Mikor született jézus valójában?
Manapság elterjedt hagyomány, hogy Jézus Krisztus születését
karácsonykor ünnepeljük december 25-én.
Az időpont mögött azonban nem Jézus tényleges születési dátuma áll
(amint azt a későbbiekben látni fogjuk), hanem egy pogány ünnep.
A karácsony eredete
A magyar „karácsony” szavunk a szláv korcun kifejezésre vezethet vissza, melynek jelentése „átlép ”.
Már maga a név is visszautal a téli napforduló ünnepére. Azonban már a 13. századtól kezdve Jézus születésének ünnepeként volt
ismeretes a karácsony ünnepe.
Ugyanez a keresztény töltet látható a karácsony kifejezés angol megfelel jében, a Christmasban is, amely a „Christ’s
mass” kifejezés összevonása (Krisztus miséje).
A teljes képhez a dátummal kapcsolatban meg kell állapítanunk az alábbiakat:
„Kissé homályos, hogy milyen okból tették a karácsonyt december 25-re, de általában azt
tartják, hogy ezt a napot azért választották, mert megfelelt azoknak a pogány
ünnepségeknek, amelyeket a téli napforduló körüli időben tartottak meg, amikor a napok
hosszabbodni kezdenek, hogy a ’nap újraszületését’ megünnepeljék. A római
szaturnáliák (a földművelés istenének, Saturnusznak, valamint a nap megújuló erejének
szentelt ünnepség) ugyancsak ez időben zajlottak le, s néhány karácsonyi szokás feltehet en
ebben az ókori pogány ünnepségben gyökerezik”(The Encyclopedia Americana, 1977. 6.
kötet, p.666).
„H. Usener feltételezése szerint Krisztus születésének időpontját azért tették a téli
napforduló idejére (a Julián-naptár szerint december 25-e, az egyiptomi naptár szerint január
6-a), mert a Mithra tisztelők ezen a napon – amelyen a nap visszafordul és megkezdi útját
észak felé – tartották meg a dies natalis Solis Invicti (a legyőzhetetlen Nap születésének)
ünnepét” (New Catholic Encyclopedia, 1967. 3. kötet, p.656).
Az idézetekből látható, hogy a karácsonyi időpont fontos szerepet töltött be a pogány napimádatban
is. Azonban a pogány tartalma a dátumnak teljesen eltűnt már, és Jézus születésnapjává lett. Mára
már a keresztény tartalmát is kezdi elveszíteni a karácsony, és kezd átalakulni a „szeretet
ünnepévé”.
Bibliai érvek a december 25-i dátum ellen
A Szentírást olvasva észrevehetjük, hogy a december 25-ei születés elméletével szembenálló
jellemzői is vannak a születés történetnek.
Abban az időben Augustus császár parancsot adott, hogy számoljanak össze minden
embert, aki a Római Birodalom területén lakott. Ez volt az első népszámlálás. Ebben az
időben Szíriában Cirenius volt a helytartó. Mindenki elment tehát a saját szülővárosába
feliratkozni. József is elindult a galileai Názáretb l Júdeába, Dávid városába, amelyet
Betlehemnek neveztek. József Dávid családjából és nemzetségéből származott. Vele volt
Mária, a jegyese is, aki akkor gyermeket várt. Amíg azonban Betlehemben voltak, eljött
Mária szülésének ideje. Megszülte első kisfiát. A gyermeket bepólyálta és a jászolba
fektette, mert a fogadóban nem volt hely számukra. Azon az éjszakán a környékbeli
legelőkön pásztorok voltak a szabad ég alatt és a nyájukat őrizték. Egyszer csak megjelent
nekik az Úr angyala, és Isten dicsősége ragyogta körül ket. A pásztorok megrémültek, de az
angyal így szólt hozzájuk: ’Ne féljetek, mert nagy örömhírt hoztam, ami minden embernek
örömöt szerez majd! Ma megszületett nektek a Szabadító Dávid városában, aki az Úr
Krisztus. A jel pedig, amelyről felismeritek, ez lesz: egy kisgyermeket találtok majd, aki egy
jászolban fekszik bepólyálva’” (Lk 2:1-12, EF).
