Szep varosok

Pecs

Pecs

Pecs

Pecs

Pecs

Pecs

Pecs

Pecs

Pecs

pecs

pecs

pecs

Zenta

ZENTA RÖVID TÖRTÉNETE
Zenta területe már ősidők óta lakott hely volt. Ezt bizonyítja a számos lelet, bronz-és agyagtárgyak, melyeket a várostól délre eső területen találtak.
<table align="right" border="0" cellpadding="5" cellspacing="0"> <tbody><tr> <td align="center" width="100%">
</td> </tr> <tr> <td width="100%">


</td> </tr> </tbody></table> Zenta az európai városok második nemzedékéhez tartozik, a nagy népvándorlások kaotikus örvénylése után születik valahol a középkor hajnalán hála annak, hogy itt kiváló átkelőhely van a Tiszán. Annak ellenére, hogy a város történelmi múltjának emlékeivel a városba látogató idegen sehol sem találkozik, Zenta mégis történelmi város. Legalább 800 év mozgalmas és tragikus múltja teszi történelmivé.
A város neve II. András árpádházi király uralkodása alatt 1216-ban bukkan fel először egy oklevélben, mely szerint Saul ispán özvegye földet ajándékozott a "Zenthai klastromnak" (monostornak). A település ekkor már virágzó; népes egyházi hely melyet később a tatárjárás pusztít el.
Zenta az 1367. és az 1389. években már úgy szerepel a korabeli okiratokban mint a budai káptalan birtoka - révjoggal együtt. A budai káptalan birtokaként fejlődésnek indul. Mint fontos tiszai átkelőhely rövidesen Dél-Magyarország legfontosabb kereskedelmi gócpontjává válik.
1475-ben a szegedi lakosság fegyveres úton elfoglalja a várost - ezzel véve elégtételt - mivel a révjogul rendelkező Zenta vámot vet ki a Szerémségből Szegedre szállított borokra.
Ezután a város Szeged tulajdonába kerül.
<table align="left" border="0" cellpadding="5" cellspacing="0"> <tbody><tr> <td width="100%">
</td> </tr> <tr> <td width="100%">


</td> </tr> </tbody></table> Ekkor kezdődhetett a budai káptalan azon törekvése, hogy Szegedhez hasonlóan Zenta városát is a szabad királyi városok rangjára emeltesse - visszaállítván ezzel a város függetlenségét is.
A káptalan ezen igyekezete Mátyás király uralkodása alatt nem járt sikerrel, míg végül az engedékenyebb II. Ulászló királyt sikerült rávenni erre, aki 1494 októberében - Erdélyből való hazatértekor - Zentánál kelt át a Tiszán és tartózkodott itt pár napot a káptalan vendégeként.
II. Ulászló a város további fejlődése szempontjából oly nagyfontosságú oklevelet 1506 február 1-én bocsátotta ki megadván Zentának Szeged összes kiváltságait.
A város ekkor címert és pecsétet is kap, melyben a búzakalász és a kecsege a különösen fejlett mezőgazdaságról és halászatról tanúskodik, a két keresztben fekvő kulcs pedig a budai káptalan templomának védőszentjét, Szent Pétert szimbolizálja (ma is ez a város címere).
E kiváltságlevél fontos állomása Zenta történetének. Szabad királyi városi rangja csakhamar külsejében is kifejezésre jut. Egy-két utcája már európai mércével mérhető. A kiváltságlevél birtokában a varos alig győzi befogadni a kitűnő mesteremberek és a gazdag kereskedők hadát.
A város rohamos fejlődésének a Dózsa-féle parasztlázadás okozza az első törését, majd a mohácsi tragédia végleg megpecsételi a sorsát. A török hadak a várost lerombolták, lakóit megölték vagy elhurcolták. Ezután már csak átkelőhelyként használták, majd később erődítést emeltek a város helyén.
<table align="right" border="0" cellpadding="5" cellspacing="0"> <tbody><tr> <td width="100%">
</td> </tr> <tr> <td width="100%">


</td> </tr> </tbody></table> A XVI. század vége felé szerb betelepülők szivárognak be a török katonaság nyomában a gyéren lakott településre, akik halászattal és pásztorkodással foglalkoznak.
A XVII. század első évtizedében 6-700 lelket számlál a község.
A város a török uralom alatt jelentéktelen hely, de egyszerre megtanulják a nevét, amikor híre megy, hogy Savoyai Eugén herceg hadserege Zenta alatt rnegsemmisítő vereséget mért a még mindig tekintélyes katonai erővel rendelkező török seregre, magának a szultánnak, II. Musztafának a szeme láttára.
A Savoyai által vezetett egyesült hadak zentai győzelme 1697. szeptember 11-én világtörténelmi jelentőségű, ugyanis ezzel a győzelemmel szabadult fel majdnem egész Magyarország az oszmán hódítás alól. E csata következménye az 1699-ben megkötött karlócai béke, mellyel lezárul a törökök közép-európai térhódítása.
E felszabadító háborúk után Zentát is az elpusztult városok soraiban találjuk. Az eztán kirobbanó Rákóczi vezette szabadságharc hullámai ide is elgyűrűznek.
<table align="left" border="0" cellpadding="5" cellspacing="0"> <tbody><tr> <td width="100%">
</td> </tr> <tr> <td width="100%">


