Sunday, October 30, 2011
messze és távol...
Itt nem ismerik, nem unnep a Halottak vagy Mindenszentek napja. Nem volt ez nalam sem mindig igy, hogy az ablakot folgyertyazzam, es estenkent meggyujtsam, idezve a gyermekkort, amikor ilyen idoben a sotetben a langok olyan szepen imbolyogtak. Szuleim elvesztese valtotta ki, hogy igy, ha nem is a sir folott, de az emlekuk folott gyertyat gyujtok.
Szeretik a fiuk, valahogy megszeretnek meg egy ilyen szomoru unnepet is velem.Azt mondjak szep, es mivel itt nincs ,igy meg attol is szep, hogy szokottat bont meg, elter.Megallit embereket, akik kerdeseket tesznek fol.Tetszik, amit hallanak.
A naplomban igyekszem nem ismetelni onmagam, igy ez a bejegyzes most nem csak a rokonoknak szol, meg akkor sem, ha az O gyertyajuk a legnagyobb es legegyedibb.
Ha valakit csak ugy elveszitunk az eletunkbol, O is meghal .Tavolsag, ido elszakitja, az emleke marad, a kep idovel egyre nehezebben hivhato elo, de az erzes nem veszit ertekebol.
Feketek egyes torzsei ugy emlekeznek halottaikrol, ha eppen egyutt vannak es valaki eszukbe jut, az italbol egy poharral a foldre ontenek, gondolvan, hogy eljut Hozza.Es sajatjuk megemelve koccintanak, bele a levegobe.
Az itteni temetok egyszerusege azonnal megerintett, tobbnyire csak egy fejko van, nincsenek siragyasok, a fuvet a temeto tartja rendben.Ha kivulrol, vagy bent setalva nezelodik az ember, egyforma mindenki, olyan, mint ahogy Isten elott vagyunk. Sokfelen emlekezunk, sokfele idopontban, a kozos az emlekezes, ha igy, ha ugy..ki szomoruan, csondben, ki vigadva sirva, ki egy kijelolt napon, masok egy egy neves napon, szuletesnap, evfordulo, vagy csak kedve van beszelgetni ....mindenhogyan meghatoan szep...
* ez a sirko az itteni temetonkben van, egy Agnes nevu, tobb, mint 100 evvel korabban elt, es meg oktoberben is szuletett, es oktoberben halt meg...gyujtottam erte is egy gyertyat..
Posted by Agnes. at
3:41 PM
Labels:
gyasz
4 comments:
Fróni said... Nagyon helyes,hogy elmondtad és megmutatod a családodnak, hogy van egy ilyen ünnep. Ez becsülendő! Azt gondolom egyetlen nap az év 365 napjából nem sok...ez a minimum, hogy megtiszteljük az elhunytakat, akár rokonok, akár ismeretlen Ágnesek azok....
October 31, 2011 12:33 AM
Rózsa said... Az én szülőfalum távol van tőlem és ott vannak eltemetve a szüleim, nagyszüleim,nem tudok Halottak napján menni, mert a sírokat rendben is kell tenni, így pár nappal előtte szoktunk menni, olyankor már a temetőben sokan vannak, régi barátok, ismerősök, közben elbeszélgetünk, felidézzük az ifjúságunkat és ezzel egyben az emlékeket melyek a szeretteimhez kötnek, korán eljöttem otthonról és csak azt az időszakot töltöttem velük...
Halottak napján a férjemmel kisétálunk az itteni temetőbe, a férjem sem idevaló, így neki sincs itt eltemetve senkije sem, de a barátaink, szomszédaink, ismerőseink, akik 40 évig az életünk részei voltak, megállunk a sírjuknál, emlékezünk...
October 31, 2011 3:59 AM
Agnes. said... Egyetertunk Froni
persze nem egy alkalommal gondolunk oda, de olyankor csak a lelkunkben gyujtunk gyertyat.
Nagyon szeretem megadni a tiszteletet minden unnepnek.
October 31, 2011 4:52 AM
Agnes. said... Rozsa
Pontosan ezert emeltem ki, hogy itt milyen szimpatikus az, hogy nincsenek sirok, csak fejfa.Ha valaki tavolra is szakad de a siron nem latszik, hogy el lenne hanyagolva.
Mi meg eppen a Tietek felenel tarunk Rozsa kedves, kicsivel tobb, mint 20 ev.Csak abban mas, hogy a temetoben nem talalkozunk ismerosokkel ilyenkor...
October 31, 2011 4:55 AM
Post a Comment
Links to this post
Create a Link
Older Post Home
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
Vannak helyek a szivemben
ott egeszen legmelyen
hova betekintest sem nyerhet senkisem
csak az az egy aki egyszer elvette, elvitte
a helyet orokre kiberelte
onzoen
szeretoen
A szerelem (...) nemcsak az ágy, s ami és aki az ággyal összetartozik, hanem a keresés, a várakozás, a reménykedés pillanatai, melyek egymás felé taszítanak két embert./Marai
“Sohasem vagyunk sebezhetőbbek, mint amikor bízunk valakiben – de paradox módon, ha nem tudunk bízni, nem találhatunk sem szeretetet, sem boldogságot.”
(
Walter Anderson)
...szamomra mar az a meglepo, amikor nem lepodom meg azon milyen nagyfoku merteket oltott a cinizmus .
ha valaki jot tesz , eltunt a szokeszletbol a hos, helyette hibbant vagy hatasvadasz jelzovel fogjak illetni.
Néha azt szeretném, ha "Vigyázat, törékeny" felirat lenne a homlokomra ragasztva. Néha azt szeretném, ha valahogy tudtára adhatnám az embereknek, hogy azért, mert olyan világban élünk, ahol nincsenek szabályok, és olyan életet élünk, ahol nincsenek törvények, másnap reggelre kelve még éppen úgy fáj, ami fáj.
ma kimentem a partra de nem vartal
ma felvettem a telefont bar nem hivtal
ma megneztem a postat , nem irtal
ma sehol, megis mindenutt ott voltal
jatszottal
holnap kimegyek a partra, de nem varlak
holnap eldobom a telefont, hogy ne hivhass
holnap kidobom az osszes leveled
holnap sehol, megis mindenutt ott lehetsz
jatszom Veled
"Házasodjunk össze! És gyereket is akarok. És veled akarok megöregedni. Veszekedni. Elviselni egymást. Szeretni. Ott akarok lenni melletted, ha gyötörnek éjszaka az emlékeid és szükséged van rám. És felébredni reggel az emlékeimmel, és olyasvalakivel megosztani, aki nem fordul el tőlem azért, mert azt hiszi, hogy az élet csupa napsütés. Olyan társ kell, aki nem fél, hogy a végsőkig próbára tegyen."
(Sara Chance)