A történetben mindenképp érdemes elgondolkodni a következőkön:
(1) Népszámlálás: A Római Birodalom területén él minden embernek el kellett utaznia a
saját városába, hogy ott összeírják őket. A császár valószín leg nem időzített volna
népszámlálást olyan időpontra, amikor az időjárási körülmények jelentősen
megnehezítenek egy ilyen hosszú utat.
(2) Utazás: József és Mária is megtették az útjukat Názáretből Betlehembe, ami egy elég
jelentős távolság volt egy utolsó hónapban járó terhes asszonynak olyan időjárási
körülmények között, amely akkoriban Izraelben volt.
(3) Szállás: Mivel a fogadóban már nem volt hely, egy istállóban kaptak szállást. Azonban
valószín leg nem egy istálló lett volna a legmegfelelőbb szállás hideg idő esetén egy
terhes asszonynak, illetve egy újszülött gyermeknek.
(4) Pásztorok: A pásztorok a nyájukat még a legelőkön őrizték éjszaka, vagyis nem vitték
még be ket a téli szállásukra. A decemberi időjárás nem tette volna ezt lehetővé.
Mindezek a megfigyelések akkor bizonyulnak érvényesnek, ha az izraeli decemberi időjárás
valóban nem teszi lehetővé az utazást, az istállóban alvást és a nyáj szabadtéri éjszakázását.
„A nyájak fedél alatt töltötték a telet; már ebből is látszik, hogy a karácsony
hagyományos téli időpontja nem lehet helyes, mert az evangélium azt mondja, hogy a
pásztorok a mezőn voltak” (Henri Daniel-Rops: Daily Life in the Time of Jesus, New York,
1962. p.228).
A mi december hónapunk a zsidó naptár szerinti Kiszlév és Tébet havára esik. Kiszlévre
jellemző az egyre több eső , fagy és havazás a hegyekben. Tébet pedig a leghidegebb
időszak, esőzésekkel és havazással a hegyekben. Kiszlév elején (a mi november hónapunk
közepén) kezdődik a nyájak teleltetésének az időszaka.
Ezek az időjárási viszonyok tehát kizárják annak a lehetőségét, hogy az evangéliumi beszámoló a
születés történetéről decemberben történjen. Amint a későbbiekben látni fogjuk még, ennél
alaposabb okunk is van, hogy kizárjuk a decemberi születés időpontját, nevezetesen egy helyesebb
időpont, amely nem az egyházi hagyományokon, sem egy pogány, római ünnepség időpontján
alapul, hanem a Szentírás időadatain.
A BIBLIAI IDŐ ADATOK
Bár a Bibliában nem szerepel egyértelműen Jézus születésének dátuma, mégis a rendelkezésre álló adatok
alapján hozzávetőlegesen megállapíthatjuk az időpontot. Több okunk is van, hogy azt higgyük, Jézus valamikor
az ősz folyamán született (vannak, akik szerint ez a Sátoros ünnep idején történhetett). Az alábbiakban az erre
vonatkozó bizonyítékokat próbáljuk majd sorra megvizsgálni.
Bemerítő János születése
Bemerítő (Keresztelő ) János születésének legvalószínűbb időpontja a zsidó naptár szerinti Sziván
hónap (május-június). Az ezt alátámasztó bizonyítékok a következők:
János apja lévita volt, aki templomi szolgálatot töltött be akkor, amikor az angyal elmondta
neki, hogy gyermeke fog születni. Zakariás Abijah csoportjához tartozott (Lk 1:5).
Az 1Krón 24:1-19 beszámol arról, hogy Áron leszármazottait 24 csoportra osztották, hogy
részt vegyenek a templomi szolgálatokban.
Az 1Krón 24:10-b l pedig megtudhatjuk, hogy
Abijah csoportja a nyolcadik volt a sorban, hogy a templomi szolgálatot végezze. A
csoportok körforgása Niszán hónap (a szent év első hónapja) első szombatján kezdődött.
Azonban a pászka ünnepén, valamint pünkösdkor minden csoportnak szolgálatba kellett
állnia egyszerre a Templomban, így ezen a két héten minden lévita Jeruzsálemben volt. Ha
ehhez a két héthez még hozzáadjuk azt a nyolc hetet, amelyen Zakariás csoportjára került a
templomi szolgálat sora, Niszán kezdete után a tizedik hétnél tartunk az évben.