</td> </tr> </tbody></table> A Rákóczi-féle szabadságharc után a község tengődik, főleg szerb határőrök tanyáznak benne és csak "Széntai sánc" néven tartják számon, amely a nemrég alakult katonai határőrvidékhez tartozik. 1715-ben III. Károly osztrák császár harmincadhivatalt létesít a községben, de a vámszedés alig jövedelmez valamit.
I751-ben Mária Terézia kiváltságos koronakerületté változtatja a Tiszamentét (Tiszai Koronakerület) és nagy gazdasági kedvezményekben részesíti az itt élőket és az ide települni szándékozókat.
1753-ban 93 magyar családból álló telepes csoport érkezik Zentára Jászságból, Heves és Hont megyékből, akik itt megtelepednek, felépítik otthonaikat, földet művelnek, gazdálkodnak.
A megtelepedett magyar lakosság felépíti első templomát és az ezt követő években lassan az itt lakók összetétele is átrendeződik: közel 1200 magyar és 600 szerb lakosa van a községnek.
1774-ben az uralkodónő újabb kiváltságlevelet ad a városnak, kiterjesztvén a kedvezményeket az újonnan betelepült lakosokra is.
<table align="right" border="0" cellpadding="5" cellspacing="0"> <tbody><tr> <td>
</td> </tr> <tr> <td>


</td> </tr> </tbody></table> 1769-ben nagy tűzvész pusztítja el a várost, de kamarai segítséggel ezt hamar kiheveri.
A XVIII. század utolsó évtizedében Zenta látványos fejlődésnek indul. Vízi- és szárazmalmot létesítenek, az utak mentén eperfa-sorokat telepítenek, epreskerteket hoznak létre, fellendül a selyemtenyésztés és a kézműipar, a céhrendszer virágkorát éli. A lakosság vagyonosodik. A városhoz tartozó 64 ezer hold kiterjedésű határban tízezrével legel a szarvasmarha, ló, juh és sertés. A lakosság száma kb. 7000 fő. 1833-ban kórház létesül, elsőként Bács megyében.
Az 1848-49-es szabadságharc alatt a lázadó szerb csapatok Zenta. ellen vonulnak és az ártatlan polgári lakosság kórében nagy mészárlást hajtanak végre. Az áldozatok száma 2 ezernél is több. A szabadságharc bukása után a lakosság tetemesen megfogyatkozik. Ekkor a városnak közel 15000 lakosa van.
A Bach-korszak nem kedvez sem a gazdaság-, sem pedig a politikai kibontakozásnak. A fejlődés megtorpan, visszaesik.
1866-ban a város óvodát létesít, Szabadka után másodikként a vármegyében.
<table align="left" border="0" cellpadding="5" cellspacing="0"> <tbody><tr> <td>
</td> </tr> <tr> <td>


</td> </tr> </tbody></table> Az 1867-es kiegyezés után a fejlődés végre megindul. Középületeket emelnek, iskolákat alapítanak és 1873-ban felépül az első fahíd a Tiszán. Közben a város több ízben is hasztalan követeli vissza a II. Ulászlótól 1506-ban kapod törvényhatósági jogát.
1889-ban megnyílik a Szabadka-Horgos-Zenta-Becse, illetve a Szabadka-Zenta vasútvonal, így a város is bekapcsolódik az országos hálózatba és a gazdasági vérkeringésbe: Az 1890-es évek elején a zentai járáshoz 4 község tarozik 42 ezer lakossal, magának a városnak kb. 26 ezer lakosa van, közülük 23 ezer magyar, 2200 szerb, 1200 izraelita, stb.
1895-ben 1. Ferenc József császár és király Zentára látogat, hogy megszemlélje a környéken tarlott hadgyakorlatot. A város milliós kölcsönt vesz fel és készül az uralkodó látogatására. Ezzel új korszak indul a város életében. Utcákat köveznek ki, a királyi látogatás maradandó emlékeként utakat aszfaltoznak és bevezetik a villanyvilágítást, s ezzel Zenta városa az egész Délvidéken elsőnek kap elektromos világítást, mely akkor ritkaságszámba ment.
<table align="right" border="0" cellpadding="5" cellspacing="0"> <tbody><tr> <td>
</td> </tr> <tr> <td>


</td> </tr> </tbody></table> Ekkor a városnak van már algimnáziuma, polgári leányiskolája, elemi és iparos inasiskolája, mezőgazdasági tanintézete, kórhaza, vasúti- és gőzhajó állomosa, posta és távíróhivatala. 1899-ben városi telefonhálózat létesül. Mindezek mellett fejlett kereskedelmi hálózattal és gabonaközponttal rendelkezik, van négy pénzintézete, két nyomdája, két helyi újságja és számos kulturális s egyéb egyesület áll a lakosság szolgálatában.
A fejlődés a századfordulót követő évtizedekben is tart. 1908-ban megépül a páratlanul szép, vadgesztenyesorral szegélyezett rakpart, majd a tiszai vashíd. Egy évvel később országos tekintetben is egyedülálló munkástelep épül a városban, hogy enyhítsen a lakásgondokon.
1911-ben leég a Városháza és a nagytemplom. A város új, monumentális Városházát építtet, ugyanakkor több jelentős, művészi stílusú épület épül.
1915-ben átvezetik a korábban megépült tiszai hídon a vasúti pályát, összekötve a bácskai és a bánáti vasúti hálózatot, mellyel ez a vonal nemzetközi jelentőségűvé vált. Ezután itt halad keresztül az Orient-express északi (bukaresti) szárnya.
Az első világháború befejeztével, 1918 november 16-án szerb csapatok szállják meg a várost, majd a trianoni békeszerződéssel Zenta is az új délszláv államhoz kerül.
<table align="left" border="0" cellpadding="5" cellspacing="0"> <tbody><tr> <td>
</td> </tr> <tr> <td>


