Carrie felsóhajtott, izmai fokozatosan ellazultak.
- Kívánom hogy így legyen, kapitány. És hogy az itteni
egészségügyi szabvánnyal se legyen baj, a jövôben tartsa távol
tôlem Mr. Conovert!
- Meglesz, asszonyom... - Strandberg felnyalábolta eszméletlen
másodpilótáját. - Ennek fogalma sincs, hol a határ. Bocsásson meg,
kérem, és ha lehet- ne említse a dolgot Mr. Shimurának, rendben?
Mindkettônk megbízatása bánná.
Carrie egyszeriben nagyon kimerültnek érezte magát.
- Tisztáztuk a dolgot egymás közt... - Elfordult. - Viszlát, kapitány!
Mihelyt Strandberg és Conover mögött becsukódott a jókora
lengôajtó, mozgásra lett figyelmes a helyiség sarkában. Teste újra
megfeszült - pedig csak Bishop, a csendes léptu Bishop volt az, aki
most elôrelépett, és az üvegen át mereven bámult a távozók után.
- Bocsánatkéréssel tartozom én is - mondta. - Azt hiszem, hiba volt
szó nélkül turnöm, hogy az az ember molesztálja.
Carrie legyintett.
- Szerintem jól döntött, Bishop. Nem fenyegetett közvetlen veszély,
amellett- bár olyan, amilyen, Mr. Conover mégis emberilény,
akárcsak én.
- Örülök, hogy így értelmezi a dolgot, asszonyom. - Az android
furcsán, féloldalasan elmosolyodott. - Pedig biztosan ismeri a régi
telepesmondást: gép lehetsz, de okos nem.
Carrie- maga sem tudta, miért - jobb kedvre derült. Némán adott
hálát a Leselejtezett Hadfelszerelések Fôosztályának, no meg a
méltatlanul elfeledett konstruktôrnek Mr. Bishopért.
- Fáradtnak látszik - mondta most az android. - Pihenjen le, kérem
- a hajó indulásáig én is elegendô leszek idefent!
Carrie intett, kifelé indult, azután eszébe jutott valami.
- Szóljon át, ha dr. Revna visszaér, rendben?
- Ahogy óhajtja - bólintott Bishop. - A doktor remekember;
biztosra veszem, hogy értékes ismeretekkel gazdagítjaa kolóniát
ezúttal is...
23
- Az a ferdeszemu kurva!
Scott Conover felhúzott térdekkel ült a ballonkereku terepjáróban,
Mrs. Shimurát, a bolygót, a balsorsot átkozva. A tény, hogy
járhatott volna rosszabbul is, nem jelentett számára vigaszt. Fájt a
feje, szeme elôtt sötét karikák táncoltak: csodákra képes olykor a
házi fôzetu sör.
- Nyughass! - intette Strandberg. - És örülj, hogy nem csapott
botrányt. Ha megteszi, életed végéig a Sol-Proxima útvonalon
repülhetsz némi alamizsnáért - ráadásul velem együtt!
- Senki nem bánhat így velem! - füstölgött Conover. -Senki! -
Gyulölködve bámulta az elnéptelenedett, poros utcákat, ahol így
alkonyat elôtt már csak egy-egy kutya bóklászott ételmaradékot
keresve. uristen, micsoda koszfészek! Megkönnyebbülés lesz
felszállni végre...
A dokkolóöböl betonfalán túl felderengett a Cariocahatalmas
tömege. Noha erôsen közeledett a szürkület, a reflektorok még
nem égtek: Strandbergnek fel kellett kapcsolnia a terepjáró
fényszóróit.
- Ha egyszer a kezembe kapom... - mormolta Conover.
- Ha egyszer a kezébe kap, orvosra lesz szükséged. Négy-öt
magadfajta se tudná megszorongatni, arra mérget vehetsz.
Hivatásos verekedô volt, azt mondják.