A szövegből megtudhatjuk, hogy miután letelt Zakariás templomi szolgálatának az ideje
Sziván havában (a szolgálata Sziván második szombatján kezdődött), azonnal hazament, és
nem sokkal ez után a felesége, Erzsébet teherbe esett (ennek legvalószínűbb időpontja
Sziván hónap harmadik szombatja után nem sokkal).
Ennek következtében Bemerítő János születésének legvalószínűbb id pontja Niszán hónapja
lehetett. (Ezt a nézetet támasztja alá még egy nem perdöntő bizonyíték: Jézus úgy utalt
Jánosra, mint a megprófétált Illés eljövetelére [Mt 17:10-13, Lk 1:17].
A zsidó hagyományszerint a pászkavacsora (széder) alkalmával egy pohár bort elkülönítenek, hogy azzal
jelezzék Illés eljövetelét.)
Jézus születése
Jézus Krisztus születésének legvalószínűbb időpontja a zsidó naptár szerinti Tisri hónap
(augusztus-szeptember).
Az ezt alátámasztó bizonyítékok a következők:
Jézus hat hónappal Bemerítő János után fogant meg:
„Amikor Erzsébet terhessége hatodik hónapjában volt, Isten a galileai Názáret
városába küldte Gábriel angyalt egy szűzhöz, aki egy József nevű férfi jegyese volt”
(Lk 1:24-33).
Ha János fogantatásának idejét l (Sziván végét l) hat hónapot számítunk, akkor Kiszlév
végéhez érünk, mint Jézus fogantatásának időpontjához. (A zsidó Hanuka a fény ünnepe,
amelynek első napja Kiszlév 25-e. Jézust pedig a Biblia a világ világosságának nevezi – ld.
Jn 8:12).
János születésének időpontjától (Niszán hónap 15-ét l, ahogyan azt zsidó keresztények
meghatározzák) hat hónapot számolunk, akkor Tisri hónap 15-éhez jutunk el, amely a mi
naptárunk szerinti szeptember 14-ének felel meg. (Ha valóban Niszán 15-én született, akkor
a körülmetélésének ideje egy különleges gyülekezeti napra esett a zsidók számára [3Móz
23:39], amikor éppen befejezik a Tóra olvasását, és újra kezdik az 1Mózessel.
Ez az alkalom
a Tóra „beteljesedése”. Ha erre a napra esett Jézus körülmetélése, ez is jelzi, milyen speciális
módon teljesíti be a Törvényt.)
Az eddigiekből is világosan látható, hogy Jézus születésnapja nem december 25-e, hanem sokkal
inkább Tisri 15-e (szeptember 14).
Ha a pontos dátum (nap) meghatározásával kapcsolatban
vannak is aggályai némelyeknek, azzal kapcsolatban nem lehetnek, hogy a Biblia az őszi,
szeptemberi születést támasztja alá.
További elgondolkoztató bizonyítékok
A továbbiakban bemutatásra kerül bizonyítékok nem perdöntőek, de mégis érdemes rajtuk
elgondolkodni, és figyelembe venni őket, mint Jézus születési dátumának megerősítéseit.
Sátor
„És az Ige (hús)testté lett és itt sátorozott miközöttünk és szemléltük dicsőségét, mint aki az
Atya egyszülötte, tele kegyelemmel és való(igaz)sággal” (Jn 1:14, VIDA).
A versben
található kifejezés, a „sátorozott”, amely utalásként is felfogható a Sátoros ünnepre,
amelynek idején Jézus született.
A Lk 2:10 szerint az angyal üdvözlése a pásztorokhoz így hangzott: „Ne féljetek! Mert lám,
(öröm)hírként hirdetek nektek nagy örömet, amely minden népé lesz” (VIDA). A köszöntés
mindkét kiemelt eleme fontos része a Sátoros ünnepnek. Az ugyanis az öröm ünnepeként is
ismeretes volt, valamint a nemzetek ünnepeként, amely az egyetlen zsidó ünnep, amely a
nemzetek számára is kiemelt fontosságú (Zak 14:16-19). Így az angyal üdvözlése felfogható
úgy is, mint egy kifejezetten a Sátoros ünnepre utaló köszöntés.
