Kedves Erzsi!
Köszönöm,hogy megosztottad velünk az élményeidet! Nagyon megható egytől-egyig..
Ez egy gyönyörű idézet:
""De érdekesek vagytok ti földi emberek. Hogy örültök mikor egy csecsemő megszületik. Pedig a csecsemő nem csak azért sír, mert akkor vesz először levegőt, hanem azért is, mert akkor szakad el az Istentől. Mennyire tudtok sírni, bánkódni, mikor meghal valaki. Pedig a lélek akkor a legboldogabb, mert akkor tér vissza az Istenhez."
Szép hétvégét,és minden jót Neked is!
Kedves Kiscicus!kiss
Örülök, hogy megérintettek az élményeim.
Köszönöm a jókívánságaidat!kiss
Voltak előző életbeli átélt eseményeimmel is kapcsolatos álmaim. És még ebben az életemben magzatkoromban édesanyám majdnem elvetélt 3 hónapos koromban, és ezt is visszaálmodtam.
Édesanyám a konyhája közepén feküdt egy akkoriban sezlonnak nevezett heverőn, hosszú fehér aprómintás hálóingben. Én jobbra fennt voltam a plafon alatt közvetlenül. A fekvőhelyet körbevették magas fehér fénylő nők, és férfiak. Én megkérdeztem, hogy akkor meghaltam? Egyik nő, aki a körben állók közül való volt, az válaszolt gondolati úton. Nem, anyád eljött érted, és visszahozott. Biztos vagyok, hogy ez testenkívüli állapot volt.
Több ilyen élményre emlékszem, amit álomként éltem meg.
Szerbiai bombázáskor kint voltunk, és végig izgultuk, habár hála az Istennek semmi bajunk nem lett belőle. Mivel leírtam, a szöveget, hónapot, napot, órát is ismerem, mikor haza akartak vinni, de én visszaszöktem. Egy angyal énekelt az ágyam mellett, ezzel akarta az Atya tudatni, hogy nem haragszik azért, mert nem maradtam nála. De hát akkor a harmadik gyermekem még elsős volt álatalánosban, nem tudtam itthagyni. Íme az angya éneke:"
Az aranyló napot neked adom én!
Ha csatlakoztál volna,
az egész folyót neked adtam volna(fényfolyó)
Hegyet, völgyet koszorúzta volna
Beragyogta volna földet, és a kéklő hegyeket.
Sápadt holdat árnyékolta volna
Tündökölnek nehéz fellegek!
BÁnatodnak könnyfátyolába vonva,
Sír a lelked, el is eped ez
Jön az áldás, arany nap a zivataros érgre,
Fáradt lelked új erőre ébred
Szárnyalhat a boldogságra térve
Hozzám jutsz a magasságos égbe!"
Ezután éltem meg szerintem még egy estenkívüli élményt, de úgyszintén én álomként éltem meg, nagyon élethű, valóságos álomként.
20 évvel ezelőtt, mikor először hallottam az UFO-sokról. Akkor azt olvastam valahol, hogy egy olyan nőt raboltak el, aki kitudott lépni a testéből. A macsakaszeműek vitték el, és lekötözték. Ő nagyon megijedt, és elhagyta a testét. Akkor az elrablója azt ordította néki"Nem takarodsz vissza a testedbe, te átkozott médium!" Akkor nagyon kiakadtam ezen, hogy ha az Isten ilyen képességgel áld meg valakit, akkor hogy meri ez a lény azt mondani rá, hogy átkozott. Akkor már tudtam, hogy "Úgymint lent, úgy mint fent." Akkor a felháborodásomban azt találtam mondani gonolatban, hogy "Milyen lehet az Isten, ha ezek a földönkívüliek. Ez a törvény alapján Isten is ilyen, vagy hasonló?" Fura éjszakai élményben volt akkor részem. Szerintem kiszedtek a testemből, és az akkori házunk konyha ablakához vittek. Ott kinézve az augusztusi hőséget lehetett látni, nappali megvilágosításban. Isten megszólalt. "Ha én olyan lennék, akkor a sok őrültségeteket nem néztem volna el, letörültem volna a fizikai világot, mint a szivacs a táblát. Ebben a nyári hőségben 10 m havat zúdítanék rátok, és garantáltan kipusztulnátok. De mivel én szerető, türelmes, irgalmas Isten vagyok, nem tettem, mert szeretlek benneteket." Közben láttam a többméteres havat. Azonnal az ágyamba kerültem, és láttam, hogy kicsapódik az ablak, és hóvihar szele befújja a vékony függönyt. Erre ébredtem fel akkor, és annak ellenére, hogy augusztusi hőség volt, úgy fáztam, mintha februári hideg téli este lett volna.
Ébredtem már arra, hogy olyan formán éreztem magam, mint mikor a virágzó búzát a májusi szél ringatja, és nem vettem levegőt, és az volt a meglepő, hogy nem volt légszomjam. Parancsolni kellett magamra, hogy lélegezzek, mert tudtam, hogy ha nem teszem, akkor eltávozom az örörk vadászmezőkre.
Sok boldogságot, sok-sok szeretetet kívánok néktek, és vidám, jókedvű hétvégét, Erzsi.:11: