Tanács a 20 hozzászólás könnyű megszerzéséhez - új tagoknak.

és semmitmondó

szavakat

kössek

üres mondatokká.

Ez pedig,

ellenkezik

nézeteimmel,

de mégis

, mivel annyira szép

az a csárdás,

elveim ellen

fordulok.

Szemedbe nézve magam látom
E lőtted állva nézlek téged
R emeg térdem reszket a kezem
E l soha ne engedd a kezem
T éged szeretlek én míg élek

L átom szemedben múltunk jövőnk
E zt látod te is a szememben
K éz a kézben éljük életünk
É lve boldogan az életünk
N agyokat kacagva nevetve

E gy fényes láng ég a szemedben
Gy újtva szerelmed izzó parázsát
É desem rád vágytam szüntelen
L obogva bennem élsz szüntelen
E lnyújtva a pillanat varázsát

T e nézel s nézlek sosem unva meg
E mlékek és álmok éltetnek
N agyon szeretlek édes Szívem
Á tjárja a szerelem szívem
Te vagy a mindenem Édesem

Nem tudtam elfogadni hogy vége
Kést ragattam és tettem valamit végre
Lassan végighúztam csuklómon a kést
Vártam míg előbugyog a vér
Leültem és néztem ahogy csorog
Elgondolkodttam
Vajon miért ragattam kést
És vágtam fel ereim
Lassan elkeztem szédülni
Már már alig tudtam ülni
Ledőltem a székről kínomban
Forgott a világ minden irányban
Körülöttem már minden véres
Könnyeztem elszállt belőlem az élet
Suttogotam valamit mielőtt elmentem
Drágám én téged nagyon szeretlek!

Könny sohase érje csillogó szemedet, bú sohase takarja vidám kis szívedet! Legyen az életed boldog és vidám, s a boldogság közben gondolj néha rám ! BÚÉK!

Locsolóvers
Húsvéthétfő hajnalán
Meglocsollak, kisleány.
Vizet öntök nyakadba,
Ha minden úgy akarja.

Parfümöt is hoztam ám,
Élvezd annak illatát.
Bőrödön a friss nyomát
Hagyja minden cseppleány.

Az Ősapám
Hó sötétben jött Keletről,
s dőlt le mellém fád, sután.
Vasvillát hányt gót szemére,
dörmögött cigányzenére,
s leste, kit vághat kupán.

Atilla kardja markolatja
verdesett a tomporán,
rozsdált hüvely lelombozta,
vérbosszú felvillanyozta.
Hadból jött...Tejút porán.

Húrját végsőkig feszítve
űzött ártatlan vadat.
Köd előtte, jaj! utána,
vér-szemében más a szálka,
gigájában fennakadt.

Hátba vágtam segítségül:
- Itt vagyok honn, Ősapám!
Véget ért a csúf kalandja,
én vagyok, kit kobza, lantja
énekelt száz éjszakán!

Én vagyok az új utóda,
versekkel ítélkezem!
Nincs nálam "A Könyv", se Tóra,
nyújtsa jobbját, ütt az óra:
Valhallába vezetem! -

Széket rúgott, asztalt döntött,
ajtót csapott az` éjszakán,
s ködbe tűnt el vijjogatva...
Én meg integettem virradatra
a felkelő Nap ablakán.

apámért(i)
hinta-palinta kötéltánc
elszakadt az eszterlánc

Apám nem kér vacsorát

bénult agysejtjeit dagadtra hizlalta
a nyolcadik dimenzióban
miközben kuporgott
egy dióhéjban
leseperte válláról a patkányokat
s tovább ellenőrizte füzetemben
a szorzatokat
négyszer hét huszonnyolc
megint le van verve egy polc
te voltál
te voltál
és úgy nézett anyámra mint
gyermek megunt játékára

