Barbara Stanwyck és Humphrey Bogart
Barbara Stanwyck, (
Brooklyn,
1907.
július 16. –
Santa Monica,
Kalifornia,
1990.
január 20.)
Golden Globe-díjas és háromszoros
Emmy-díjas amerikai színésznő. Négyszer jelölték
Oscar-díjra, végül 1982-ben munkásságát életműdíjjal jutalmazták.
Stanwyck Hollywood aranykorának színészei mellett (pl.
Bette Davis vagy
Joan Crawford) újraértelmezte a női szereplők funkcióját. Az eddigi boldog háziasszonyok és engedelmes szeretők korán felülemelkedve Stanwyck megcsillantotta az értelmet, hirtelen a nőknek is lettek saját vágyaik, ötleteik, inspirációik – vagy hátsó gondolataik. Az egyik legkiválóbb
film noirnak tartják az 1944-es
Gyilkos vagyok címűt
Fred MacMurray és
Edward G. Robinson közreműködésével, amelyben Stanwyck férje balesetbiztosítását próbálja meg megszerezni, miközben a nyomozókat félrevezeti.A
Sajnálom, téves szám film noir hasonló célt képviselt elérni, mint a
Gyilkos vagyok, ezúttal
Burt Lancasterrel a bűnöző bőrébe bújva,
Humphrey DeForest Bogart (
New York,
1899.
december 25. –
Los Angeles,
1957.
január 14.)
Oscar-díjas amerikai
színész. Védjegye volt a nyers, cinikus és szűkszavú stílus, modora és tehetsége
Hollywood aranykorának legnépszerűbb férfisztárjává avatta.
Jéghideg tekintete, görnyedt tartása és gesztusai meggyőzték a közönséget, hogy valóban egy gyilkost látnak Ettől kezdve folyamatosan
gengszter-szerepek következtek, melyeket kivétel nélkül hibátlanul alakított. Évekkel később rátalált
A máltai sólyom (1941) főszerepe. A magándetektív Sam Spade megformálása, mely a rafináltság, sárm és becsületesség izgalmas keverékét eredményezte, lenyűgözte a nézőket. Ezzel egy időben zajlott a
Casablanca című háborús románc szereplőválogatása, melynek során Bogart mellé a fiatal svéd szépséget,
Ingrid Bergmant választották ki. Végül olyan alkotás született, amelyet ma is minden idők legjobb filmjei között jegyeznek.