Miután Jézus visszatér majd a földre, az egyetlen ünnep, amelyet a földön élők meg fognak
ünnepelni, a Sátoros ünnep lesz (Zak 14:16). Miért pont ez az ünnep? Minden más ünnep
beteljesedett az Újszövetségben, kivéve ezt az egyet. Talán a születésének ünnepe megmarad
majd örökké, mint emléknapja annak, hogy Isten közösséget vállalt a testben él emberrel,
hogy kiharcolja neki az örökkévalóságban a helyet isten társaságában?
Szolgálat
Tudjuk, hogy Jézus harminc éves volt, amikor a szolgálatát elkezdte (Lk 3:23). A legtöbb
bibliamagyarázó szerint munkássága 3 és ½ évig tartott. Ha a kivégzését l (pászka ünnepe
Niszán hónapban) visszaszámolunk hat hónapot, akkor is megkapjuk a születése hónapját,
ami nem más, mint Tisri.
KARÁCSONYOZZUNK?
Az eddigiekben bemutatott idő adatok egyértelműen bizonyítják, hogy Jézus nem december 25-én született.
Felmerül a kérdés, hogy tartsuk-e a december 25-i ünneplést. Ebben azonban minden kereszténynek magának
kell döntenie. Nincs se tiltás, se bátorítás Jézus születésének megünneplésére. Amit látunk, hogy a születése
örömünnep volt Betlehemben, így nem helytálló azok véleménye, akik ellenzik, hogy megemlékezzünk a
Messiás megszületéséről.
Hogy ehhez melyik dátumot választjuk, az a saját lelkiismeretünkön múlik.
2008.Tóth KárolyEz a tanulmány szabadon felhasználható, amennyiben az ingyenesen,
változtatások nélkül és a szerző megjelölésével történik.
Talán sokakban felmerül a kérdés a cím láttán: „Hogy hogy mikor született Jézus valójában? Természetesen karácsonykor!”
Azonban érdemes elgondolkodni a tényeken, melyeket a Szentírás
megállapít Jézus születésérevonatkozóan, hogy meglássuk,
mikor nem születhetett teljes bizonyossággal, és mi a valószínű
születési dátuma.
megállapít Jézus születésérevonatkozóan, hogy meglássuk,
mikor nem születhetett teljes bizonyossággal, és mi a valószínű
születési dátuma.
Továbbá érdemes odafigyelni arra is, hogy mit jelent számunkra
az ünnep, és milyen eredete van a jelenlegi karácsonyi dátumnak.
az ünnep, és milyen eredete van a jelenlegi karácsonyi dátumnak.
Manapság elterjedt hagyomány, hogy Jézus Krisztus születését
karácsonykor ünnepeljük december 25-én.
Az időpont mögött azonban nem Jézus tényleges születési dátuma áll
(amint azt a későbbiekben látni fogjuk), hanem egy pogány ünnep.
A karácsony eredete
A magyar „karácsony” szavunk a szláv korcun kifejezésre vezethet vissza, melynek jelentése „átlép ”.
Már maga a név is visszautal a téli napforduló ünnepére. Azonban már a 13. századtól kezdve Jézus születésének ünnepeként volt
ismeretes a karácsony ünnepe.
Ugyanez a keresztény töltet látható a karácsony kifejezés angol megfelel jében, a Christmasban is, amely a „Christ’s
mass” kifejezés összevonása (Krisztus miséje).
A teljes képhez a dátummal kapcsolatban meg kell állapítanunk az alábbiakat:
„Kissé homályos, hogy milyen okból tették a karácsonyt december 25-re, de általában azt
tartják, hogy ezt a napot azért választották, mert megfelelt azoknak a pogány
ünnepségeknek, amelyeket a téli napforduló körüli időben tartottak meg, amikor a napok
hosszabbodni kezdenek, hogy a ’nap újraszületését’ megünnepeljék. A római
szaturnáliák (a földművelés istenének, Saturnusznak, valamint a nap megújuló erejének
szentelt ünnepség) ugyancsak ez időben zajlottak le, s néhány karácsonyi szokás feltehet en
ebben az ókori pogány ünnepségben gyökerezik”(The Encyclopedia Americana, 1977. 6.
kötet, p.666).
