Tanács a 20 hozzászólás könnyű megszerzéséhez

" Csak egy vagyok, de vagyok; nem tehetek meg bármit, de valamit tehetek; s minthogy nem tehetek meg bármit, nem fogok elzárkózni attól, amit megtehetek. "

66

"Brahma először megteremtette a férfit. Amikor az asszonyra került volna sor, már nem volt semmije, tehát összegyűjtötte a méhraj zümmögését, a galamb turbékolását; a napsugár csendjét, a felhők mélabúját, és a szél kiszámíthatatlanságát, a nyúl félénkségét és a páva hiúságát, a virágok törékenységét és a gyémánt keménységét, a méz édességét és a tigris kegyetlenségét; a tűz forróságát és a hó hidegségét, a szarka fecsegését, a daru képmutatását és a gólya hűségét. Mindezekből alkotta Brahma az asszonyt és a férfinak adta." indiai történet

67

Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeláldozás között... És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal... És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó... És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével... És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez... Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér... Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked...
Veronica A. Shoffstall

csacska macska mocska

hihi

kifogytam az idézetekből

5+5=10

Egy szép napon az erdei állatok versenyt rendeztek saját szórakoztatásukra.
Építettek egy magas falat és megkérték a békákat, hogy másszák meg.
Csábító volt a fődíj -finom falatok -, így hát sok jelentkező akadt a feladatra. Körbegyűltek az állatok: nyulak, medvék, rókák és farkasok, no meg persze vaddisznók. Felharsant a kürtszó és kezdetét vette a viadal. Legalább ötven béka indult neki a meredek falnak.
- Úgysem sikerül nekik - mondta egy nyúl és mikor kimondta, három béka le is esett a földre.
- Túl gyengék ehhez! - harsogta a medve és láss csodát: tíz béka megint lepottyant a talajra.
- A békák nem is tudnak falat mászni - nevetett a vaddisznó, erre vagy húszan zuhantak le a falról!
Ez így ment egészen addig, míg csupán egyetlen béka haladt a csúcs felé. Ő viszont már majdnem felért.
- Le fog esni - morogta a farkas, de nem így történt. A béka felért a csúcsra! Egyedül az ötvenből, egyedüli békaként teljesítette a távot. Pedig olyan kis vézna béka volt. Az állatok körbeállták.
- Gratulálunk, hogy sikerült épp neked? - kérdezte a róka.
- Mi a titkod? - kérdezte egy másik béka.
- Gyakoroltál? - szegezte neki kérdését a farkas.
Csakhogy a béka csendben maradt. Ekkor döbbentek rá: a győztes béka SÜKET! Ő nem hallotta, nem hallhatta a kétkedő, lekicsinylő és pesszimista megjegyzéseket. Csak saját belső hangját hallotta:
-Feljebb, feljebb, feljebb! - mondogatta magában. Tudta, hogy képes rá és nem vették el önbizalmát.
Mert lássuk be, nap mint nap találkozunk olyanokkal akik ezt súlykolják belénk. Úgyhogy tanuljunk meg a kellő időben süketté válni! Olyankor csak saját, őszinte belső hangunkra hallgassunk! Akkor többször érünk fel a csúcsra.

Melyik farkas fog győzni?
Egyszer, egy idősebb Cherokee indián így tanította az unokáit az élet dolgairól:
Harc dúl bennem. egy szörnyű háborúskodás két farkas között.
Az egyik farkas képviseli a félelmet, a haragot, az irigységet, a bánatot, a sajnálkozást, a mohóságot és a kapzsiságot,
az arroganciát, a gőgöt és az önteltséget, a fennhéjázást, az önsajnálatot, a bűntudatot és a bűnösséget,
a neheztelést, a megbántódást, a kisebbrendűségi és a felsőbbrendűségi érzést egyaránt,
a hazugságokat, a hamisságokat, a büszkeséget és az egót.
A másik farkas pedig a vidámságot, a jókedvet, a békességet, a szeretetet, a reményt, a megosztást és az együttérzést,
a derűt és a nyugalmat, a higgadtságot, a szerénységet, a kedvességet, a jóakaratot és a jóindulatot,
a barátságot, a bátorságot, a beleérző képességet, a nagylelkűséget, az igazságosságot, a könyörületet
és a részvétet, a bizalmat, a becsületet, a hűséget és a hitet képviseli.
Ugyanez a harc folyik bennetek is és minden élő emberben.
A gyerekek pár pillanatig elgondolkoztak a hallottakon, majd az egyikük megkérdezte a nagyapját:
Melyik farkas fog győzni?
Az öreg Cherokee egyszerűen ezt felelte: Az, amelyiket tápláljuk.