- ugyis elintézem!
Strandberg leállította a motort.
- Igazán? Akkor talán visszamehetnél, hogy közöld vele a nagy
újságot... - Conover hóna alá nyúlt, és a személyi bejáróhoz
támogatta az elázott embert. Baljával lenyomta a
világításkapcsolót, a fénycsövek azonban sötétek maradtak. - Mi a
nyavalya ez megint? - Kezdett elege lenni az egészbôl. - Prindle
kibaszott karbantartói is összekaphatnák magukat, mielôtt teljesen
lerohad ez a bárka... - A falnak támasztotta másodpilótáját. - Várj
egy percet! Elugrom az elemlámpáért.
- ...elvégre elsô osztályú fedélzeti tiszt volnék, vagy mi a franc...
Strandberg a külsô zsiliphez ment, a lenyugvó Delta Hydrae utolsó
sugarainál kitapogatta a nagy elemlámpát.
- Elsô osztályú fedélzeti tiszt - és akkor mi van? -dünnyögte. - A
csaj a Társaság adminisztrátora. Felfognád végre, mitjelent ez? -
Ismét felnyalábolta Conovert, aztán felszisszent. - Na még ez is!
Melyik marha hagyta nyitva a belsô zsilipkaput? - Ismét próbát tett
a világításkapcsolóval, hiába. Fordult egyet, és felvonta
szemöldökét. - Akármi legyek, ha ide nem hugyozott valami részeg
állat! A padló ragad, és ez a buz... Az a nagydarabpasas, Ackland is
megmondta, hogy a fônök nejével ne próbálkozz! - Betuszkolta
Conovert a hajó belsejébe. - De neked, a sztárpilótának aztán
beszélhetett! Csak azt hallod meg, amit hallani akarsz... - Feljebb
emelte a lámpát. - Tucatjával rajzanak körülötted a csinosabbnál
csinosabb parasztok, erre te kivel kezdesz ki? Hát persze hogy a
királynôvel!
Odafentrôl valami meleg cseppent az arcára. Önkéntelenül
felpillantott, és...
- Uram Jézus.
A szörnykirálynô nem volt igazán nagy - sok idô és rengeteg
tápanyag kellett ahhoz, hogy teljesen kifejlôdjön -, Strandberg
szemében azonban így is óriásnak rémlett. A lény melléhez
szorított karokkal, lehajtott fejjel trónolt hevenyészett fészkében:
irdatlan imádkozó sáska, pontos mása a Ragadozók hajóján
elpusztult anyának. Ahogy az elemlámpa fénykévéje ráhullt,
megmoccant, elôrehajolt - a torkából elôtörô sziszegés hallatán
mindkét emberben megfagyott a vér.
- Ez... ez...
És a rém nem volt egyedül. Itt is, ott is sötét alakok moccantak a
homályban: megannyi testet öltött lidércnyomás kúszotta pilóták
felé a padlón, a falakon, a mennyezeten.
Strandberg elhajította a lámpát, menekülni próbált, az idegenek
azonban máris lecsaptak rá; a fény kihunyt. Ugyanebben a
pillanatban zárult jókora döndüléssel a zsilipajtó - és odakint nem
akadt senki, aki meghallotta volna a fémfalak közt visszhangzó
sikolyokat.
24
Hajnalodik. A Hidra Deltája - elmosódó lánggolyó - alacsonyan áll
az égen. Fényében máris izzani látszik a sivatag homokja, a hôség
egyre fokozódik, hamar feledtetve még a megkönnyebbülés
emlékét is.
Ahogy a csillag a zenit felé kúszik, odalent mind lomhábban
mozdul az élet. A pusztaságban kóborló rinoid-csordák legyengült
egyedeire pusztulás vár, a rágcsálóknak nyomuk sem látszik. A
szabadban dolgozó farmerek átizzadt göncei egykettôre
kiszáradnak, vékony sóréteg roppan rajtuk, mint fogak közt a
homok. A világ csendes, minden nesz messzire hallik a ritkás, forró
levegôn.