hinta-palinta kötéltánc
elszakadt az eszterlánc

nem fog a fék szeretsz még

valaki jön félelmedet ölelem
párnád alatt balta nyugszik
csendesen
adj király katonát ha nem adsz
verd vissza
az ellenség ostromát
dimenziók morajában
virtuális minden
jaj apám
itt semmi nincsen
szólni nem merek
inkább egy patkányt
én is leverek

hinta-palinta kötéltánc
elszakadt az eszterlánc

pillangómat elkapod

a halálnak hízelegsz
cirógatja homlokod
lábát lóbálja hátadon
antant kötelét
szorítja nyakadon
béklyódban nem lesz
vigalom
arcomba vigyorog
nem látod
nem látod
artériád hívja csalogatja
nyugalmát hogy megtalálja
álmainkat taposod

hinta-palinta kötéltánc
elszakadt az eszterlánc

altatómat dúdolod

templom tornyán ülök szelíden
egy angyalt hívok hozzád elvigyen
nézem hogy a föld betakar
parányi kezem úgyis kikapar
várat is tud építeni
jaj fiam mit tettél
jó apád még számon kér
úgy rázza a velőt e sikoly
mint hullik koporsódra por
simítja fejem a
tiszteletes
míg legurít torkán egy felest
vajon ki az árva


hinta-palinta kötéltánc
elszakadt az eszterlánc

játékaink várnak

szívemben jajongó fájdalom cafatok leszakadni
vágynak
a hangos szó
melytől összerezzenek
a sikoly
mely rázza a velőt
torkomból a gombóc
mely huszonhárom évesre nőtt
köteled a szeretőd
karod
melyben álmainkat ringatod
és szememből úgy nézel a világra
mint gyermek a megunt játékára

hinta... palinta...
kötéltánc...
elszakadt az...
eszterlánc

Már úgy hazudok...
Miért lenne más-e nap?
Ma ugyanúgy távolokba vesztél.
Lobogó hajamban a gyászselyemszalag
feketébb a korhadó keresztnél.

Jöttöd s az, hogy visszahulltál
neved betűi, negyven évnyi tested
ma éberebben éget és vörösen lobog rám
olyan tűzzel ahogy kinevetted.

Azt mondtad: - Ne félj, örökké vagyok!
De megsejtettem: úgyis menni tudnál.
Tizenhat éves hiányodba nőttem,
s már úgy hazudok, ahogy Te hazudtál.

Nőnap az utcán
Fagyos széllel játszik március-hó pelyhe.
Szépségem volt egykor szőke hajam selyme.
Piros szoknyám lengőn színezte a falut
Legényszem - rég volt - rajtam is kacsintva fut.

Volt szép fehér ruhám, meg koszorús lányok.
Volt derék férjem, és állt egy szép kis ház ott.
Volt egy gyermekem is, ha nem is sokáig
Lázával nem értem vele a kórházig...

Derék férjem innentől már csak kocsmázott.
Hajnal is megpirkadt mire hazalátott.
Lassan eltűnt minden, ház, kismalac, tehén.
Ő faágon lógott, virág nő sírhelyén...

Fényes nagyváros szennye betemetett.
Soha nem feledtem régi életemet.
Testemet, mely most is szép, ismerik sokan.
Kapualjakban alszom, bortól boldogan.

Rongyosan, fázva megyek, nem nézve órát.
Pajkos szél sárban kerget egy letört rózsát.
Férfikézben virág, Nőnapot jelenti.
Istenem, mily régen nem gondolt rám senki!

Felveszem a virágot s ruhámba törlöm
Magányunk egy a sárban és egy a földön.
Lecsorog a könny arcomon. De fáj a szív!
Fáj, s ha fáj, akkor tán egy szebb tavaszra hív.

Én is nő vagyok, vágyó, álmokkal teli! ...
Egy férfi rózsát hoz, s a kezembe teszi.
"Hiszen még fiatal, szebb napokat kedves!"
Könnyemtől alig látom azt, mikor elmegy.