ru.kkukk

lé.,.hgfb

Mire figyelsz?
Történt egyszer, hogy egy indián sétált egy nagy amerikai városban a nem indián barátjával.
A New York-i Times Square környékén jártak. Éppen csúcsidő volt, tehát sokan nyüzsögtek az utcákon.
Az autósok nyomták a dudákat, a taxisok csikorogva fordultak be az utcasarkokon, a város zaja szinte süketítő volt. Egyszer csak megszólalt az indián: - Hallok egy tücsköt.
-Az nem lehet- mondta a barátja. - Ekkora zajban hogy lehetne meghallani egy tücsköt?
-Biztos vagyok benne. Hallottam egy tücsköt - mondta az indián
-Ez őrültség- mondta újra a barátja.
Az indián viszont egy kis ideig türelmesen figyelt, majd elindult az utca másik oldalára, ahol néhány bokor nőtt.
Az ágak között tényleg megtalálta a tücsköt.
A barátja álla leesett: - Ez lehetetlen. Neked természetfölötti hallásod van.
-Nem- válaszolt a bennszülött -Az én fülem semmiben sem különbözik a tiedtől.
A dolog csak azon múlik, hogy mire figyelsz jobban.
-Ez lehetetlen, én sose hallanék meg egy tücsköt ilyen zajban.
Nem, nem lehetetlen - hitetlenkedett tovább a barátja.
-Az egész csak azon múlik, hogy mi a legfontosabb neked.
Figyelj! Bemutatom.
Az indián kivett a zsebéből néhány érmét, majd a földre ejtette azokat.
Harminc méteres körzetben minden fej megfordult, hogy vajon az érme, ami csörrent, nem az övék-e.
-Látod már, hogy mire gondoltam?
Az egész azon múlik, hogy mi az, ami fontos számodra.

"Én nem így képzeltem."
Forrás: Alexander Oakwood - Bagolyvár Kiadó
Végy erőt magadon, s gondold át életedet, eddigi pályafutásodat. Mit értél el azzal, hogy tanultál, több száz vastag betűs oldalt bemagoltál, s végül szüleid örömére sikeres vizsgát tettél?
Ezután elhelyezkedtél egy - akkor még - jó nevű vállalatnál, ahol felnéztek rád, mint szakszervezeti tagra, s becsülték személyedben az új brigádvezetőt.
Emlékszel még? Kb. 40 évvel ezelőtt történt, egy május elsejei felvonulás után, "Kiváló dolgozó"-i jelvényt vehettél át a magas tribünön, ahol az igazgató megveregette vállad, és mindenki előtt azt mondta: "csak így tovább" fiam!
Színes lufik szálltak a magasba, elégedett voltál, s büszke is magadra, hiszen gyermekeid is felnéztek rád!
Gondoltad, most már könnyű lesz minden, az út sima előtted, s járható is. Nincs akadálya annak, hogy teljes erővel folytasd, hiszen elismert dolgozó lettél. Holnaptól mindenki felnéz rád, s a nők is utánad fordulnak. Szép jövő vár rád - gondoltad.
Biztos voltál benne, hogy némi túlórával, egy kis többletmunkával még nagyobb ember leszel a főnök szemében. Most már joggal várhatod az újabb fizetésemelést.
Emlékszel? Kaptál is nem egyszer, de sajnos az inflációt nem tudta követni, s Te mindig ott maradtál, ahol a part szakadt.
Kezdett nem tetszeni a dolog. De Te nem csüggedtél, s nem is voltál fáradt. Remek ötleted támadt! Vállalsz egy második műszakot, s ha ügyes leszel, még a családodra is marad egy kis időd.
Dolgoztál, dolgoztál, csakhogy egy kicsit most elbíztad magad!
A főnököd észrevette, hogy egyre fáradtabb vagy, s lankadt a munkakedved is.
A kutya sem szereti, ha néha nem simogatják meg! Sebaj! Majd egy kicsit jobban belehúzol a másodállásodba!
Olyan butus voltál, hogy még az éjszakáidat is rááldoztad a munkára, s alig értél haza, máris indulhattál a céghez. A főnök előtt gyorsan elhúztál, nehogy megint azt mondja: "jó karikás a szemed, csak nem éjszakáztál?"
Nem gondoltad, hogy az otthoni munkáid így elmaradnak, s azt sem vetted észre, hogy gyermekeid már a serdülőkort is átlépték, és házasodni készülnek. Most aztán a lovak közé kellett csapnod, mert még nagyobb szükséged volt a pénzre, mint valaha.
Akkor nem gondoltad, mit művelsz magaddal, most viszont már érzed is, az ész nélküli hajtás hova vezetett. Fáj minden porcikád, a vérnyomásod is magas, a szíveddel sincs minden rendben. Alig várod a nyugdíjazást, hogy végre kipihend az Életet.
Jobb, ha most leülsz egy kicsit a tópartra, s hallgatod a csendet. Lazíts egy kicsit, vedd észre a természetet. Tépj ki egy szálat a fűcsomó közül, vedd a szádba, mint gyerekkorodban.
Tudom, most az jutott eszedbe, amikor diák voltál, s ebéd után kiültél a ház mögé könyvvel a kezedben, s elkezdted magolni a vastag betűs részeket.
Fel-felnéztél az égre, s megcsodáltad a szárnyaló madarakat. - Minden előjött igaz? -
Nézz fel most is az égre, s láthatod, a madarak most is szabadon szárnyalnak, mit sem tudva arról, mi történik idelent. S Te? Veled mi van? Mi volt? Érezted valaha, hogy szabad vagy?
Lassan a tó fölé hajolsz, ahonnan egy ősz hajú fazon néz vissza rád, s azt mondja:
"Én nem így képzeltem."
Tudod, mit mondok? Még mindig tudsz változtatni, ha akarsz!