A dokkolóöbölben pihenô hajó, a Carioca is néma. Pilótafülkéjében
üresen állnak a nyomáskiegyenlítô ülések, a törhetetlen
plasztüveget itt-ott suru nyálka homályosítja el. A napfény széles
kévében árad a modul belsejébe, de nem jut el mindenhová:
messze lent, a hatalmas gép folyosóin és csarnokaibanéjszakai
sötétség uralkodik.
E párás sötétségben állandó a neszezés; testeknek feszülô testek
keltik a zajt. A padlón magatehetetlen rinoidok vonaglanak,
kínhalálukkal szolgálva a bennük növekedett idegen életet.
Valahányszor a feszülô hús enged, vér, bélsár és faggyú freccsen a
falakra, a falakon lapuló, mozdulatlan alakokra. Fenyegetô
sziszegés tölti be a teret, de idôrôl idôre hallható más is: egy
szenvedô ember folyvást halkuló kiáltozása.
Ó, ne! Uram Isten, ne...
- Kedvesem...?
A redônyök felgördültek, a szobát azúrkék nappali fény árasztotta
el. Carrie Shimura-Wong hunyorogva ült fel, és kábánHirokira
meredt - fülében még mindig azok a kiáltások visszhangoztak.
- Rosszat álmodtál - állapította meg a férfi. Arca rezzenetlen, inge
zsebében sötét szemüveg, porszürke zekéjén a Társaság
emblémája: készen állt, hogy megkezdje szokásos ellenôrzô
körútját alárendeltjei közt.
- Hány óra? - kérdezte mogorván Carrie.
- Helyi vagy standard idô szerint? - Hiroki egy pillanatra levetette a
hivatalosság maszkját - azaz inkább engedte, hogy átüssön rajta a
halvány mosoly. - Egyébként mindegy. Dél is elmúlt. Tudom, hogy
sokat dolgoztál tegnap, csakhogy...
- Meleg van itt - suttogta Carrie. - Szörnyu meleg.
- ...Revna még mindig nem jött vissza, a doktornô pedig egyre
jobban aggódik. Kiküldtem ugyan egy 'koptert, de nem ártana, ha
segítenél: egy nô csak könnyebben boldogul Miriammel.
Az érvelés támadhatatlan volt - ahogy az volt Hirokimajd' minden
érvelése.
- Öt percet kérek - jelentette ki Carrie.
- Legyen tíz. Valahogy sikerült lebeszélnem arról, hogy a férje után
repüljön, de tartok tôle, nem vár a végtelenségig. -Hiroki az ajtó
felé indult. Átkozottul diszkrét, mint mindig. - Nem is hiányzik
más, mint hogy huszonnégy óra alatt veszítsük el mindkettôjüket...
25
Miriam a laborban várt rájuk. A Delta Hydrae VIII. éjszakáját
átvirrasztani szinte lehetetlen volt, az asszony szemei azonban
arról árulkodtak, nem járt messze a rekordteljesítménytôl.
- o, maguk...! - Helyet mutatott feszengô látogatóinak, azután a
munkaasztalon szétszórt jegyzetlapok rendezésébe fogott. - Csak
nem találták meg az én Kassaromat?
- Még nem, doktornô - ismerte be Hiroki. - De legyen egészen
nyugodt: a stábom legjobbjait küldtem ki a felkutatására.
Carrie megkerülte az asztalt, és leült Mrs. Revna mellé. A
hangjából kicsendülô melegség egy hivatásos pszichológusnak is
dicsôségére vált volna.
- Miriam, ha van olyasmi, amit eddig nem említett, vagy csak
lényegtelennek ítélt, itt a pillanat, hogy szóljon róla. Ezzel segíthet
a legtöbbet nekünk... és Kassarnak.
