Üdv. mindenkinek!
You are using an out of date browser. It may not display this or other websites correctly.
You should upgrade or use an alternative browser.
You should upgrade or use an alternative browser.
Tanács a 20 hozzászólás könnyű megszerzéséhez - új tagoknak.
- Téma inditó Apofys
- Kezdés dátuma
- Státusza
- További válaszok itt nem küldhetőek.
Köszi a segítséget!
Így biztos, könnyen fog menni...
Én is szeretek
olvasni
sajna mostanában kevés az időm
ma is nagyon fárasztó napon volt
és még milyen hosszú lesz
de remélem, kevésbe "sűrű", mint eddig volt
sebaj, egyszer ennek is vége lesz
elég lassan mennek át az üzenetek
még 9
még 8
még 7
már csak 6
nagyon lassú
Dr. Papp Lajos: A szellem él
"Egy hölgy olyan állapotba került egy budapesti kórházban, hogy a vezető professzor - aki egyébként jó barátom és nagy tapasztalatú ember - azt mondta róla, hogy nem is érdemes megkísérelni a műtétet. A professzor hazament, és fiatal tanítványa, beosztottja - aki engem egyébként jól ismert és tisztelt - felhívott, és részletesen elmondta az esetet. A hölgy az eszméletlenség határán volt, kínlódott az életéért. De ez a fiatal orvos hitt abban, hogy én tudok és merek segíteni ebben. Amikor a beteggel találkoztam, ha homályosan is, de eszméleténél volt. Leletei alapján már nem szabadott volna, hogy éljen. Mindennek ellenére az élet levegője ott vibrált a beteg körül. Én csak egyet kérdeztem tőle:
- hisz-e abban, hogy életben marad. Mondta, jelezte, hogy hisz. Abban a pillanatban eldöntöttem, hogy megoperálom. Ez nem egy racionális döntés volt, hanem inkább egy intuíció. A műtét után nem tért eszméletéhez. Hat napig eszméletlenül feküdt. Lélegeztetőgép tartotta életben. Ezt az állapotot hívják kómának. Én ennek ellenére mindennap többször is odamentem a beteghez, megfogtam a kezét, megsimogattam a fejét. És mivel nem akartam, hogy a többi kollégám megmosolyogjon, ezért egészen halkan a fülébe súgtam ezeket a mondatokat:
"Ugye megígérte nekem, hogy nem hagy cserben? Önnek élnie kell. Értse meg: van esélye. Nem szabad föladnia."
A beteg hat nap múlva eszméletére tért, és egy hónap múlva a körülményekhez képest gyógyultan távozott. Ami a döbbenetes, az most következik. A beteg azt mondta nekem, hogy köszöni a mondataimat. Elmondta percre pontosan, hogy kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken mikor voltam nála, és miket suttogtam a fülébe. Utólag leellenőriztem, valóban akkor voltam ott, amikor ő mondta. Elmondta pontosan, hogy szerdán tizenegy óra húsz perckor megállt ez és ez az orvos az ágya végénél, és akkor őt ott halottnak nyilvánították.
Azt mondta a hölgy: "Szerettem volna nekik odaszólni, hogy ne temessenek el, mert nem haltam meg. Nagyon rossz érzés volt, hogy nem tudtam velük szemben védekezni."
Ez a nő mindent elmondott. Azt mondta:
"Alig vártam, hogy maga odajöjjön hozzám, és beszéljen az életről."
A beteg szemén a hat nap alatt végig egy nedves labdacs volt, nehogy a szemhártyája kiszáradjon. Életfunkciói nem voltak. Nyilvánvaló, hogy a szemével nem láthatott és a fülével nem hallhatott, hanem valami mással, amiről mi nem tudunk. Persze az, hogy valamiről mi pillanatnyilag nem tudunk - vagy nem tud még az orvostudomány -, nem azt jelenti, hogy az nincs is. Az biztos, hogy ezek után nekem már senki nem mondhatja azt, hogy a kóma állapotában lévő beteghez nem érdemes szólni, mert az úgyis meghalt. De számos más esetben is a betegek beszámolnak a műtét alatti élményeikről, pedig elvileg semmilyen élményük nem lehetne. A nagyobb szívműtéteknél megállítjuk a beteg szívét, és gép pótolja a keringést és a szívműködést. Megállítani a szívet nagyon könnyű, beindítani már nem annyira. Miután megoperáltuk a szívét, újraindítjuk. Az újraindítás számomra mindig egy katartikus pillanat. Sokszor a betegek a szív újraindításának élményéről pontosan beszámolnak. Ez azért döbbenetes, mert arról az időszakról,amelyről ő beszámol - nevezetesen a szív újraindításának élményéről - abban az állapotban ő a tudomány mai álláspontja szerint nemhogy nem érezhet semmit, de nem is élhet."
