Itt nyugszik Kóró Pál,
Messzi a váróstul,
Most sincsen egyedül,
De fekszik párostul.
Egy napon hóttak mög
ö és élettársa,
A halál két legyet ütött
Egy csapásra.
Bizony furcsa némely halál,
Olyan mint a mókus madár,
Vala nevem Bodó Ferke,
Elnézésből vertek fejbe:
Mert hát akik nekem estek
Zöld Pestára leselkedtek,
Leütének engem végül,
így hóttam meg szivességbül.
Zalaapáti
Jó szomszédom Vala Pál,
Csak hogy mindig kalapál,
Egyszer csak meghala Pál
Többé már nem kalapál,
Fejfájánál fa lap áll,
Rá van írva Vala Pál.
Ujfehértá
Tájékoztatunk, hogy oldalunk a jobb felhasználói élmény érdekében sütiket használ.
A CanadaHun.com további használatával ezt elfogadod. Az adatvédelmi (GDPR) törvény értelmében, valamit kötelező megjelenítenünk. Valószínű, hogy már 100+ másik ilyet elfogadtál...rajta hát.