Az asszony eltunôdött, kezei azonban egy percre sem pihentek
meg.
- Nem - mondta végül -, nem jut eszembe semmi ilyesmi. Kassar a
Malden-kanyonba indult, hogy eleven példányokat kerítsen abból
a különös fajból, amellyel korábban nem találkoztunk.Ezekkel -
mutatott a sztázishengerekben sorakozó "csontkezekre" - már nem
tudott mit kezdeni. Gyakorlatilag kategorizálhatatlanok.
Rendelkeznek mind a szén-, mind a szilikonalapú életformák
bizonyos sajátságaival. Elrévedt. - Különös, nagyonkülönös...
- Olvastam a doktor jelentését - bólintott Carrie. -De honnét tudta,
hogy ezeket a micsodákat épp a Malden-kanyonban kellkeresnie?
- Az a nô mondta neki... hogy is hívják? - Miriam a homlokát
ráncolta. - Persze! Mr. Ackland embere, Roth.
Hiroki az órájára pillantott. Nem épp diszkrét megoldás, de
mindenképp indokolt: várták a feladatok.
- Mennünk kell - mondta halkan. - Amint megtudunk valamit,
nyomban értesítjük, doktornô. igérem.
Egy darabig szótlanul haladtak egymás mellett az utcán. Aki nem
ismerte ôket, kész lett volna megesküdni rá: nincs közük
egymáshoz. Meglehet, már nem is volt.
- Hogy keveredhetett Roth a Malden-kanyonba? - törte meg a
csendet Hiroki. - Se Acklandnek, se más gazdának nincsenek
csordái arrafelé-- Az a lény nem a Malden-kanyonból való - mondta Carrie.
- Hogyan?
- Gondolj csak bele! - O maga néhány pillanattal korábban
belegondolt már. A következtetések a legjobb esetbenis aggasztóak
voltak. - Ha Ackland helyében lennél, és valami új életformát
fedeznél fel az állataid közelében... vajon megkockáztatnád, hogy
az egész behajózásra váró állomány karanténba kerüljön miattuk?
- Mély lélegzetet vett. - Készséggel lemondanál a negyedéves
profitról? Dehogy! Inkább elhitetnéd a világgal, hogy azok a lények
egy isten háta mögötti zugból - mondjuk a Malden-kanyonból -, a
jószágtól biztonságos távolságban kerültek elô.
Hiroki arca elsötétült.
- Ha így van, miért juttatta el a példányokat Ravnáékhoz?
- Hogy lefedezze magát arra az esetre, ha a jószág áldozatul esik
valami ismeretlen fertôzésnek. o teljesítette a kötelességét,
továbbította, amit talált - ugyan, honnét tudhatta volna, hogy az
életforma a rinoidokra is veszélyt jelent?
A férfi tunôdött egy darabig, aztán kihúzta magát.
- Rád bízom az ügyet, miko - mondta szárazon. - Tégy belátásod
szerint, de vigyázz! A telepesek körében Ackland sokkal
népszerubb nálunk.
Carrie elhúzta a száját.
Politika! Hiroki megint bebizonyította, milyen könyörtelenül
következetes tud lenni, ha úgy hozza a szükség. Szabad kezet ad
neki, áthárítja rá a felelôsség bizonyos részét - lelke rajta.
Úristen, csak ne lennék ilyen biztos az igazamban!
- Mit akarsz tenni? - érdeklôdött Hiroki.
- Beszélek Roth-tal, aztán Acklanddel. Ha Revnát valami baj érte,
fizetni fog a rohadék: elôre megfontolt szándékkal vezette félre a
doktort, hogy eltávolítsa innen a berakodás idejére. - Felsóhajtott. -
Ámbár mi baj történhetett volna? Bradrick szerint abban a
kanyonban a homokot meg a sziklákat leszámítva nincs semmi.