</td> </tr> </tbody></table> 1922-ben Zentán alakul meg az országos Magyar Párt, a jugoszláviai magyarok első politikai szervezete az új államban.
Az impériumváltás következtében a város gazdasági fejlődése megtorpan, s elveszti korábbi nagy gazdagságát a földkisajátítások következtében. A két világháború között iskolái egy részét megszüntetik, gimnáziumát négyosztályosra fokozzák le. A fejletlen közállapotok nem kedveznek a korábbihoz hasonló kibontakozásokhoz.
A második világháború alatt a város számos polgára esett áldozatul először a náci-, majd a bolsevik terrornak.
Az újjáépítés éveiben a községet elkerülik a nagy gazdasági beruházások. A lakosság zöme mezőgazdasági termeléssel foglalkozik, változás csak az ötvenes évek múltával jelentkezik.
Az 1960-as évek elején megépül az új tiszai híd, a jugoszláv hadsereg által 1941-ben felrobbantott helyén, mely meggyorsítja a gazdasági életbe való bekapcsolódást. Ekkor épül fel a cukorgyár, mely a legjelentősebb ipari objektummá vált. Később kiépül a várostól délre fekvő ipari zóna és a kikötő, melyet sajnos a zentai csata színhelyére telepítettek.
A város gazdasági életében még ma is a mezőgazdaság a meghatározó ágazat. Jelenleg a község területén több mint félszáz vállalat és újabban számottevő magánvállalkozás tevékenykedik.
<table align="right" border="0" cellpadding="5" cellspacing="0"> <tbody><tr> <td>
</td> </tr> <tr> <td>


</td> </tr> </tbody></table> Kulturális viszonylatban a városnak van művelődési háza, könyvtára, múzeuma, művésztelepe, történelmi levéltára stb. Vallási tekintetben öt r. katolikus és egy görög-keleti templom, illetve néhány imaház áll a különböző felekezetekhez tartozó hívek rendelkezésére.
A város valamikori színvonalas középiskoláinak egy részét megszüntették, különálló elemi iskoláit összevonták. Ma 3 közép (a korábbi öt helyett) - és öt elemi iskola, valamint 10 óvoda áll a nevelés szolgálatában.
A hetvenes évek második felében a város déli részén fekvő tiszai árteret feltöltötték, és több száz család befogadására alkalmas lakótelepet létesítettek rajta.
A városközpont közelében, a Tisza-parton kiépített rakpart - szép vadgesztenyesorával - kedvelt sétahely. Sajnálatos, hogy a régi, patinás, tagolt rakpartot 1984-ben átépítették, leegyszerűsítették.
A Tisza bal partján a várossal szemben homokos, strandolásra alkalmas hely található. A folyó kiválóan alkalmas sporthorgászatra, erdős partrésze kirándulásokra és táborozásokra.
Az 1866-ban a várostól északra létesített 34 holdnyi Népkertet már akkor is rekreációs célokra szánták: "…mely népes, vagyonos s ma-holnap az előkelőbb városok sorába tartozandó városunknak dicsére, emelésére s az azt óhajtóknak üde levegővel, szórakozással szolgáland…", ahol ma labdarúgóstadion, atlétikai pálya, uszodák, teniszpályák, tekepálya, kosárlabdapálya és játszótér van.
Az 1991-es népszámlálás szerint a városnak 23 ezer lakosa van, ennek 85%-a magyar, 10%-a szerb és 5%-a egyéb nemzetiségű.

Az első Tisza-híd



A vashíd 1909-ben



A Városháza 1929-ben

Balassagyarmat bemutatkozik

<table border="0" cellpadding="2" cellspacing="0" width="100%"><tbody><tr><td width="70%">
</td> <td class="amenu" width="30%">
</td> </tr> </tbody></table>

Balassagyarmat, a legbátrabb város (Civitas Fortissima) az ország északi részén, az Ipoly folyó mellett, a Nógrádi-medencében fekvő 19 ezer lakosú határváros. Kereskedelmi és kulturális téren jelentős szerepet tölt be Nógrád megye északnyugati részének életében. Oktatási és közművelődési intézményeivel, egészségügyi szolgáltatásaival, hivatalaival, üzleteivel, rendezvényeivel a kistérség központja. A helybeliek és a környék lakosságának jelentős része az egészségügyi és az oktatási intézmények mellett a város üzemeiben vagy kereskedelmi egységeiben dolgozik. Vonzáskörzete a Cserhát északi részének falvaitól a Börzsöny nyugati lábának településein keresztül az Ipoly völgyig terjed, sőt � történeti és földrajzi okokból � átnyúlik az országhatáron, a Szlovákiához tartozó, de jelentős részben magyar ajkú területekre is. Városunk a Civitas Fortissima címet azzal érdemelte ki, hogy 1919-ben lakói ellenálltak a megszálló cseh intervenciós csapatoknak, s az akkori magyar (!) kormány behódolást sürgető felszólítása ellenére fegyveres felkeléssel, harcok és áldozatok árán verték ki az idegen megszállókat, akik balassagyarmati áttörésükkel a Trianonban meghúzott határhoz képest is további magyar területek megszerzését akarták megkezdeni. Elődeink bátorsága, hazaszeretete példaként áll mindannyiunk előtt.

Hagyományai, látnivalói, fesztiváljai és a városban nyújtott szolgáltatások révén Balassagyarmat kiindulási helye lehet a térségben tett kirándulásoknak, irodalmi, néprajzi barangolásoknak, kerékpártúráknak. A Madách Imréhez és Mikszáth Kálmánhoz kapcsolódó nevezetességek megtekintésén felül a felfedezés izgalmát és örömét jelentheti a Palóc Múzeum néprajzi anyagában való elmélyülés, a Városi Képtár és a Helytörténeti Gyűjtemény kevésbé ismert kincseinek megismerése, a városban található szobrok, emlékhelyek felkeresése.

