Tanács a 20 hozzászólás könnyű megszerzéséhez - új tagoknak.

[FONT=&quot]“Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, [/FONT]

[FONT=&quot]amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz.[/FONT]

[FONT=&quot]S mi mindennap úgy teszünk,[/FONT]

[FONT=&quot], mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, [/FONT]

[FONT=&quot]mintha nem is létezne, [/FONT]

[FONT=&quot]mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, [/FONT]

[FONT=&quot]és semmiben sem különbözne a holnaptól. [/FONT]

[FONT=&quot]De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot[/FONT]

[FONT=&quot]Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, [/FONT]

[FONT=&quot], vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. [/FONT]

[FONT=&quot]. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll,[/FONT]

[FONT=&quot]és segítségükkel csodákra leszünk képesek.”

[/FONT]

csatlakozom a 20 hozzászólást megcélzó tagokhoz. ez az első.

(Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem, és sírtam)

Johan-Ludvig Runeberg: Paavo gazda

Fent a saarijärvi ősvadonban
élt fagyos tanyáján Paavo gazda.
Küszködött, égett kezén a munka,
ám az Úrtól várt földjére áldást.

Gyermekével s asszonyával élt ott,
kínnal szerzett gyér sovány-kenyéren,
árkot ásott, szántott és vetett s várt.
Megjött a tavasz, a hó elolvadt
s hólé elsodorta fél vetését;
jött a nyár, jégzáporok zuhogtak
s a ringó vetés felét lezúzták;
ősz jött s elfagyott, mi megmaradt még.

Gyermekével s asszonyával élt ott,
kínnal szerzett gyér sovány-kenyéren,
árkot ásott, szántott és vetett s várt.
Megjött a tavasz, a hó elolvadt
s hólé elsodorta fél vetését;
jött a nyár, jégzáporok zuhogtak
s a ringó vetés felét lezúzták;
ősz jött s elfagyott, mi megmaradt még.

Haját tépve jajgatott az asszony:
„Paavo, Paavo, átokvert öreg te,
koldusbot vár: elhagyott az Isten:
rossz koldulni, - éhenhalni szörnyűbb”.
Paavo, kézenfogva asszonyát, szólt:
„Megpróbál, de el nem hágy az Isten.
Felerész fakérget tégy a lisztbe,
én ezentúl még több árkot ások,
ám az Úrtól várom majd az áldást”.

Felerész kéreg sült a kenyérbe,
kétszer annyi árkot vájt a gazda,
juha árán vett rozsot, vetett s várt.