Semmi az égvilágon.Carrie felsóhajtott, izmai fokozatosan ellazultak.
- Kívánom hogy így legyen, kapitány. És hogy az itteni
egészségügyi szabvánnyal se legyen baj, a jövôben tartsa távol
tôlem Mr. Conovert!
- Meglesz, asszonyom... - Strandberg felnyalábolta eszméletlen
másodpilótáját. - Ennek fogalma sincs, hol a határ. Bocsásson meg,
kérem, és ha lehet- ne említse a dolgot Mr. Shimurának, rendben?
Mindkettônk megbízatása bánná.
Carrie egyszeriben nagyon kimerültnek érezte magát.
- Tisztáztuk a dolgot egymás közt... - Elfordult. - Viszlát, kapitány!
Mihelyt Strandberg és Conover mögött becsukódott a jókora
lengôajtó, mozgásra lett figyelmes a helyiség sarkában. Teste újra
megfeszült - pedig csak Bishop, a csendes léptu Bishop volt az, aki
most elôrelépett, és az üvegen át mereven bámult a távozók után.
- Bocsánatkéréssel tartozom én is - mondta. - Azt hiszem, hiba volt
szó nélkül turnöm, hogy az az ember molesztálja.
Carrie legyintett.
- Szerintem jól döntött, Bishop. Nem fenyegetett közvetlen veszély,
amellett- bár olyan, amilyen, Mr. Conover mégis emberilény,
akárcsak én.
- Örülök, hogy így értelmezi a dolgot, asszonyom. - Az android
furcsán, féloldalasan elmosolyodott. - Pedig biztosan ismeri a régi
telepesmondást: gép lehetsz, de okos nem.
Carrie- maga sem tudta, miért - jobb kedvre derült. Némán adott
hálát a Leselejtezett Hadfelszerelések Fôosztályának, no meg a
méltatlanul elfeledett konstruktôrnek Mr. Bishopért.
- Fáradtnak látszik - mondta most az android. - Pihenjen le, kérem
- a hajó indulásáig én is elegendô leszek idefent!
Carrie intett, kifelé indult, azután eszébe jutott valami.
- Szóljon át, ha dr. Revna visszaér, rendben?
- Ahogy óhajtja - bólintott Bishop. - A doktor remekember;
biztosra veszem, hogy értékes ismeretekkel gazdagítjaa kolóniát
ezúttal is...
23
- Az a ferdeszemu kurva!
Scott Conover felhúzott térdekkel ült a ballonkereku terepjáróban,
Mrs. Shimurát, a bolygót, a balsorsot átkozva. A tény, hogy
járhatott volna rosszabbul is, nem jelentett számára vigaszt. Fájt a
feje, szeme elôtt sötét karikák táncoltak: csodákra képes olykor a
házi fôzetu sör.
- Nyughass! - intette Strandberg. - És örülj, hogy nem csapott
botrányt. Ha megteszi, életed végéig a Sol-Proxima útvonalon
repülhetsz némi alamizsnáért - ráadásul velem együtt!
- Senki nem bánhat így velem! - füstölgött Conover. -Senki! -
Gyulölködve bámulta az elnéptelenedett, poros utcákat, ahol így
alkonyat elôtt már csak egy-egy kutya bóklászott ételmaradékot
keresve. uristen, micsoda koszfészek! Megkönnyebbülés lesz
felszállni végre...
A dokkolóöböl betonfalán túl felderengett a Cariocahatalmas
tömege. Noha erôsen közeledett a szürkület, a reflektorok még
nem égtek: Strandbergnek fel kellett kapcsolnia a terepjáró
fényszóróit.
- Ha egyszer a kezembe kapom... - mormolta Conover.
- Ha egyszer a kezébe kap, orvosra lesz szükséged. Négy-öt
magadfajta se tudná megszorongatni, arra mérget vehetsz.
Hivatásos verekedô volt, azt mondják.
