Ha már gondolkodom, elkülönülök az egésztől és nem látok. Értelmét veszíti a harmónia, mindent elemeire bontok és elkülönítek, pedig minden összefügg egymással. Keresem az arcom, keresem önmagam. Nem azt amit gondolok, hanem a harmóniát, a teljességet, ami természetem nem a sajátom hanem természetem. Ezt nem tudom birtokolni, mert itt minden mindennel azonos és egy.