Szeretlek,
de nem szívem szeret téged,
vagy nemcsak szívem ,
mert ez nem elég:
az öröklét vonz és mindentől félek,
ami múlandó, hazug vagy setét.
Mikor Istenből kiszakadt a lelked,
sok fényt hozott magával,
s én merev szempár vagyok csak,
ki a földi terhet látom rajtad,
a húst s a bőrt, de mert imádatom,
mint hő a tűztől,
el nem válik az Örök Szépségtől,
s mert benned is Őt nézem,
ki ok és okozat - nincs menekvésem,
s mindig visszatérek s maradok,
honnan menekülnöm kéne,
parázsló számmal homlokod alatt.