- ugyis elintézem!
Strandberg leállította a motort.
- Igazán? Akkor talán visszamehetnél, hogy közöld vele a nagy
újságot... - Conover hóna alá nyúlt, és a személyi bejáróhoz
támogatta az elázott embert. Baljával lenyomta a
világításkapcsolót, a fénycsövek azonban sötétek maradtak. - Mi a
nyavalya ez megint? - Kezdett elege lenni az egészbôl. - Prindle
kibaszott karbantartói is összekaphatnák magukat, mielôtt teljesen
lerohad ez a bárka... - A falnak támasztotta másodpilótáját. - Várj
egy percet! Elugrom az elemlámpáért.
- ...elvégre elsô osztályú fedélzeti tiszt volnék, vagy mi a franc...
Strandberg a külsô zsiliphez ment, a lenyugvó Delta Hydrae utolsó
sugarainál kitapogatta a nagy elemlámpát.
- Elsô osztályú fedélzeti tiszt - és akkor mi van? -dünnyögte. - A
csaj a Társaság adminisztrátora. Felfognád végre, mitjelent ez? -
Ismét felnyalábolta Conovert, aztán felszisszent. - Na még ez is!
Melyik marha hagyta nyitva a belsô zsilipkaput? - Ismét próbát tett
a világításkapcsolóval, hiába. Fordult egyet, és felvonta
szemöldökét. - Akármi legyek, ha ide nem hugyozott valami részeg
állat! A padló ragad, és ez a buz... Az a nagydarabpasas, Ackland is
megmondta, hogy a fônök nejével ne próbálkozz! - Betuszkolta
Conovert a hajó belsejébe. - De neked, a sztárpilótának aztán
beszélhetett! Csak azt hallod meg, amit hallani akarsz... - Feljebb
emelte a lámpát. - Tucatjával rajzanak körülötted a csinosabbnál
csinosabb parasztok, erre te kivel kezdesz ki? Hát persze hogy a
királynôvel!
Odafentrôl valami meleg cseppent az arcára. Önkéntelenül
felpillantott, és...
- Uram Jézus.
A szörnykirálynô nem volt igazán nagy - sok idô és rengeteg
tápanyag kellett ahhoz, hogy teljesen kifejlôdjön -, Strandberg
szemében azonban így is óriásnak rémlett. A lény melléhez
szorított karokkal, lehajtott fejjel trónolt hevenyészett fészkében:
irdatlan imádkozó sáska, pontos mása a Ragadozók hajóján
elpusztult anyának. Ahogy az elemlámpa fénykévéje ráhullt,
megmoccant, elôrehajolt - a torkából elôtörô sziszegés hallatán
mindkét emberben megfagyott a vér.
- Ez... ez...
És a rém nem volt egyedül. Itt is, ott is sötét alakok moccantak a
homályban: megannyi testet öltött lidércnyomás kúszotta pilóták
felé a padlón, a falakon, a mennyezeten.
Strandberg elhajította a lámpát, menekülni próbált, az idegenek
azonban máris lecsaptak rá; a fény kihunyt. Ugyanebben a
pillanatban zárult jókora döndüléssel a zsilipajtó - és odakint nem
akadt senki, aki meghallotta volna a fémfalak közt visszhangzó
sikolyokat.
24
Hajnalodik. A Hidra Deltája - elmosódó lánggolyó - alacsonyan áll
az égen. Fényében máris izzani látszik a sivatag homokja, a hôség
egyre fokozódik, hamar feledtetve még a megkönnyebbülés
emlékét is.
Ahogy a csillag a zenit felé kúszik, odalent mind lomhábban
mozdul az élet. A pusztaságban kóborló rinoid-csordák legyengült
egyedeire pusztulás vár, a rágcsálóknak nyomuk sem látszik. A
szabadban dolgozó farmerek átizzadt göncei egykettôre
kiszáradnak, vékony sóréteg roppan rajtuk, mint fogak közt a
homok. A világ csendes, minden nesz messzire hallik a ritkás, forró
levegôn.