„H. Usener feltételezése szerint Krisztus születésének időpontját azért tették a téli
napforduló idejére (a Julián-naptár szerint december 25-e, az egyiptomi naptár szerint január
6-a), mert a Mithra tisztelők ezen a napon – amelyen a nap visszafordul és megkezdi útját
észak felé – tartották meg a dies natalis Solis Invicti (a legyőzhetetlen Nap születésének)
ünnepét” (New Catholic Encyclopedia, 1967. 3. kötet, p.656).
Az idézetekből látható, hogy a karácsonyi időpont fontos szerepet töltött be a pogány napimádatban
is. Azonban a pogány tartalma a dátumnak teljesen eltűnt már, és Jézus születésnapjává lett. Mára
már a keresztény tartalmát is kezdi elveszíteni a karácsony, és kezd átalakulni a „szeretet
ünnepévé”.
Bibliai érvek a december 25-i dátum ellen
A Szentírást olvasva észrevehetjük, hogy a december 25-ei születés elméletével szembenálló
jellemzői is vannak a születés történetnek.
Abban az időben Augustus császár parancsot adott, hogy számoljanak össze minden
embert, aki a Római Birodalom területén lakott. Ez volt az első népszámlálás. Ebben az
időben Szíriában Cirenius volt a helytartó. Mindenki elment tehát a saját szülővárosába
feliratkozni. József is elindult a galileai Názáretb l Júdeába, Dávid városába, amelyet
Betlehemnek neveztek. József Dávid családjából és nemzetségéből származott. Vele volt
Mária, a jegyese is, aki akkor gyermeket várt. Amíg azonban Betlehemben voltak, eljött
Mária szülésének ideje. Megszülte első kisfiát. A gyermeket bepólyálta és a jászolba
fektette, mert a fogadóban nem volt hely számukra. Azon az éjszakán a környékbeli
legelőkön pásztorok voltak a szabad ég alatt és a nyájukat őrizték. Egyszer csak megjelent
nekik az Úr angyala, és Isten dicsősége ragyogta körül ket. A pásztorok megrémültek, de az
angyal így szólt hozzájuk: ’Ne féljetek, mert nagy örömhírt hoztam, ami minden embernek
örömöt szerez majd! Ma megszületett nektek a Szabadító Dávid városában, aki az Úr
Krisztus. A jel pedig, amelyről felismeritek, ez lesz: egy kisgyermeket találtok majd, aki egy
jászolban fekszik bepólyálva’” (Lk 2:1-12, EF).
A történetben mindenképp érdemes elgondolkodni a következőkön:
(1) Népszámlálás: A Római Birodalom területén él minden embernek el kellett utaznia a
saját városába, hogy ott összeírják őket. A császár valószín leg nem időzített volna
népszámlálást olyan időpontra, amikor az időjárási körülmények jelentősen
megnehezítenek egy ilyen hosszú utat.
(2) Utazás: József és Mária is megtették az útjukat Názáretből Betlehembe, ami egy elég
jelentős távolság volt egy utolsó hónapban járó terhes asszonynak olyan időjárási
körülmények között, amely akkoriban Izraelben volt.
(3) Szállás: Mivel a fogadóban már nem volt hely, egy istállóban kaptak szállást. Azonban
valószín leg nem egy istálló lett volna a legmegfelelőbb szállás hideg idő esetén egy
terhes asszonynak, illetve egy újszülött gyermeknek.
(4) Pásztorok: A pásztorok a nyájukat még a legelőkön őrizték éjszaka, vagyis nem vitték
még be ket a téli szállásukra. A decemberi időjárás nem tette volna ezt lehetővé.
Mindezek a megfigyelések akkor bizonyulnak érvényesnek, ha az izraeli decemberi időjárás
valóban nem teszi lehetővé az utazást, az istállóban alvást és a nyáj szabadtéri éjszakázását.
„A nyájak fedél alatt töltötték a telet; már ebből is látszik, hogy a karácsony
hagyományos téli időpontja nem lehet helyes, mert az evangélium azt mondja, hogy a
pásztorok a mezőn voltak” (Henri Daniel-Rops: Daily Life in the Time of Jesus, New York,
1962. p.228).
