Úgy általában nem értem a "szkeptikusokat". Ők azok, akik nem hisznek semmit, nem hiszik az érzelmeket, nem hiszik talán magát az életet sem, hiszen az is felfoghatatlan a számukra. Miként nekünk is az, csak másként. Mert, mi azon törjük a fejünket, hogy ugyan mi is lehet ez az élet, hogyan keletkezhetett, mi által hozódott létre, van e valami célja, mi lesz, lesz e egyáltalán valami, ha meghalunk, létezhet e az érzékelhető világunkon kívül valami más is, csak mi vagyunk e ezen a világon, van e valamilyen felsőbb, létrehozó, teremtő hatalom, stb.
Nem hiszik, hogy a szeretet teremt, a gyűlölet pusztít, stb. Megpróbálják ezt a gyönyörű és felfoghatatlan dolgot, az életet a sivár kő szintjére degradálni.
Szerintük nincs semmi érdekes, ami kialakult az csupán a véletlen műve, - bár a véletlent sem tudják magyarázni, hogy hogyan jöhet létre véletlen, azt mi okozza, és lehet az előbbi mondatban leírt kérdéseket ismételni.....De nem. Ők maradnak a sötétségben. És nekik erősebb a hangjuk. Azt mondják, nincs oka semminek. Születnek és meghalnak, cél nélkül ücsörögnek, ami esetleg menet közben történik, de nem fér bele az általuk elképzelt szűk kis világba, - az nem igaz.
És még egyszer mondom: azt hiszik, ők képviselik az értelmet.............................