A dokkolóöbölben pihenô hajó, a Carioca is néma. Pilótafülkéjében
üresen állnak a nyomáskiegyenlítô ülések, a törhetetlen
plasztüveget itt-ott suru nyálka homályosítja el. A napfény széles
kévében árad a modul belsejébe, de nem jut el mindenhová:
messze lent, a hatalmas gép folyosóin és csarnokaibanéjszakai
sötétség uralkodik.
E párás sötétségben állandó a neszezés; testeknek feszülô testek
keltik a zajt. A padlón magatehetetlen rinoidok vonaglanak,
kínhalálukkal szolgálva a bennük növekedett idegen életet.
Valahányszor a feszülô hús enged, vér, bélsár és faggyú freccsen a
falakra, a falakon lapuló, mozdulatlan alakokra. Fenyegetô
sziszegés tölti be a teret, de idôrôl idôre hallható más is: egy
szenvedô ember folyvást halkuló kiáltozása.
Ó, ne! Uram Isten, ne...
- Kedvesem...?
A redônyök felgördültek, a szobát azúrkék nappali fény árasztotta
el. Carrie Shimura-Wong hunyorogva ült fel, és kábánHirokira
meredt - fülében még mindig azok a kiáltások visszhangoztak.
- Rosszat álmodtál - állapította meg a férfi. Arca rezzenetlen, inge
zsebében sötét szemüveg, porszürke zekéjén a Társaság
emblémája: készen állt, hogy megkezdje szokásos ellenôrzô
körútját alárendeltjei közt.
- Hány óra? - kérdezte mogorván Carrie.
- Helyi vagy standard idô szerint? - Hiroki egy pillanatra levetette a
hivatalosság maszkját - azaz inkább engedte, hogy átüssön rajta a
halvány mosoly. - Egyébként mindegy. Dél is elmúlt. Tudom, hogy
sokat dolgoztál tegnap, csakhogy...
- Meleg van itt - suttogta Carrie. - Szörnyu meleg.
- ...Revna még mindig nem jött vissza, a doktornô pedig egyre
jobban aggódik. Kiküldtem ugyan egy 'koptert, de nem ártana, ha
segítenél: egy nô csak könnyebben boldogul Miriammel.
Az érvelés támadhatatlan volt - ahogy az volt Hirokimajd' minden
érvelése.
- Öt percet kérek - jelentette ki Carrie.
- Legyen tíz. Valahogy sikerült lebeszélnem arról, hogy a férje után
repüljön, de tartok tôle, nem vár a végtelenségig. -Hiroki az ajtó
felé indult. Átkozottul diszkrét, mint mindig. - Nem is hiányzik
más, mint hogy huszonnégy óra alatt veszítsük el mindkettôjüket...
25
Miriam a laborban várt rájuk. A Delta Hydrae VIII. éjszakáját
átvirrasztani szinte lehetetlen volt, az asszony szemei azonban
arról árulkodtak, nem járt messze a rekordteljesítménytôl.
- o, maguk...! - Helyet mutatott feszengô látogatóinak, azután a
munkaasztalon szétszórt jegyzetlapok rendezésébe fogott. - Csak
nem találták meg az én Kassaromat?
- Még nem, doktornô - ismerte be Hiroki. - De legyen egészen
nyugodt: a stábom legjobbjait küldtem ki a felkutatására.
Carrie megkerülte az asztalt, és leült Mrs. Revna mellé. A
hangjából kicsendülô melegség egy hivatásos pszichológusnak is
dicsôségére vált volna.
- Miriam, ha van olyasmi, amit eddig nem említett, vagy csak
lényegtelennek ítélt, itt a pillanat, hogy szóljon róla. Ezzel segíthet
a legtöbbet nekünk... és Kassarnak.
