Valaki ezt írta róla, és én minden szavával egyetértek:
"Szerintem nem a vadászokról szól ez a történet. Teljesen mindegy, hogy vadász volt, vagy nem vadász. Arról szól, hogy napi szinten olyan hírekkel szembesülünk kis hazánkkal kapcsolatban, amitől elönt a szégyen.
Folyamatosan szembe megyünk a forgalommal, szinte minden negatív statisztikában mi állunk a sor elején, és sürgünk forgunk nyugat és kelet között csak a saját érdekeinket szem előtt tartva, mint egy rossz lókupec.
És az ember akkor drukkol, hogy legalább ez az árva farkas jusson át épségben, hátha van még remény, hogy nem vagyunk legalább ebben alávalóbbak, mint mások, akiknek a hazájában két éven át életben maradhatott. És akkor el kell fogadnunk, hogy de. Kaptunk egy tükröt a morális állapotról, amibe mára süllyedtünk. Elpusztítottuk a farkast, aki valamit visszaadhatott volna az önbecsülésünkből. Mi, együtt, mert a mi felelősségünk is, hogy elnézzük, sőt cinkos magyarázatokkal szolgálunk az élet törvényeit megszegők cselekedeteihez. És ez a tükör kíméletlenül pontos képet mutat, ahol nincs helye semmilyen mentegetőzésnek.
Olyan volt, mint egy mesebeli utolsó próba, amiben elbuktunk. Sok mindenért lehet másokat hibáztatni, magyarázatokat, indokokat keresni, fejeket a homokba dugni, önigazolásokat gyártani. Ebben a kérdésben nem. Megint szereztünk egy billogot, amit szégyenkezve viselhetünk.
Ennek a mesének a végén, aminek a hősei mi vagyunk, nem lesz fele királyság, meg kacsalábon forgó palota, csak egy kővé vált birodalom."