A táj, amit látsz,virágot nem terem
A táj, amit látsz, a koromtól lett ilyen.
Háztetők közén az ég,sohasem tiszta kék,
Mit mondjak még,magamról egy mondatot,
Huszadik századi , városlakó vagyok.
Íme a ház és benne az emberek,
Úgy élek itt, ahogy a többiek.
Ülök a tévé előtt, a jégről veszem a sört,
Magnót hallgatok,keveset járok gyalog,
Huszadik századi városlakó vagyok.
Itt a dal, ami véget ért, a pénz mely elgurúlt.
A délután, ami elszállt, itt van a múlt.
két kezét újra nyújtja, nézd, kedvesed
Megfordulsz s régi arcod, rád nevet.
Tájékoztatunk, hogy oldalunk a jobb felhasználói élmény érdekében sütiket használ.
A CanadaHun.com további használatával ezt elfogadod. Az adatvédelmi (GDPR) törvény értelmében, valamit kötelező megjelenítenünk. Valószínű, hogy már 100+ másik ilyet elfogadtál...rajta hát.
