És csak szórakozásképpen most egybe is bemásolom
Kutyavilág!!!
Hol volt, hol nem volt, a süteményestálon is túl, ahol a kukta az úr, és még azon is túl, volt egyszer egy kutya. Ez a kutya nagyon okos volt ám! Tudott enni, ugatni, és még menni is tudott. Éppen farsang napja volt, amikor az eb elhatározta, valami csodás dolgot visz véghez. Elindult az erdőbe, ahol találkozott egy rőzsét gyűjtögető boszorkánnyal, és megszólította:
- Jó napot vén boszi, minek neked az a sok fa?
- Ha tudni akarod, a tündér kunyhóját akarom felgyújtani vele. Nem segítenél? - kérdé a banya.
- Nem bánom segítek! - mondta a kutya és elindult a vásárba. Útközben találkozott egy piros almával, aki mérgében fortyogott, gondolta jól jöhet egy mérges alma, így hát zsebre vágta és ment tovább. Beért a városba és meglátott egy gyönyörű koporsót. Odament hozzá bele mászott, körbeszimatolta, már éppen megjelölte volna, mint megvásárolandó tárgyat, amikor meglátta, hogy közeledik felé egy tál sütemény. Lévén, hogy nagyon éhes volt, bekapta a süteményeket, akik bosszúból jól meghajtották a kutyát. Dolga végeztével az eb befeküdt a koporsóba aludni egy kicsit a nagy izgalmakra. Éjszaka arra ébredt, hogy a fejét beverte a koporsó falába. Szomorúan vette tudomásul, hogy elrabolták és beszegelték a koporsóba. A gonosz herceg berakta a koporsót a tündér házába ajándék gyanánt. A banya időközben felgyújtotta a házat. A kutya pedig kirágta magát a koporsóból és megmentette a tündért. Mikor meglátta a gonosz herceget, elővette zsebéből a mérges almát, aki mérgében bokán rúgta a herceget és az belehalt. Arra járt az éhes varázsló, szalonnává változtatta a kutyát és megette.
Tanulság: hazugság az örök mondás: "A kutyából nem lesz szalonna", igenis lesz, és finom!!!
Lilyanne Blythe