Az évről-évre megrendezett fesztiválok, találkozók idején megpezsdül városunkban az egyébként sem eseménytelen kulturális élet. A Nemzetközi Muzsikustábor, az Irodalmiszínpadi és Színjátszó Napok, a vásárok, a triatlon-, gyalogló- és tájfutóversenyek rengeteg érdeklődőt vonzanak Balassagyarmatra, de a környéken is megannyi megtekintésre, megismerésre érdemes értéket találunk. Hollókő önmagában több napra való látnivalót kínál, de nem érdemes kihagyni a csesztvei Madách-kúria és horpácsi Mikszáth emlékház mellett Szécsényben a Kubinyi-kastély és a Rákóczi-szoba, Terényben az Orsósmagnó Múzeum és a Pajtagaléria, Mohorán a Tolnay Klári emlékház megtekintését. Érdemes a településeken egy-egy sétát tenni, így kedvet kaphatunk ahhoz, hogy folytassuk a környék felfedezését a többi falu nevezetességeinek megismerésével. A bakancsosok is találnak látnivalót bőven. A környék várain kívül érdemes felkeresni az Ipolyszögi Égerláp oktatóbázisát és a szandai geológiai tanösvényt, de nincs messze innen az ősi élet nyomait bemutató, Európa Diplomás, Ipolytarnóci Természetvédelmi Terület sem. Városunk közúton 80 km-re van Budapesttől, egy órányi autózással elérhető a 2A és a 22-es úton. Balassagyarmat és Budapest között kedvezményes árú, közvetlen vonat is közlekedik.

Balassagyarmat története

<table border="0" cellpadding="2" cellspacing="0" width="100%"><tbody><tr><td width="70%">
</td> <td class="amenu" width="30%">
</td> </tr> </tbody></table> Balassagyarmat kedvező fekvésének köszönhetően már jóval a honfoglalás előtt lakott hely volt. Máig nem bizonyított, de valószerűnek tekinthető az a feltételezés, mely a Ptolemaiosz Klaudiosz, a neves ókori tudós Kr. u. 150 körül írt művében szereplő Iscenum-Uskenon nevű települést, kelta-jazig kereskedelmi központot Balassagyarmattal azonosítja. A vidéken már a rómaiak idején fontos útvonalak futottak át, melyek Pannóniát az északi és keleti területekkel kötötték össze. A középkorban ilyen fontos útvonalnak számított az Ipoly völgyében a Kassa-Visegrád, majd budai út. Az Ipoly folyó átkelésre alkalmas helyei így természetes forgalmi csomópontoknak számítottak. Ezt a lehetőséget, mint medenceközpontnak Balassagyarmatnak sikerült a legjobban kihasználni.
A település nevében hordja eredetét: egyik honfoglaló törzsünk tagjai telepedtek meg itt. Balassagyarmatnak az Ipoly déli partján tipikusan hídfő szerepe volt, itt volt a folyó legforgalmasabb átkelőhelye. Talán az Alföldről észak felé irányuló kereskedelem egyik ellenőrző állomásaként is szolgált. Időnként maga a király és kísérete is meglátogatta vidékünket. Különösen IV. Béla fordult meg sokszor erre, a zólyomi vadászterületekre utaztában. Az első falu életének az 1241. évi tatárjárás vetett véget: temploma romba dőlt, a település elpusztult. A tatárok elvonulását követően Balassagyarmat történetében az a második 300 év kezdődött el, amely folyamán a földesúri vásáros falu mezővárossá fejlődött. A legnagyobb változást újratelepülésében az jelentette, hogy királyi tulajdonból 1246-ban családi kézbe, a Balassák ősének birtokába került, a családi birtokok központja lett. Ezt követően kezdhette meg az akkor még lakatlan terület benépesítését Detre fia Miklós, aki a család ősei sorában a nagy telepítők közé tartozott. Ő építette azt a védelmi célokra is alkalmas lakótornyot, mely a későbbi városcímernek is mintaképe lett. A források szerint Gyarmat 1330-tól vásáros hely. A mezővárosi jogot adományozó oklevelét nem ismerjük, először 1437-ben említik a települést "oppidum"-ként. A 14-15. században a település a Nógrád és Hont megyei nemesség nádori igazságszolgáltató gyűléseinek helyszínéül is szolgált. A török hódítás a v áros létét veszélyeztette, fontossága végvárként, a felvidék kapujaként lett egyre nagyobb. Többször cserélt gazdát a harcok során, míg végül 1663-ban a török elfoglalta és felégette. Az 1670 táján készült urbárium szerint: "Ezen Gyarmath városa elpusztult, mivel mellette végház építtetett". A tizennyolc évvel későbbi egyházvizsgálati jegyzőkönyv pedig már azt rögzítette, hogy Gyarmatnak az elpusztulás miatt helyére is alig lehet rátalálni. A föld színe felett csak egy kis falmaradvány maradt a várból. A most is folyó régészeti ásatások eredményeként azonban egyre többet tudunk a középkori városról. Az óváros alatt a föld megőrizte a vár maradványait és egy reneszánsz palota díszesen faragott köveit is. Legutóbb a Bercsényi utcában tártak föl egy 15-17. században használt temetőt.