A mi december hónapunk a zsidó naptár szerinti Kiszlév és Tébet havára esik. Kiszlévre
jellemző az egyre több eső , fagy és havazás a hegyekben. Tébet pedig a leghidegebb
időszak, esőzésekkel és havazással a hegyekben. Kiszlév elején (a mi november hónapunk
közepén) kezdődik a nyájak teleltetésének az időszaka.
Ezek az időjárási viszonyok tehát kizárják annak a lehetőségét, hogy az evangéliumi beszámoló a
születés történetéről decemberben történjen. Amint a későbbiekben látni fogjuk még, ennél
alaposabb okunk is van, hogy kizárjuk a decemberi születés időpontját, nevezetesen egy helyesebb
időpont, amely nem az egyházi hagyományokon, sem egy pogány, római ünnepség időpontján
alapul, hanem a Szentírás időadatain.
A BIBLIAI IDŐ ADATOK
Bár a Bibliában nem szerepel egyértelműen Jézus születésének dátuma, mégis a rendelkezésre álló adatok
alapján hozzávetőlegesen megállapíthatjuk az időpontot. Több okunk is van, hogy azt higgyük, Jézus valamikor
az ősz folyamán született (vannak, akik szerint ez a Sátoros ünnep idején történhetett). Az alábbiakban az erre
vonatkozó bizonyítékokat próbáljuk majd sorra megvizsgálni.
Bemerítő János születése
Bemerítő (Keresztelő ) János születésének legvalószínűbb időpontja a zsidó naptár szerinti Sziván
hónap (május-június). Az ezt alátámasztó bizonyítékok a következők:
János apja lévita volt, aki templomi szolgálatot töltött be akkor, amikor az angyal elmondta
neki, hogy gyermeke fog születni. Zakariás Abijah csoportjához tartozott (Lk 1:5).
Az 1Krón 24:1-19 beszámol arról, hogy Áron leszármazottait 24 csoportra osztották, hogy
részt vegyenek a templomi szolgálatokban.
Az 1Krón 24:10-b l pedig megtudhatjuk, hogy
Abijah csoportja a nyolcadik volt a sorban, hogy a templomi szolgálatot végezze. A
csoportok körforgása Niszán hónap (a szent év első hónapja) első szombatján kezdődött.
Azonban a pászka ünnepén, valamint pünkösdkor minden csoportnak szolgálatba kellett
állnia egyszerre a Templomban, így ezen a két héten minden lévita Jeruzsálemben volt. Ha
ehhez a két héthez még hozzáadjuk azt a nyolc hetet, amelyen Zakariás csoportjára került a
templomi szolgálat sora, Niszán kezdete után a tizedik hétnél tartunk az évben.
A szövegből megtudhatjuk, hogy miután letelt Zakariás templomi szolgálatának az ideje
Sziván havában (a szolgálata Sziván második szombatján kezdődött), azonnal hazament, és
nem sokkal ez után a felesége, Erzsébet teherbe esett (ennek legvalószínűbb időpontja
Sziván hónap harmadik szombatja után nem sokkal).
Ennek következtében Bemerítő János születésének legvalószínűbb id pontja Niszán hónapja
lehetett. (Ezt a nézetet támasztja alá még egy nem perdöntő bizonyíték: Jézus úgy utalt
Jánosra, mint a megprófétált Illés eljövetelére [Mt 17:10-13, Lk 1:17].
A zsidó hagyományszerint a pászkavacsora (széder) alkalmával egy pohár bort elkülönítenek, hogy azzal
jelezzék Illés eljövetelét.)
Jézus születése
Jézus Krisztus születésének legvalószínűbb időpontja a zsidó naptár szerinti Tisri hónap
(augusztus-szeptember).
Az ezt alátámasztó bizonyítékok a következők:
Jézus hat hónappal Bemerítő János után fogant meg:
„Amikor Erzsébet terhessége hatodik hónapjában volt, Isten a galileai Názáret
városába küldte Gábriel angyalt egy szűzhöz, aki egy József nevű férfi jegyese volt”
(Lk 1:24-33).
Ha János fogantatásának idejét l (Sziván végét l) hat hónapot számítunk, akkor Kiszlév
végéhez érünk, mint Jézus fogantatásának időpontjához. (A zsidó Hanuka a fény ünnepe,
amelynek első napja Kiszlév 25-e. Jézust pedig a Biblia a világ világosságának nevezi – ld.