lapos az életem

AZ ABLAK
Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben. Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt. A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva. Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben. Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta őket, ez volt minden változatosság az életében. Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve. Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a kinti világot , a másik, folyton fekvő behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt. Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli menetről beszélt. Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján. A napok és hetek teltek. Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat. Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A nővér szívesen segített, kényelembe helyezve őt azon az ágyon, majd magára hagyta. Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra néz. Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot. A nővér elárulta, hogy azaz ember vak volt, nem láthatta a falat sem. Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak.
Tanulság: igazi boldogság boldogabbá tenni másokat, nem törődve saját helyzetünkkel. Bajainkat megosztva csökkenthetjük őket, de ha derűnket és boldogságunkat osztjuk meg másokkal, megsokszorozzuk azt. Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad, számold össze azokat a dolgokat az életedben, melyeket nem vehetsz meg semmi pénzért. Minden nap ajándék az élettől, így becsüld meg a napjaidat, melyek száma - bármilyen sok is jusson - véges.

"Képzelj el egy bankot, ahol minden reggel 86.400 Ft kerül a számládra.
Ez nem marad meg a holnapi napra. Minden este lenullázódik, akármennyit is használtál fel a nap folyamán.
Hát akkor mit lehet tenni? Használd fel mindet!
Mindannyiunknak van ilyen bankja: ez az IDŐ.
Minden reggel 86.400 másodperccel gazdagabbak vagyunk.
Minden este lenullázódik, elveszik, akármennyit is használtunk fel céljaink eléréséhez.
Soha nem kapod vissza!
Az óra forog. Csináld ma a lehető legtöbbet!
Hogy megértsd, mennyit ér egy év, kérdezd meg a diákot, akinek ismételnie kell.
Hogy megértsd, mennyit ér egy hónap, kérdezd meg az anyát, aki koraszülöttet hozott a világra.
Hogy megértsd, mennyit ér egy hét, kérdezd meg a hetilap szerkesztőjét.
Hogy megértsd, mennyit ér egy óra, kérdezd meg a szerelmest, aki a találkozóra vár.
Hogy megértsd, mennyit ér egy perc, kérdezd meg az utast, aki lekéste a vonatot.
Hogy megértsd, mennyit ér egy másodperc, kérdezd meg az autóst, aki nem tudta elkerülni a balesetet.
Hogy megértsd, mennyit ér egy tizedmásodperc, kérdezd meg a sportolót, aki csak ezüstérmet nyert az Olimpián.
Minden pillanat kincs, ami a tiéd!
És becsüld meg jobban, mert megoszthatod valakivel. És emlékezz, hogy az idő senkire sem vár.
A Tegnap történelem. A Holnap rejtelem. A Ma ajándék."

FARKASOK ÉNEKE
Éhes voltam, etettél.
Szerettelek, szerettél.
Támadtak, megvédtél.
Fáztam, melegítettél.
Bántottalak, nem sírtál.
Beteg voltam, mellém bújtál.
Menekültem, visszavártál.
Eső után szárítottál.
Meséltem, megcsókoltál.
Elfogtak, velem voltál.
Kergetted az ördögöket.
Vigyáztad a gyerekeket.
Homlokomon gyöngy virágzik.
Akartam, alig látszik.
Elveszett, megtalálom.
A csordán kívül nincs barátom
Hallgasd farkasok énekét,
érezd velem a szenvedélyt.
Farkasok éneke Égig elér,
érezd velem a szenvedélyt.
Bárány voltam, ordas lettem.
Meleg az ösvény, nem szeretem.
Hervadt szirmok ágyamban,
vágyaim utódokban.
A pusztában egyedül élek,
ember testben, farkas vérrel.
Isteneim: virágok, fények,
üvöltök, ha a Holdra nézek.
Hallgasd farkasok énekét,
érezd velem a szenvedélyt.
Farkasok éneke Égig elér,
érezd velem a szenvedélyt.

molitva