Újbóli betelepítése, a harmadik újjáépítés 1690-ben kezdődött. A régi lakók közül csak néhányan tértek vissza, helyükre északról szlovákok érkeztek. Az újranépesülő település lakói az első évtizedben jobbágyok voltak. De már ekkor volt a városban vámos, serfőző, kocsmáros, kovács, gombkötő, molnár, mészáros, katolikus pap. Egyik földesura Balassa Pál templomot épített, melyet 1746-ban szenteltek fel – itt őrzik 1759-től XIV. Benedek pápa adományát Szent Felicián vértanú csontvázát. Balassa Pál érdeme, hogy egy utcányi porosz iparos letelepülését is sikerült elérnie. A század folyamán az iparosok és kereskedők aránya jelentősen megnőtt az úrbéres, földműveléssel foglalkozó parasztgazdák rovására. A templomot építő görög kereskedők (ortodox szerbek) terménykereskedelemmel foglalkoztak, helyüket a 19. század közepére átvették a zsidók, akik között jelentős volt az iparosok száma is. A kereskedelmi élet és a piacközpont forgalmának élénkségét jelzi, hogy az izraelita felekezethez tartozók aránya a város lakosainak negyven százalékát is elérte a szabadságharc idején. Bácskai Vera adatai szerint 1828-ban Gyarmat az ország piacközpontjai között tiszta körzetének népességszámát tekintve a 19. helyen állt, a piacközpontok összesített rangsorában pedig a harmincadik helyen – a fejlett központok között. Érdekesen alakult egy másik központi szerepkör a közigazgatási sorsa: még Mária Terézia rendelte el, hogy a megyék székházat építsenek. Erre a célra Balassagyarmat alkalmasnak látszott, de a Balassák viszálykodása és az itt tartózkodó katonaság miatt a megyegyűlés félt idehelyezni székhelyét – így épült meg az első megyeháza a közeli Szügyben, ahol ennek köszönhető a számos mai is látható nemesi kúria. 1795-ben helyezték át a székhelyet Gyarmatra, 1835-re elkészült a megyeháza impozáns épülete, háta mögött – ahogy akkoriban országszerte szokás volt – a börtönnel. A 19. század végétől az első világháborúig tartó időszak a nagy építkezések (kórház, bíróság, pénzügyi palota, tisztviselőtelep stb.) kora volt ekkor alakult ki a mai város szerkezete. Gyorsan növekvő lakosságú megyeszékhely igazgatási, kereskedelmi és pénzügyi központja lett a megyének. <o></o>
A világháborút követő trianoni béke véget vetett a fejlődésnek, a város elvesztette vonzáskörzetének nagy részét. Ez ellen még bátor polgárai sem tehettek semmit, akik 1919. januárjában kiűzték a megszálló cseh csapatokat, elnyerve ezzel a Civitas Fortissima, a legbátrabb város címét. Az addig forgalmas megyeszékhely a határ szorításában elzárt területté vált, amin az akkoriban elnyert rendezett tanácsú városi cím, majd a megyei városi rang sem segített.
A második világháborúban semmisült meg a város nevezetessége, Közép-Európa egyik legnagyobb zsinagógája és lett a haláltáborok áldozata a város korábbi virágzásában nagy szerepet játszó zsidóság – a kisszámú túlélő elvándorolt, de az országban elsőként védetté nyilvánított zsidó temető vendégkönyvének bejegyzései szerint ma élő leszármazottaik még Kolumbiából is hazalátogatnak.<o></o>
A második világháború után, a kommunista hatalomátvétel idején a demokratikus pártokra szavazó polgársága révén gyorsan kiérdemelte a "reakciós fészek" címét. Rákosi Mátyás 1949-ben teljesítette a salgótarjáni pártszervezet kérését, akik egy fennmaradt dokumentum szerint a jó választási eredmények jutalmaként kérték a megyeszékhely áthelyezését. A székhely áthelyezés közvetlen következményeként a város intézményeinek, vállalatainak legjobb szakemberei áttelepültek Salgótarjánba. A következő másfél évtizedben az új székhely egyoldalúan kedvezményezett, kiemelt helyzetű centrummá vált. 1950 és 1954 között Balassagyarmat, mint a megye második legnagyobb lélekszámú városa a beruházásoknak mindössze 0,1%-át kapta! A hatvanas évek elején több ezer ember járt be a helyi munkalehetőségek hiányában a fővárosba naponta.
A hatvanas évek második felében az új gazdasági mechanizmus idején a város sikeresen élt – vezetőinek a pártvezetéssel ápolt jó kapcsolatainak is köszönhetően – az új lehetőségekkel. A város szélén ipar- és lakótelepek épültek, nőtt a munkahelyek és ennek köszönhetően a betelepülők száma, fejlődött az infrastruktúra. Megpezsdült a város szellemi élete, kiadták a várostörténeti monográfiát, megalakult a Komjáthy Jenő Irodalmi Társaság, a Honismereti Kör és színház hiányában ugyan de újraéledt a színjátszás – 1967-től Balassagyarmat ad otthont az irodalmi színpadok nemzetközi és országos találkozójának.
Története során többször elpusztult és újjáépült a város, kicserélődött lakossága. A török háborúkban lerombolt vár köveit széthordták, az új telepesek házaik építésére használták, de jutott belőle a katolikus templom falába is. A 18. századi telepesek a végváriak kiváltságaira hivatkoztak, azokat tekintették mintául, de vár nélkül a felszabadító háború lezárása után a település elveszítette korábbi jelentőségét. Mégis képes volt a megújulásra: sokszínű, gazdag kultúrájú, befogadó mezővárossá vált. Végvár helyett megyeszékhely, katonák helyett kereskedők és iparosok, földművesek és hivatalnokok. Ma ismét egy megújuló, változó városban élünk. Napjainkban Balassagyarmat nem csak a kistérségnek, de Nógrád megye nyugati részének is a központja, kereskedelmi vonzáskörzetéhez jó néhány szlovákiai település is tartozik. A határ átjárhatóságával, eltűnésével új lehetőséget kaphat ez a múltjára büszke, hagyományait őrző Ipoly-parti kisváros.