Jn 8:12).
János születésének időpontjától (Niszán hónap 15-ét l, ahogyan azt zsidó keresztények
meghatározzák) hat hónapot számolunk, akkor Tisri hónap 15-éhez jutunk el, amely a mi
naptárunk szerinti szeptember 14-ének felel meg. (Ha valóban Niszán 15-én született, akkor
a körülmetélésének ideje egy különleges gyülekezeti napra esett a zsidók számára [3Móz
23:39], amikor éppen befejezik a Tóra olvasását, és újra kezdik az 1Mózessel.
Ez az alkalom
a Tóra „beteljesedése”. Ha erre a napra esett Jézus körülmetélése, ez is jelzi, milyen speciális
módon teljesíti be a Törvényt.)
Az eddigiekből is világosan látható, hogy Jézus születésnapja nem december 25-e, hanem sokkal
inkább Tisri 15-e (szeptember 14).
Ha a pontos dátum (nap) meghatározásával kapcsolatban
vannak is aggályai némelyeknek, azzal kapcsolatban nem lehetnek, hogy a Biblia az őszi,
szeptemberi születést támasztja alá.
További elgondolkoztató bizonyítékok
A továbbiakban bemutatásra kerül bizonyítékok nem perdöntőek, de mégis érdemes rajtuk
elgondolkodni, és figyelembe venni őket, mint Jézus születési dátumának megerősítéseit.
Sátor
„És az Ige (hús)testté lett és itt sátorozott miközöttünk és szemléltük dicsőségét, mint aki az
Atya egyszülötte, tele kegyelemmel és való(igaz)sággal” (Jn 1:14, VIDA).
A versben
található kifejezés, a „sátorozott”, amely utalásként is felfogható a Sátoros ünnepre,
amelynek idején Jézus született.
A Lk 2:10 szerint az angyal üdvözlése a pásztorokhoz így hangzott: „Ne féljetek! Mert lám,
(öröm)hírként hirdetek nektek nagy örömet, amely minden népé lesz” (VIDA). A köszöntés
mindkét kiemelt eleme fontos része a Sátoros ünnepnek. Az ugyanis az öröm ünnepeként is
ismeretes volt, valamint a nemzetek ünnepeként, amely az egyetlen zsidó ünnep, amely a
nemzetek számára is kiemelt fontosságú (Zak 14:16-19). Így az angyal üdvözlése felfogható
úgy is, mint egy kifejezetten a Sátoros ünnepre utaló köszöntés.
Miután Jézus visszatér majd a földre, az egyetlen ünnep, amelyet a földön élők meg fognak
ünnepelni, a Sátoros ünnep lesz (Zak 14:16). Miért pont ez az ünnep? Minden más ünnep
beteljesedett az Újszövetségben, kivéve ezt az egyet. Talán a születésének ünnepe megmarad
majd örökké, mint emléknapja annak, hogy Isten közösséget vállalt a testben él emberrel,
hogy kiharcolja neki az örökkévalóságban a helyet isten társaságában?
Szolgálat
Tudjuk, hogy Jézus harminc éves volt, amikor a szolgálatát elkezdte (Lk 3:23). A legtöbb
bibliamagyarázó szerint munkássága 3 és ½ évig tartott. Ha a kivégzését l (pászka ünnepe
Niszán hónapban) visszaszámolunk hat hónapot, akkor is megkapjuk a születése hónapját,
ami nem más, mint Tisri.
KARÁCSONYOZZUNK?
Az eddigiekben bemutatott idő adatok egyértelműen bizonyítják, hogy Jézus nem december 25-én született.
Felmerül a kérdés, hogy tartsuk-e a december 25-i ünneplést. Ebben azonban minden kereszténynek magának
kell döntenie. Nincs se tiltás, se bátorítás Jézus születésének megünneplésére. Amit látunk, hogy a születése
örömünnep volt Betlehemben, így nem helytálló azok véleménye, akik ellenzik, hogy megemlékezzünk a
Messiás megszületéséről.
Hogy ehhez melyik dátumot választjuk, az a saját lelkiismeretünkön múlik.
2008.Tóth KárolyEz a tanulmány szabadon felhasználható, amennyiben az ingyenesen,
változtatások nélkül és a szerző megjelölésével történik.
