Túlléptem mindenen, ismét egyedül vagyok
Bár néha feltörnek a régi gondolatok
Elmerengek rajtuk, de mindez csak emlék
Velem lesznek úgyis, bárhova mennék.
Eltökélten állok, magányosan szállok
Biztató jövőt mondanak az álmok
De most hiába minden, hánykódik a hajó
Mondd Istenem, az érzelem mire való?
Csalódások sora, erről szól az élet
De nem mindig, hisz hozhat szépet,
Kemény szavak ezek, belülről jön érzem
A visszatérő emlékektől mai napig vérzem.
Összeszorul minden, hiányos a levegő
Már nincs körülöttem szív, ami szerető
A felejtés nehéz, de idővel itt lesz
A feledésről maga az élet tesz.
Hoz majd új szerelmet, csalfát és szépet
És akkor majd mondod: elért a végzet,
Készen állok erre, úgy érzem, azt hiszem
Lehet mással sokkal többre viszem.
Eddig tartott lezárni magamban a múltat
Hat hónap után végre várom az újat,
Régi dolgok szép emlékként élnek tovább
Legyen az élet jobb vagy mostohább.
Új idők következnek, de a jövőbe nem látok
De azt érzem, hogy valakire várok
Egy megértő társra, aki nem hagy majd cserben
Velem lesz, ha szükség van rá minden percben.
És szeretni fog engem jóban és rosszban
Ketten válunk eggyé a már megírt sorsban
Ezekkel a gondolatokkal várom a jövőt
Mert sikerült lezárnom az elmúlt időt.