Balassagyarmat földrajza


Balassagyarmat Budapesttôl 80, a Dunakanyartól 40 km-re, a Magyar és a Szlovák Köztársaság határán fekszik. Ez a történelmi kisváros az Ipoly folyó déli partján, a Nógrádi-medence közepén, síkvidéken terül el. A térség átlagos évi középhômérséklete 9 C. Folyóvizei rövidebb-hosszabb patakok, melyek az Ipoly folyóba ömlenek. Utóbbi szélsôséges vízhozamú, 246 km-en át kanyargó határfolyó, amely Szobnál a Dunába torkollik. A város összterületének mintegy 10%-át erdôségek borítják, melyekben az akácfa az uralkodó fajta. Legnépszerûbb erdei üdülôövezetét Nyírjesnek nevezik, ahol nagyobb kiterjedésû fenyvesek, nyírjes és tölgyesek is találhatók. Ezen a természetvédelmi területen hét mesterséges tavat alakítottak ki évtizedekkel ezelôtt. Az erdôségekben vadászatra is alkalmas nagy- és apróvadak egyaránt honosak. Az észak-nyugati városszélen ritka növényekben és állatfajokban gazdag természetvédelmi terület húzódik, melynek neve Égerláp.
A település 29 négyzetkilométeren terül el, lakosainak száma meghaladja a 18 ezret.
Balassagyarmat közlekedését tekintve megyei csomópont. A területén áthaladó 22. számú másodrendû fôút köti össze kelet-nyugati irányba a 2. és 21. számú fôközlekedési utakat. A várost a 3. számú fôközlekedési útba a 2208. számú Balassagyarmatot Aszóddal öszekötô útvonal kapcsolja be. A fôváros és a megyeszékhely gyors elérését rendszeres autóbuszjáratok biztosítják. A 22. számú út balassagyarmati átkelési szakasza már nem képes a megnövekedett forgalom problémamentes átengedésére. Ezen túl környezetvédelmi szempontok is indokolják a fôút a várost elkerülô szakaszának megépítését. A forgalomszámlálási adatok a várost északról elkerülô 4,5 km hosszú útvonal megépítésének szükségességét támasztják alá. Az új útvonal megvalósításának alapvetô feltétele viszont a szlovák-magyar államközi megállapodások szerinti Ipolymenti területcsere. Amíg a két fél nem egyezik meg a kérdésben, addig az új Ipoly-meder és a város közötti út tervezési munkálatai sem indulhatnak meg. Balassagyarmat számára a 78. számú Aszód - Galgamácsa - Balassagyarmat - Ipolytarnóc vasútvonal biztosít közvetlen összeköttetést Budapesttel. 1993 óta naponta kétszer sebesvonat közlekedik a fôvárosba és vissza, kétórás menetidôvel. A Drégelypalánk - Balassagyarmat - Szécsény - Ipolytarnóc vonal elsôsorban megyei jelentôséggel bír.

Balassagyarmat Kulturális élet


Balassagyarmat a középkor óta az Ipoly mente kulturális központja. Az egykori sokféle vallás, sokféle kultúra termékenyítôleg hatott a szellemi életre. A város évszázadok óta több egyházi és világi iskolával rendelkezett, melyek közül a Balassi Bálint Gimnázium, a polgári iskola és az izraelita jesiva már az I. világháború elôtt messze földön híres volt. Ugyanakkor Balassagyarmat az I. világháború elôtt már országos jelentôségû kórházzal, értékes gyûjteményû múzeummal, mozival, könyvtárakkal, számtalan kulturális és karitatív egyesülettel is büszkélkedett. Jelenleg hét általános és hat középiskolája van, melyben mintegy hétezer diák tanul. Egyes iskoláiban a megye, sôt az országhatáron túlról (Szlovákiából) is érkeznek tanulók. Önálló zenei, mûvészeti iskolai oktatás is folyik. Különösen a zenei élet számottevô, amelyet a város több kiváló zenepedagógus, mûvésztanár letelepítésével ért el. A település központjában áll a modern, néhány esztendeje épült Oktatási Mûvelôdési Centrum , amelyben - többek között - két középiskola, a mûvelôdési központ, a Városi Televízió és a százezer egységet meghaladó állománnyal rendelkezô városi könyvtár található. Utóbbi intézmény a megye legjelentôsebb mûvészeti, mûvelôdési- és irodalomtörténeti rendezvénysorozatainak hosszú évek óta következetes házigazdája. Tudományos tevékenységet rendszeresen folytató intézményei, a néprajzi gyûjteményérôl méltán híres Palóc Múzeum, a Nógrád Megyei Levéltár balassagyarmati részlege, a Madách Imre Városi Könyvtár és annak Helytörténeti Kutatóhelye. Országosan is rangot szerzett egykori és mai képzômûvészeinek alkotásaiból Balassagyarmat 1991 óta saját Városi Képtárat, több évtizede önálló galériát tart fenn. Balassagyarmaton a kulturális élet terén folyamatos és sokszínû a programajánlat. Gyakoriak a különféle kiállítások, zenei események, diák- és sportrendezvények. Némelyek országos szinten is ismertek és elismertek. Ilyen például az amatôr színházak évenkénti országos fesztiválja, a Madách Imre Emléknap, a Nemzetközi Zenei Tábor, vagy éppen a nemzetközi duatlon- és triatlonversenyek.
Balassagyarmat mindig büszke volt polgári múltjára, igen jelentôs civil hagyományokkal rendelkezik. Akadnak olyan civil szervezetei, egyesületei, amelyek immáron több társadalmi rendszert is átvészelve élik a saját világukat. Egyesek a zenei, mások a környezeti, megint mások a tradíciók ápolása terén tevékenykednek. A város legrégibb polgári egyesülete a Balassagyarmati Dalárda, amely immáron közel másfél évszázada mûködik, és a századforduló óta számtalan országos versenyen szerzett díjakat és dicsôséget a városának.
A városban több, mint húsz kisebb-nagyobb sportegyesület mûködik, döntô mértékben amatôr szinten. Néhány szakosztály, mint például az atlétika, a kézilabda elsô osztályú egyéniségeket is nevelt a magyar versenysport számára. Országos és nemzetközi szinten is kimagasló sikereket ér el a gyalogló klub. A városban több mint fél évszázada szabadtéri sportuszoda és negyedszázada fedett sportcsarnok mûködik.
Balassagyarmatot "Palócország fôvárosának" is nevezték a múltban. Számos olyan színhelye, épülete van, amely a magyar szellemi élet számára akár zarándokhelynek is tekinthetô. Itt áll például az 1835-ben fölépült egykori vármegyeháza , amelyhez Madách Imrének, a magyar drámairodalom legnagyobb alakjának Mikszáth Kálmánnak, a magyar próza zseniális tehetségének vagy éppen Janko Králnak, a szlovákok nemzeti költôjének ezer szállal fûzôdnek emlékei.
Néhány méternyire innen emelkedik az ötemeletes, ugyancsak reformkori mûemlék börtön épülete, ahol - többek között - a híres nógrádi betyár Sisa Pista, vagy éppen Mollinány Gizella írónô is raboskodott. A börtön bejáratától néhány háznyira Mikszáth Kálmán egykori lakóháza áll. Egy utcányira van a "Templom útca 10." ahol a 20. század egyik legnagyobb magyar költôje és mûfordítója, Szabó Lôrinc töltötte élete legboldogabb éveit, gyermekkorát. Ugyancsak ebben az utcában emelkedik a 18. századi mûemlék katolikus templom, melyben a mártír Szent Felicián ereklyéi láthatóak. Szemben évszázados szecessziós polgárházak idézik a hajdan itt élt jómódú zsidó kereskedôket, a város virágkorát. A fôutcán továbbhaladva újabb 18-19. századi mûemlék épületek sorakoznak, melyek között található a Balassák 18. századi szállója is. A fôutcáról nyíló közeli Szerb utcában bújik meg egy kis görögkeleti templom, melynek helyén egykor Magyarország egyik legnagyobb ilyen jellegû istentiszteleti helye állott, amelyet az egykori gazdag helyi görög és szerb kereskedôk emeltek.
A közösség megfogyatkozása miatt a 20. század elején lebontották és helyére építették a jelenlegi kistemplomot. A város további nevezetességei közül kiemelésre érdemes még a magyar heraldika és genealógia megalapozójának Nagy Ivánnak a hagyatékából emelt Palóc Múzeum épülete, valamint az ortodox zsidó temetô. Utóbbi nemzetközi hírû mûemlék kegyeleti hely, ahol a magyar ortodoxia jeles alakjának, Deutsch Áron Dávidnak a síremléke is megtalálható.
Balassi Bálint, a magyar reneszánsz költészet kimagasló alakja szintén jelentôs szálakkal kötôdött a városhoz. A "gyarmati" elônevet következetesen használta.
Említést kell tennünk Rózsavölgyi Márkról, aki a világhírû magyar csárdás mûzenéjének megalkotója volt és aki egy Rosenthal nevezetû helyi kereskedô család sarjaként látta meg a napvilágot. Ha csak az említés szintjén is, de szólnunk kell a magyar sportsajtó megteremtôjérôl - Puskin Anyaginjének fordítójáról - Bérczy Károlyról, Komjáthy Jenôrôl, a magyar szimbolista költészet elôfutáráról, a kelet-kutató Ligeti Lajos tudósról, továbbá két nemzetközi hírû képzômûvészrôl, Szabó Vladimirrôl és Horváth Endrérôl. Valamennyiük ittlétét szobrok, emléktáblák hirdetik. Balassagyarmat polgári mûveltségének folyamatos fejlôdésére, kisugárzására példaként megemlíthetô, hogy a ma élô mûvészek, tudósok körében számosan e kisváros szellemi atmoszféráját nevezik meg mûvészetük, életmûvük alapélményeként. E körbe tartozik a Párizsban élô Nyéki Lajos professzor, költô, a New Yorkban világhírnévre szert tett gasztronómus, író Kövi Pál vagy éppen Markó Iván balettmûvész.
A térség idegenforgalmi jelentôségére utalóan említésre érdemes, hogy Balassagyarmatról igen könnyen és rövid idô alatt megközelíthetô a csesztvei és az alsósztregovai Madách Emlékmúzeum, a világörökség részét képezô Skanzen-falu Hollókô és az ipolytarnóci ôsleletegyüttes.
A városban jelenleg a nagy múltú, Mikszáth korabeli Ipoly Szálló privatizálás alatt áll.
Kulturált étkezési és szálláslehetôséget a Club Panzió és a Sztár Motel kínál.

