TÁVOL VAGYOK GYERMEKEMTŐL.
Kérdező: Távol vagyok gyermekemtől. Szenvedek a magány miatt. Meddig tart ez még?<O</O
HANG: "Nagyon megértem lelki szenvedésedet. Sőt!, azt kell mondanom, hogy az Én szenvedésemnek töredékét kell megélned azáltal, hogy távol vagy gyermekedtől. Azért mondom ezt, mert mérhetetlenül sok gyermekemtől kell távol lennem, pedig tudom, hogy csak Nálam találhatják meg boldogságukat, tehát nem olyan helyzetben tudom enyéimet, mint te gyermekedet. Bizony iszonyatos dolog az, ami együvé lett teremtve, az nem lehet együtt.<O</O
A fenti sorokat azért mondtam, hogy éreztessem veled, mennyire nem azon az alapon állsz életszemléleteddel, amely megkönnyíthetné életedet. Én valóban, mint a te legjobban szerető Istened, így vagyok kénytelen sóhajtani: Óh, mikor értitek meg, drága gyermekeim, hogy hiába tömitek magatokba az olyan ételt, amelyből ki van vonva a tápszer?! Akár szét is pukkadhattok, mégsem juttok el a jóllakottság érzéséig! Mikor nyílik ki már szívetek szeme, tehát mikor kezditek elhinni, hogy a megkötözöttség az rabság, és mivel szabadságra lettetek teremtve, rabságban soha nem lehettek boldogok?! Mikor értitek meg, hogy szabadságotokat csak Tőlem lehet elfogadnotok, mert mások azt nektek meg nem adhatják, hisz senki sem adhatja azt, amije nincs?! Szülők, mikor értitek meg, hogy nem gyermekeitekre vagytok teremtve, hogy ő nem azért választott titeket, hogy birtokolhassátok gyermeketeket, és a gyermek is csak addig akarja birtokolni szüleit, amíg nem jut el oda, hogy már nincs szüksége a szülőre?! Mikor értitek meg, hogy aki jobban szereti családját, mint Engem, az nem méltó Hozzám?! (Mt. 10;37). Hogyan adjam tudtotokra, hogy nem boldogít annak elérése, amiben bíztok? Hogyan mondjam meg, hogy Én vagyok az ÚT, IGAZSÁG, ÉLET? Vagyis, minden más zsákutca, hazugság és halál!<O</O
Hiába mondom, nem hiszitek. Azt gondoljátok, hogy egy ötös lottó többet ér, mint Velem együtt élni. Azt gondolod, hogy neked, gyermekednek boldogságán valamit is változtat az, hogy együtt vagytok, vagy sem. Nem hiszed el, hogy a földi életben azok az apró örömök, amelyek feledtetik veletek azt, hogy a halál felé meneteltek, azok narkotikumok csupán, és nem életet adó nektár.<O</O
Drága Gyermekem! Amit te most tanulsz, azért tanulod, mert segíteni akarsz szenvedő embertársaidon. Szeretet van hát benned, s hiszed azt, hogy ez a szeretet értelmes dolog. Hidd el, hogy nagyobb szeretetem van Irántad, mint a tiéd mások iránt. Hidd el, hogy ennek a szeretetnek megnyilvánulását csak azok élvezhetik, akik vállalkoznak arra, hogy átalakítsák gondolkodásukat, mint ahogy a te gyógyító masszázsod is csak annak használ, aki aláveti magát annak.<O</O
Ha arra gondolsz, hogy még így sincs elég időd rám, amikor egyedül vagy, hát akkor hogyan lenne akkor, ha mással lennél elfoglalva. Gondold el, ha valakit még kényszeríteni sem tudok arra, hogy felismerje, vagy Én boldogítom, vagy boldogtalan marad, akkor mennyire reménytelenül remélek Én bennetek!<O</O
A betegségekre azt szoktátok mondani, hogy azok az ÉN kegyetlen kegyelmeim, mert akkor legalább hangzik szívetekből: "Jaj Istenem! Meddig tűröd még? Meddig tart ez még?!" <O</O
Sajnos, nektek már ez is sok, hogy ennyit foglalkozzatok Velem. Velem, aki nélkül semmit sem tehettek, ami hasznotokra lenne.<O</O
Nagyon szeretlek! Nem tudok nélküled élni! Ezért életednek arról a területéről, amelyről nem szoríthatsz ki, tehát meglétedből, soha nem tágítok. De kénytelen vagyok engedni annak, aki ki akar szorítani a boldogsága területéről. Vagyis, kénytelen vagyok megtapasztaltatni azt, hogy lehetetlenség boldoggá lenni úgy, ahogy Én nem akarom, illetve, Én azért nem akarom, hogy úgy legyél boldog, ahogy te akarod, mert tudom, hogy az lehetetlenség. Csak aki elveszíti életét, az tudja megtalálni azt (Mt. 10;39). Csak aki életének középpontjában vagyok, annak vagyok benne az életében.<O</O
Amikor azt kérdezed: " ...van-e valamilyen remény ebben az életben", akkor tökéletes tanúságot teszel arról, hogy elkezdődik közöttünk a süketek párbeszéde.(1.Kor. 15;19).<O</O
Drága Gyermekem! Könyörgöm, kezd el átalakítani gondolkodásodat, hogy át tudjam adni neked szívem békéjét, boldogságát. Nagyon szeretném, ha nem gyermekedtől, nem másoktól, hanem Tőlem várnád azt, amit másoktól hiába is vársz, mert ha helyembe állítod bármelyiket, attól gyermeked, más embertársad, vagy akárki, nem lesz isten, csupán bálvány marad. Én pedig lerontok minden bálványt!!! Átvilágítok minden hazugságot, és megszüntetek minden mellébeszélést! Nem elégszem meg azzal, hogy bárki is csupán szavaival imádjon! Csak az az imádás igazi, amely mögött ott áll egy Nekem adott hiteles élet. Minden más imádás KÁROMLÁS! <O</O
Újra mondom: Nagyon szeretlek! Egyetlen földi életemet, bár vérrel verejtékezve, de odaadtam érted! Bízzál jobban Bennem!<O</O
Megáldalak a BIZALOM LELKÉVEL!<O</O