Az asszony eltunôdött, kezei azonban egy percre sem pihentek
meg.
- Nem - mondta végül -, nem jut eszembe semmi ilyesmi. Kassar a
Malden-kanyonba indult, hogy eleven példányokat kerítsen abból
a különös fajból, amellyel korábban nem találkoztunk.Ezekkel -
mutatott a sztázishengerekben sorakozó "csontkezekre" - már nem
tudott mit kezdeni. Gyakorlatilag kategorizálhatatlanok.
Rendelkeznek mind a szén-, mind a szilikonalapú életformák
bizonyos sajátságaival. Elrévedt. - Különös, nagyonkülönös...
- Olvastam a doktor jelentését - bólintott Carrie. -De honnét tudta,
hogy ezeket a micsodákat épp a Malden-kanyonban kellkeresnie?
- Az a nô mondta neki... hogy is hívják? - Miriam a homlokát
ráncolta. - Persze! Mr. Ackland embere, Roth.
Hiroki az órájára pillantott. Nem épp diszkrét megoldás, de
mindenképp indokolt: várták a feladatok.
- Mennünk kell - mondta halkan. - Amint megtudunk valamit,
nyomban értesítjük, doktornô. igérem.
Egy darabig szótlanul haladtak egymás mellett az utcán. Aki nem
ismerte ôket, kész lett volna megesküdni rá: nincs közük
egymáshoz. Meglehet, már nem is volt.
- Hogy keveredhetett Roth a Malden-kanyonba? - törte meg a
csendet Hiroki. - Se Acklandnek, se más gazdának nincsenek
csordái arrafelé-- Az a lény nem a Malden-kanyonból való - mondta Carrie.
- Hogyan?
- Gondolj csak bele! - O maga néhány pillanattal korábban
belegondolt már. A következtetések a legjobb esetbenis aggasztóak
voltak. - Ha Ackland helyében lennél, és valami új életformát
fedeznél fel az állataid közelében... vajon megkockáztatnád, hogy
az egész behajózásra váró állomány karanténba kerüljön miattuk?
- Mély lélegzetet vett. - Készséggel lemondanál a negyedéves
profitról? Dehogy! Inkább elhitetnéd a világgal, hogy azok a lények
egy isten háta mögötti zugból - mondjuk a Malden-kanyonból -, a
jószágtól biztonságos távolságban kerültek elô.
Hiroki arca elsötétült.
- Ha így van, miért juttatta el a példányokat Ravnáékhoz?
- Hogy lefedezze magát arra az esetre, ha a jószág áldozatul esik
valami ismeretlen fertôzésnek. o teljesítette a kötelességét,
továbbította, amit talált - ugyan, honnét tudhatta volna, hogy az
életforma a rinoidokra is veszélyt jelent?
A férfi tunôdött egy darabig, aztán kihúzta magát.
- Rád bízom az ügyet, miko - mondta szárazon. - Tégy belátásod
szerint, de vigyázz! A telepesek körében Ackland sokkal
népszerubb nálunk.
Carrie elhúzta a száját.
Politika! Hiroki megint bebizonyította, milyen könyörtelenül
következetes tud lenni, ha úgy hozza a szükség. Szabad kezet ad
neki, áthárítja rá a felelôsség bizonyos részét - lelke rajta.
Úristen, csak ne lennék ilyen biztos az igazamban!
- Mit akarsz tenni? - érdeklôdött Hiroki.
- Beszélek Roth-tal, aztán Acklanddel. Ha Revnát valami baj érte,
fizetni fog a rohadék: elôre megfontolt szándékkal vezette félre a
doktort, hogy eltávolítsa innen a berakodás idejére. - Felsóhajtott. -
Ámbár mi baj történhetett volna? Bradrick szerint abban a
kanyonban a homokot meg a sziklákat leszámítva nincs semmi.
Semmi az égvilágon.