Socrates
Mielőtt legközelebb egy pletykát adnál tovább, gondolj az alábbi kis történetre:
Az ókori Görögországban Socrates (469 - 399 i.e.) széles körben ismert volt bölcsességéről.
Egy nap egyik ismerőse rohant hozzá izgatottan s mondta: "Socrates, tudod mit hallottam Diogenesről?"
"Na várjál csak " mondta Socrates, "mielőtt bármit is mondanál, át kell menjél a 'hármas szűrőpróbán!"
"Hármas szűrő??" kérdi az ismerős.
"Igen" folytatta Socrates, "mielőtt elmondod a Diogenesről hallottakat, szűrjük le, amit mondani akarsz. Az első szűrő az 'Igazság'.
Teljesen biztos vagy abban, hogy amit hallottál, az a tiszta igazság?"
"Nem," mondja az ember, "tulajdonképpen csak most hallottam!"
"Rendben van, szóval nem tudod, hogy a hír igaz-e vagy sem. Lássuk hát a második szűrőt, a 'Minőséget'. Amit hoztál, az valami jó hír?"
"Nem, sőt éppen ellenkezőleg..."
"Szóval akkor te akarsz valami rosszat mondani Diogenesről, amiről azt sem tudod, hogy igaz-e vagy sem?"
Az ember vállat vont és egy kicsit már röstellte magát. De Socrates folytatta: "Még mindig van esélyed arra, hogy a próbát kiálld, ha átmégy a 'Hasznosság' szűrön. Tehát amit Diogenesről hallottál, abból van-e nekem valami hasznom?"
"Háát..., nem hiszem..."
"Nos, ha így áll a dolog, hogy a híred nem is biztos, hogy igaz, nem is jó és nem is hasznos, akkor miért kellene akárkinek is elmondani??"
Az ember kissé zavarodottan és szégyenérzettel odébbállt.
Ez a kis történet példázza, hogy miért volt Socrates nagy filozófus és miért volt nagy megbecsülésben része akkor is és azóta is.
...ja, és azt is, hogy miért nem tudta meg soha, hogy a felesége megcsalta Diogenes-szel...
Mielőtt legközelebb egy pletykát adnál tovább, gondolj az alábbi kis történetre:
Az ókori Görögországban Socrates (469 - 399 i.e.) széles körben ismert volt bölcsességéről.
Egy nap egyik ismerőse rohant hozzá izgatottan s mondta: "Socrates, tudod mit hallottam Diogenesről?"
"Na várjál csak " mondta Socrates, "mielőtt bármit is mondanál, át kell menjél a 'hármas szűrőpróbán!"
"Hármas szűrő??" kérdi az ismerős.
"Igen" folytatta Socrates, "mielőtt elmondod a Diogenesről hallottakat, szűrjük le, amit mondani akarsz. Az első szűrő az 'Igazság'.
Teljesen biztos vagy abban, hogy amit hallottál, az a tiszta igazság?"
"Nem," mondja az ember, "tulajdonképpen csak most hallottam!"
"Rendben van, szóval nem tudod, hogy a hír igaz-e vagy sem. Lássuk hát a második szűrőt, a 'Minőséget'. Amit hoztál, az valami jó hír?"
"Nem, sőt éppen ellenkezőleg..."
"Szóval akkor te akarsz valami rosszat mondani Diogenesről, amiről azt sem tudod, hogy igaz-e vagy sem?"
Az ember vállat vont és egy kicsit már röstellte magát. De Socrates folytatta: "Még mindig van esélyed arra, hogy a próbát kiálld, ha átmégy a 'Hasznosság' szűrön. Tehát amit Diogenesről hallottál, abból van-e nekem valami hasznom?"
"Háát..., nem hiszem..."
"Nos, ha így áll a dolog, hogy a híred nem is biztos, hogy igaz, nem is jó és nem is hasznos, akkor miért kellene akárkinek is elmondani??"
Az ember kissé zavarodottan és szégyenérzettel odébbállt.
Ez a kis történet példázza, hogy miért volt Socrates nagy filozófus és miért volt nagy megbecsülésben része akkor is és azóta is.
...ja, és azt is, hogy miért nem tudta meg soha, hogy a felesége megcsalta Diogenes-szel...
- Státusza
- További válaszok itt nem küldhetőek.
Hasonló témák
- Válaszok
- 127
- Olvasás
- 4K
- Válaszok
- 7
- Olvasás
- 970
- Válaszok
- 9
- Olvasás
- 651
- Válaszok
- 268
- Olvasás
- 8K