Tetoválás

Egyensúly

Állandó Tag
60 évesen......

Én arra lennék kíváncsi, hogy hatvan évesen is azt az értéket adja-e hozzá az egyéniséghez a tetkó mint 30 évesen?


szia,

először is köszönjük, hogy megtiszteltél Minket a kérdéseddel.
Kizárólag a magam nevében tudok válaszolni.

(Már nem vagyok 30 éves....és a '90-es években kezdtem el....- tehát inkább huszon éve foglalkozom "ezzel - is" többek között...)

Ezt az ember NEM azért "rakatja" magára, hogy kapjon valami extrát, vagy valami pluszt. Tehát az emberi "értékhez", mint olyan SEMMI köze nincs.Ennek nincs értéke.
Nem leszek tőle több, sem kevesebb.

Ki és miért visel több száz ezres órát, vagy ékszert? Díszíti magát? 60 évesen is??
A törzsi emberek a világtól( a szemétben élő civilizációtól) elzárva 90 évesen nyakig összetetoválva( a Nők is!!)? Díszíti magát 60 évesen??

Véleményem szerint ami tetszik(tetszett) fiatal korunkban, azt miért kellene az idő múlásával eldobni, semmisnek tekinteni vagy egyszerűen megtagadni.
A múltunkkal együtt.

Valaki vagy tud úszni vagy nem.Nincs más.

Lehet utálni vagy szeretni.
Létezik és el kell fogadni.

:confused:

baráti üdvözlettel/
Egyensúly
 

B.Sziszkó

Állandó Tag
de rémesen bosszantóak a "mi lesz ha öreg leszel" típusú kérdések. miért? mi lesz? hoztam egy döntést felelősségem teljes tudatában. ezzel élek együtt, ez vagyok én. 60 évesen ugyanez az ember leszek. tudni fogom, mi miért van rajtam és büszkén fogom mesélni az unokáimnak, hogy a mamijuk miért ilyen.
 

Storm74

Állandó Tag
Mi lesz, ha öreg leszek? Mi lesz, ha nem leszek öreg? Mi lesz...mi volt...? Én azt gondolom, akinek megadatik az öregkor, az valószínűleg az emlékeiből (is) fog táplálkozni. (Tévedés ne essék, nem az emlékeinek fog élni-jó esetben, de az emlékek gazdagabbá teszik az embert.) Ha én öreg leszek, és a csuklómról visszanéz rám a tetoválásom, mosolyogni fogok. Ha megadatik, hogy unokáim lesznek, megmutatom nekik a tetoválásaimat, elmesélem mindegyik történetét, ahogy azt is, hogy döntéseket hoztam mindegyik elkészülte előtt, mégpedig azt, hogy igen, akarom. Igyekszem majd megértetni velük, hogy ezek nem "buliból" készültek, ahogy elmondtam azt a gyerekeimnek is. Nálunk ez nem tabu.
Persze az ember megbánhat dolgokat, ez teljesen érthető, ám ha mérlegelünk, döntést hozunk, onnantól kezdve a döntésünk tárgya, következménye az életünk részévé válik.
Nagyon egyszerű ez, ha öreg leszek, akkor szerencsés leszek. Nem a múlton fogok rágódni, hanem igyekszem kiélvezni majd minden egyes órát, ami még megadatik.A tetoválásaimmal, a gyerekeimmel, a társammal, az unokáimmal...
Tehát, a "mi lesz, ha..." kezdetű kérdések szerintem FELESLEGESEK...

Üdv Nektek,
A.
 

spityu007

Állandó Tag
Tattoo

Nem hiszem el, hogy vannak olyan emberek a világon akiknek az a legfontosabb kérdése egy tetoválással kapcsolatban, hogy mi lesz, ha megöregszel és, hogy fogsz kinézni majd megereszkedett bőrrel. Közel 12 éve foglalkozom tetoválással régebben valahogy nem tartottam kihívásnak vagy művészetnek, festőművészként tengettem mindennapjaim, egészen addig míg nagy unszolásra megpróbáltam az első tetoválásomat elkészíteni. Nagyon meglepődtem mikor a próba bőrön elkezdtem a varrást. Na attól a perctől fogva szerelmem lett a Tattoo és rájöttem egy élet is kevés ahhoz hogy tökéletes mestere legyek ennek a művészeti ágnak. Arról meg nem is szeretnék beszélni, hogy ha valaki azt hiszi hogy az idő múlásával az a normális , hogy vakbél komolyságú emberré válik és abba az állapotba már nem fér bele egy Tattoo ott nagyon nagy problémák vannak már az alapokkal is.
 

jhonnydirteen

Állandó Tag
Sziasztok

Tőlem ezerszer megkérdezték már, hogy mi lesz ha öreg leszek és mi lesz ha megunom. Erre azt tudom mondani, hogy én nem úgy varrattam magamra ahogy manapság divat (sajnos), hogy bementem egy stúdióba mert jól mutatna rajtam valami és ott kiválasztottam a referenciamunkából egy mintát. Nekem full kar van és most kezdjük a másikat. Soha nem fogom megbánni, minden képnek el tudom mondani a történetét és büszke vagyok, hogy egy művész vászna lehettem akinek a stílusa az én ötleteimmel forrt össze. Én magam is tetoválok mert beleszerettem ebbe a dologba és rengeteg kihívás van benne. Ebből élek mégis elküldöm azt aki hirtelen elhatározásból csináltatna valamit. Ha megöregszem és gyerekeim lesznek büszke leszek, hogy apu és anyu tetovált és elmagyarázom nekik, hogy nem ez alapján kell megítélni az embereket. Láttam már nagyon jól szituált üzletembert akiről meg nem mondta volna senki, hogy tetovált és csak pár négyzetcenti hely volt már csak a bőrén és közben milliárdos üzleteket kötött. Nem fogom megbánni és ha egyszer megöregszem (ha megöregszem annyira) akkor se fogok szégyenkezni. Valóban ahogy itt egy előttem szóló írta lehet ezt szeretni vagy nem szeretni. DE! Ha nem szereted attól ne próbálj meggyőzni, hogy ez nekem miért nem jó! Fogadd el, hogy van akihez ez hozzátartozik mert ezt érzi magához közel ahogy mondjuk te egy teljesen más dologhoz vonzódsz. De ha megpróbálod megérteni akkor hamar rájössz, hogy a tetováltak nem feltétlenül azzal foglalkoznak, hogy mi lesz. Én még mindíg azt mondom mint a 90-es években, hogy ez egy életforma és aki nem divatból csinálja annak az is marad
 

Storm74

Állandó Tag
Én arra lennék kíváncsi, hogy hatvan évesen is azt az értéket adja-e hozzá az egyéniséghez a tetkó mint 30 évesen?

Ági!
Kissé késve ugyan, ám éppoly lelkesen, a válaszom: nem. Hiszen a tetoválás nem ad, nem is adhat semmiféle értéket az egyéniséghez. Sem harminc, sem hatvan évesen. Ez egészen másról szól...
 
Oldal tetejére