Balassagyarmat gazdasági élet


Balassagyarmat nagyságához viszonyítva fejlett infrastruktúrával rendelkezô település. A több mint tizennyolcezer lakosra hat és fél ezernél is több lakás jut, melybôl a döntô többség vezetékes gázzal ellátott. A közmûves ivóvízhálózat a város teljes területén kiépített, a vízigények kielégítése egy bázisról történik, amelynek központja 14 km-re található. A vízfogyasztás jelenleg 4000 köbméter, amelynek a vízmû a dupláját is képes biztosítani. A lakások kétharmada a városi szennyvízcsatornára csatlakoztatott. Összes útjainak szintén kétharmada burkolt, aszfaltozott és járdával ellátott. Balassagyarmat közúton Budapest felôl a 2. számú országos közlekedési fôútvonalból Rétságnál kiágazó 22. számú útról közelíthetô meg. Autóbusszal Budapest és Balassagyarmat között a menetidô pontosan két óra. Mind Budapestre, mind Salgótarjánba óránként indulnak közvetlen járatok. Napi egy alkalommal Szlovákiába, Losoncra a nemzetközi, menetrend szerinti utazás lehetôsége is biztosított.
Az egykor országosan is jelentôs városi kórház igényei miatt évtizedek óta 1,5 km hosszú repülô leszállópálya is rendelkezésre áll, amely jelenleg még csak kórházi repülôgépeket és helikoptereket fogad. A város közlekedési viszonyainak fejlesztésére az önkormányzat tervei között szerepel egy komolyabb légi fogadóbázis kiépítése, mivel Balassagyarmat ezen a téren a megye legjobb adottságaival rendelkezik. A település a Parassapusztától Salgótarjánig húzódó államhatár határövezeti, határrendészeti és vámügyi hivatali központja. A városban száznál több jogilag bejegyezett és ennél jóval nagyobb számú nem jogi személyiségû gazdasági szervezet található. Ezres nagyságrendû az egyéni vállalkozók száma. Balassagyarmaton és környékén a munkanélküliek aránya megközelíti a 20%-ot, létszámuk mintegy másfél ezerre tehetô. A magas munkanélküliség a térségben alacsony átlagbérrel párosul. Mivel a város - lélekszámához viszonyítva - iskolavárosnak minôsíthetô és a munkanélküliek nagyobbik fele szakközépiskolai, gimnáziumi, sôt fôiskolai végzettséggel rendelkezik, joggal elmondható, hogy Balassagyarmaton a munkahelyteremtésnek igen kedvezôek a feltételei.
A munkaerô képzése és átképzése a piaci igényekhez könnyen igazítható, mivel a városban több középfokú iskola, szakiskola mûködik igen változatos profillal és jó alkalmazkodóképességgel. (Több gimnázium, ipari, kereskedelmi és egészségügyi szakközépiskola is található itt.)
A város ásványi nyersanyagokban szegény területen fekszik, az élelmiszeripar számára azonban jó mezôgazdasági környezet áll rendelkezésre. Elsôsorban a gyümölcs, zöldség és gabonatermesztés, illetve az állattartás, tradicionális mezôgazdasági ág ezen a vidéken. Országosan is kiemelkedô a bogyósgyümölcs (málna, ribizlifélék, szeder, eper), továbbá számottevô a gabonafélék, a burgonya- és uborkatermesztés, illetve a szarvasmarha- és sertéstartás. Korábban nagy hagyományai voltak a kukorica, a napraforgó és a csonthéjasok (szilva, meggy, cseresznye) termesztésének, illetve a nyúl, a galamb és a juhtartásnak is. Az élelmiszeripar területén a városban a múlt századig visszanyúlóan a malom-, a szesz-, a hús- és a konzeriparnak, valamint a bôr- és fafeldolgozó üzemeknek is mindig nagy szerepük volt. Jelenleg ezek a fô ágazatok vagy megszûntek, vagy csak nagy nehézségek árán, tôkehiánnyal küszködve mûködnek.

