A táj, amit látsz,virágot nem terem
A táj, amit látsz, a koromtól lett ilyen.
Háztetők közén az ég,sohasem tiszta kék,
Mit mondjak még,magamról egy mondatot,
Huszadik századi , városlakó vagyok.
Íme a ház és benne az emberek,
Úgy élek itt, ahogy a többiek.
Ülök a tévé előtt, a jégről veszem a sört,
Magnót hallgatok,keveset járok gyalog,
Huszadik századi városlakó vagyok.
Itt a dal, ami véget ért, a pénz mely elgurúlt.
A délután, ami elszállt, itt van a múlt.
két kezét újra nyújtja, nézd, kedvesed
Megfordulsz s régi arcod, rád nevet.
This site uses cookies to help personalise content, tailor your experience and to keep you logged in if you register.
By continuing to use this site, you are consenting to our use of cookies.