Esti mese...
Messze innen élt egy mackó,
Édes, kicsi,álmot hozzó.
Nem várt mást csak az estét,
S, hogy minden hova beköszönjék.
Ablakokban fel-fel mászva,
Bebujik majd az ágyba.
S csókot adva elaltat szépen,
Álmodunk már épp idejében.
Megnyugszik a heves szívem,
Dolgom nekem mára nincsen.
Álmodok én rendesen,
Míg be nem köszönt reggelem.
Addig mackónk meg nem állva,
Csókot intve minden szájra.
Altatja a népek nagyját,
Kicsi gyermek drága anyját.
S álmodik az egész világ,
Szunyad a réten a sok virág.
Csendben van az egész utca,
A szél sem hágja nem is dulja.
Mackó társunk ágyba fekszik,
Alszik ő is amíg tetszik.
Hosszú a vers és sok a ríme,
Itt a vége fuss el véle.