékű egészségkárosodást okozott, hogy még az életben maradására sem adtak sok esélyt az orvosok. A dél-afrikai férfi akkor mindössze 12 éves volt, és 12 évet töltött el teste fogságában, mire eljutott odáig, hogy képes volt újra kommunikálni a külvilággal - addig még annyit sem volt képes jelezni a környezetének, hogy tudatánál van és mindent hall és lát.
A fiú szülei, Rodney és Joan Pistorius persze minden tőlük telhetőt megtettek fiukért, az ágyban mosdatták őt és a lehetőségeknek megfelelően etették is, de az orvosok egyre csak azt hajtogatták, hogy Martin hamarosan meg fog halni. Anyja tisztán emlékszik a pillanatra, amikor ott állt a fia ágya mellett, csak nézte Martint és azt mondta: "remélem, meghalsz". Arról viszont fogalma sem volt tíz éven keresztül, hogy a fia mindenről tud, ami körülötte történik.
"Ott voltam, nem a kezdetektől fogva, de körülbelül két évvel a kómába esésem után, 14 vagy 15 évesen kezdtem felébredni. Tisztában voltam mindennel, mint bármelyik normális ember. De mindenki annyira hozzászokott, hogy nem vagyok magamnál, hogy észre sem vették, amikor elkezdtem visszatérni. Letaglózott a rideg valóság, hogy úgy fogom leélni az egész életem, ahogyan akkor - teljesen magányosan" - meséli a férfi. Nem tehetett mást, mint "hitt", de a gondolatai az idő múlásával egyre sötétebbek lettek. Ezért kikapcsolta az agyát és már gondolkodni sem akart.
"Egyszerűen csak létezel. Egy nagyon sötét helyen találod magad, mert az érzékelés szintjén megengeded magadnak, hogy eltüntesd magad" - magyarázza. 24 éves volt, amikor az agya végre újra teljes üzemmódba kapcsolt és a teste is képes volt végre engedelmeskedni az utasításoknak - persze csak korlátozott szinten. Egészen addig nemcsak hangokat nem tudott kiadni, de még a szemével sem volt képes kommunikálni, nem csoda hát, ha senkinek nem tűnt fel, hogy már rég túlvan az éber kómán.
Történetével most az NPR.org amerikai rádiócsatorna kezdett mélyebben foglalkozni az Invisibilia (kb. annyit tesz: láthatatlanság - a szerk.) című műsorában, amely több részen keresztül igyekszik dokumentálni a különleges állapotot. A ma már boldog családapaként élő Martin egyébként könyvet is írt a küzdelméről, amely magyarul Néma üvöltés címmel jelent meg.
Ma.
Úgy emlékszik vissza arra a bő évtizedre, mint valami rémálomra, és Martin Pistoriusnak erre minden alapja meg is volt. A most 39 éves férfi még a '80-as években kapott súlyos agyhártyagyulladást, amely olyan mértékű egészségkárosodást okozott, hogy még az életben maradására sem adtak sok esélyt az orvosok. A dél-afrikai férfi akkor mindössze 12 éves volt, és 12 évet töltött el teste fogságában, mire eljutott odáig, hogy képes volt újra kommunikálni a külvilággal - addig még annyit sem volt képes jelezni a környezetének, hogy tudatánál van és mindent hall és lát.
A fiú szülei, Rodney és Joan Pistorius persze minden tőlük telhetőt megtettek fiukért, az ágyban mosdatták őt és a lehetőségeknek megfelelően etették is, de az orvosok egyre csak azt hajtogatták, hogy Martin hamarosan meg fog halni. Anyja tisztán emlékszik a pillanatra, amikor ott állt a fia ágya mellett, csak nézte Martint és azt mondta: "remélem, meghalsz". Arról viszont fogalma sem volt tíz éven keresztül, hogy a fia mindenről tud, ami körülötte történik.
"Ott voltam, nem a kezdetektől fogva, de körülbelül két évvel a kómába esésem után, 14 vagy 15 évesen kezdtem felébredni. Tisztában voltam mindennel, mint bármelyik normális ember. De mindenki annyira hozzászokott, hogy nem vagyok magamnál, hogy észre sem vették, amikor elkezdtem visszatérni. Letaglózott a rideg valóság, hogy úgy fogom leélni az egész életem, ahogyan akkor - teljesen magányosan" - meséli a férfi. Nem tehetett mást, mint "hitt", de a gondolatai az idő múlásával egyre sötétebbek lettek. Ezért kikapcsolta az agyát és már gondolkodni sem akart.
"Egyszerűen csak létezel. Egy nagyon sötét helyen találod magad, mert az érzékelés szintjén megengeded magadnak, hogy eltüntesd magad" - magyarázza. 24 éves volt, amikor az agya végre újra teljes üzemmódba kapcsolt és a teste is képes volt végre engedelmeskedni az utasításoknak - persze csak korlátozott szinten. Egészen addig nemcsak hangokat nem tudott kiadni, de még a szemével sem volt képes kommunikálni, nem csoda hát, ha senkinek nem tűnt fel, hogy már rég túlvan az éber kómán.
Történetével most az NPR.org amerikai rádiócsatorna kezdett mélyebben foglalkozni az Invisibilia (kb. annyit tesz: láthatatlanság - a szerk.) című műsorában, amely több részen keresztül igyekszik dokumentálni a különleges állapotot. A ma már boldog családapaként élő Martin egyébként könyvet is írt a küzdelméről, amely magyarul Néma üvöltés címmel jelent meg.
Ma.