Balassagyarmat az irodalomban

Balassagyarmat az irodalomban

Balassagyarmat nem csak a történelemben, de az irodalomban is kezdettôl fogva jelentôs szerepet játszott.

A Koronázóváros Székesfehérvár


A mai város elődjét a honfoglaló magyarok alapították. Géza nagyfejedelem idején, 972 után kisméretű kővárat építtettek, benne nagyfejedelmi palotával és a templommal. Első királyunkat itt koronázták meg 1000 karácsonyán.
Az 1083-ban szentté avatott király ide jelölte ki királyságának székhelyét, kiépült a korai város, benne István király hatalmas bazilikájáva (1003-1038.) Ebben őrizték az ország kincstárát, levéltárát és a koronázási jelvényeket.
Évente két alkalommal itt tartották meg az országgyűlést. A középkorban a királyi bazilikában koronázták meg 43 királyunkat, közülük 15 királyt ide is temettek el.
A 11. században a Szentföldre menő zarándokút egyik állomása volt.

A középkor folyamán a város egyre jobban kiépült, a mocsarakból kiemelkedő dombokon létre jöttek a külvárosok. A külvárosokban szerzetesrendek, iparosok, kereskedők telepedtek le.
1222-ben kiemelkedő fontosságú esemény színhelye volt a város. II Endre király kihirdette az Aranybullát, az ország első "alkotmányát", mely az összes nemesek jogairól és a király kötelességeiről szól.
Az egész országot feldúló tatárjárás a várost sem kerülte el 1242 tavaszán támadták meg, de a mocsaraktól övezet falakat a hirtelen olvadás meg védte a betöréstől, a tatár lovasok nem tudtak átkelni a megáradt vizeken.
A 13-15. században az okleveles források paloták építésének sorát említik. A virágzó középkori város képet 1490-től metszetek sora örökítette meg. A török birodalom terjeszkedése során 1526-ban elérte Magyarországot is.

A mohácsi csatában 20000 főúr, főpap, nemes esett el. II Lajos király is holtan maradt a csatatéren. 1541-ben Buda török kézre került. 1543-ban Székesfehérvár is elesett. Ettől kezdve -egy év kivételével, amikor 1601-ben visszafoglalták a várost -1688-ig török végvár volt. A városi élet megszünt, a lakosság java része elmenekült, az épületek pusztultak. Siralmas képet mutatnak a visszafoglalás idején készült metszetek.
A török annyit épített, amennyi az iszlám vallás gyakorlásához kellett: mecseteket, minareteket, fürdőket. Az 1700-as évek elején lassan újra indult a városi élet. A helyi magyar és rác lakosság mellé német és morva telepesek érkeztek.A város 1703-ban kapta vissza szabad királyi városi rangját. A középkori fővárosi szerepet azonban már nem nyerte vissza. Habsburg uralkodóink Bécsben élve a közeli Pozsonyban tartották az országgyűléseket, ott is koronázták meg őket.

A 18.század közepén indulnak meg a nagyarányú építkezések: ferences rendházés templom, jezsuiták. Felépülnek a középületek és a barokk paloták, polgárházak is. A város fejlődése jól nyomon követhető az 1720-tól 1870-ig készült képeken.
A zömmel német ajkú város a 19.század eleji reform mozgalmak hatására lassan magyar érzelmű lett. 1848-ban március 15-én a városi polgárság és ifjúság azonnal csatlakozott a forradalomhoz.

A szabadságharc leverése után a hatalmasra duzzadó Budapest <ST1</ST1árnyékában egy alig iparosodott, mezőgazdasági jellegű város lett. Trianon után ismét fellendülést tapasztalunk a városban.<O</O



A háborús készülődés jegyében több ipari nagyüzemet telepítettek ide. A II. világháború után az erőltetett iparosítás folytatódott. Az 1945-ben 35 ezres város a hetvenes évek végére 100000 főre gyarapodott.
Kiépültek a lakótelepek, de a barokkos jellegű Belváros, védett műemlékként megmaradt. Az elmúlt évtizedek régészeti kutatásai több ponton előhozták a korábbi középkori maradványokat, amelyeket folyamatosan restaurálnak és bemutatnak.<O</O