HiányzoŁ
Szia Kicsim!
Azért írok ide, mert reménykedem benne, hogy talán elolvasod...Elég kínos, hogy teljesen idegen emberek is olvasnak a legmélyebb érzéseimről, de ennél rosszabbul már úgysem fogom magam érezni...
Amióta csak először találkoztunk, tudom, hogy mi jól meglehetnénk együtt. Nem volt kétségem afelől, hogy együtt fogjuk leélni az egész életünket. Az elmúlt hetek nagyon nehezek voltak a számomra, különösen azóta, hogy nem vagy mellettem. Mindegy, hogy milyen messze vagy, ha szeretsz, és ha én is szeretlek.
Hiányzik az érintésed, a csókjaid, de különösen a kezeid, melyekkel átöleltél.
Ha az együtt töltött időre gondolok, még mindig a sírás környékez. A pillanatok, melyek tele voltak szeretettel, ígéretekkel.
Ha vissza tudnék menni az időben és újraélhetném veled azokat az értékes perceket, biztosan megtenném. Annak ellenére, hogy tudom, újra át kellene élnem annak a fájdalmát, amikor elmentél.:12:
Éreztem, hogy valami baj van, és megkértelek arra, hogy ha szeretnéd, hogy szakítsunk, akkor elfogadom a dolgot. De Te végig azt mondtad, hogy h...e vagyok, és hogy szeretsz. Gondoltam, jól van, biztos igazat mondd, hiszen miért ne mondaná meg, ha elege van belőlem...
Olyan boldog voltam, amikor pénteken tényleg felhívtál, ahogy ígérted. Aztán most megint semmi hír felőled. Legalább még egyszer megpróbálhattál volna visszahívni, vagy írtál volna egy emailt, az ingyen van…
De hát már megint tiszta hülyeségeket írok…Nem veszem észre, hogy egy értéktelen kis senki vagyok a szemedben?? Egy nagy nulla. UTÁLOM MAGAMAT.
Nevettél mikor engem sírni láttál.

Remélem, hogy semmi rossz nem fog veled történni az életben, de kerülhetsz még olyan szituációba, amikor te fogsz valakinek sírni, könyörögni.
Hányszor h.lyére vettél…olyan megalázó. Ahogy könyörögtem neked, hogy ne hagyj el…Semmi tartás, semmi erő nincs bennem.
Kicsim, bárcsak újra megölelnél! Segíts, úgy fáj…Hol vagy? Hova mentél? Miért kellett azt mondanod, hogy szerettél?? Lehet, hogy nem jössz vissza, többé nem ölelsz meg, ha valami fáj.
Félek, hogy többet sohasem hallhatom a szíved dobbanását.
Isten tudja, hogy mennyit jelentettél nekem. Ahogy megismertél, abból már tudod, hogy a levélírás egy módja nálam annak, hogy kiönthessem a szívemet neked, hogy tudd, hogy sír és vérzik, mert elmentél.
Te hoztad vissza a fényt az életembe, akkor, amikor a sötétség volt az egyetlen dolog, amit láttam, Te hoztad vissza a szeretetet és a bizalmat, amit elvesztettem az emberek iránt. Megnyíltunk egymásnak, megosztottuk egymással a titkainkat, a boldogság és a szomorúság érzéseit, néha a dühöt. Megígértük egymásnak, hogy nem számít mi fog történni, együtt maradunk, mert a sors egymásnak rendelt minket. De te most eldöntötted, hogy nem akarod ezt mégsem.
Hogy lehet ez? Miért most? Miért éppen akkor, amikor a szívem csak érted dobog? Miért most, amikor már szerelmes vagyok beléd?
Rájöttem, hogy a sors nagyon büntet engem. Mindig abba az irányba sodor, ahol újra megtalálom a reményt, a boldogságot, de csak azért, hogy utána megint mindent leromboljon, és a fájdalom, amit érzek, mindig egyre erősebb és hosszabb.
Miért tetted ezt velem, amikor tudtad, hogy bármit megadnék Érted, amikor tudtad, hogy minden álmom, reményem, kívánságom csak Veled kapcsolatos??
De tudom, hogy képtelen vagyok megváltoztatni a gondolataidat, de ami a legfontosabb, hogy nem tudom megváltoztatni az érzéseidet.
Amikor melletted voltam, úgy éreztem, hogy azon a helyen vagyok, ahol soha sem sérülhetek meg és pont ez az, ami megtörtént.
<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CLinci%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w

unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w

ontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]-->[FONT="]Tényleg el tudtad feledni, hogy szerettelek?? Azt a sok percet mit veled töltöttem el. Eldobtál minden-minden szép emléket.[/FONT]Szeretném Neked megmutatni, hogy mennyit jelentesz a számomra.
Valahogy jelezz, kérlek. Ha többet nem akarsz látni, oké, csak ne hagyj ebben a bizonytalanságban. Ha nem mered a szemembe mondani az igazat, akkor írj egy levelet.Nem az a megoldás, hogy nem veszed fel a telefonod...
PLEASE!
[FONT="]Tündérkéd[/FONT] [FONT="]»-(¯`v´¯)-»[/FONT]