Márffy Ödödn: Ticharich Zdenka és Csinszka
Ady Endre özvegyével,
Csinszkával kötött házassága Márffy anyagi és társadalmi helyzetét erősen javítja: Márffy számára többé nem gond a megélhetés. Így idejét nyugodtan a festésnek, a művészeti életben való részvételnek szentelheti. Ennek az időszaknak a legnagyobb közös erőfeszítéssel létrehozott eredménye a
KÚT (Képzőművészek Új Társasága) 1924-ben. A KÚT megszervezésében, fenntartásában Márffy Ödönnek igen nagy szerepe volt. (...) A KÚT-at a Művészház régi igazgatója,
Rózsa Miklós szervezte,
Rippl-Rónai,
Vaszary, majd 1927-től
Márffy volt az elnöke.
Márffy Ödön művészete a harmincas években teljesedik ki igazán: színei áttört, egységesen irizáló atmoszférát teremtenek, amelybe a szép fiatal nők, hamvas gyümölcsök, a fehér tarajos kék víztükör egyaránt beleillenek. Több vásznán megörökíti Csinszkát.
A Csinszka-képek mellett legszebb műveit
egy különös, titokzatos tekintetű zongoraművésznőről, Ticharich Zdenkáról festi. Már-már az a benyomásunk, hogy Zdenka iránti rajongása vetekszik a felesége iránti érzelmekkel. Csinszka érezte ezt:
"tegnap itt volt a sötét zongorilla nő - írta 1933-ban Bárczy Istvánnak, az egykori főpolgármesternek -,
a végén ugy voltam vele mint falusi gyerek a kismacska kölykökkel. Vízbe vele - mielött a szemét kinyitja. Borzasztó egy szépség." Mégis, Márffy együtt is megörökítette a két nőt (Ticharich Zdenka és Csinszka). Csinszka kicsi, madárcsontú, de asszonyos alakja, szőke bubifrizurája, pisze orra, bohókásan kifestett orcája kiáltó ellentétben áll a magas, karcsú, keskeny arcú, titokzatos, fekete femme fatale-lal. E páros képen Csinszka leplezetlen kihívással fürkészi vélt vetélytársát, aki nem néz vissza rá, révetegen fordítja el a fejét. Talán volt rá oka.
(Rockenbauer Zoltán: Márffy életmű katalógus)