Átfogó jelleggel szeretném lejegyezni a véleményemet, és feltenném a nagy költői kérdéseket.
Mert ugye egyet érthetünk, hogy vannak emberek, akik hisznek a földön kívüli életben, vagy akár a földi, nem-emberi éntudati létben, noha már az is rendkívüli problémát okoz, hogy definiáljuk azt, amit a bőrünk, testünk összefog, és az "emberi jelenség" címkével illethetünk. Azt mondják, érzik, elképzelhetőnek, mi több, valószínűek tartják.
Mások pedig kijelentik, hogy találkoztak velük, és élményeket szereztek. Vannak, akik az emberi kultúrtörténetet, a technológiai fejlődést egy az egyben idegen tendenciák érvényesüléseként látja körvonalazódni.
Aztán vannak azok az emberek, akik kétkednek, mi több, ellenzik, és olyanok, akik képesek, van pofájuk elvitatni tőlük a léthez való jogukat. Velük most ne is foglalkozzunk, ritka primitív és galád ember(?)fajta ez.
Van az, hogy az "idegen"-hívők jól megértik egymást, az "idegen"-élményszerzők is egymást, továbbá a hívőket is. Viszont a kétkedők, ellenzők tetemes része képtelen kulturáltan, normálisan kommunikálni amazokkal, ezek esetében notórius, már-már patológiás megváltási kényszert tapasztaltam, hogy az "idegen"-hívőket/tudókat, visszatereljék a logikus, épeszű, emberhez méltó létszemléletbe, ami a tudományos racionalizmus és a logika szent dogmáival van kikövezve.
Kizárólag ezektől az emberektől tapasztaltam a hajdani reformátor, és ellenreformátor hitvédő szónokok dogmatista, fröcsögő, indulatos tobzódását, rágalmazásait, pocskondiázásait, fellengzős és önelégült szidamazását azoknak, akik nem kívánnak azonnal fejet hajtani a Szent Egy Igaz Tudomány szent hittételei előtt.
Egyrészt én egyáltalán nem tudom, hogy ezek a lények mi jót kereshetnek egy olyan fórumon, ahol alapvetően az érdeklődő, és nyitott emberek tárgyalnák meg a maguk dolgait, jelen esetben a nem emberi értelmes lét terén.
Azt sem értem, hogy ezektől az érdeklődőktől a mániákus hitvédő hittérítő milyen jogon követel megfellebezhetetlen tárgyi bizonyítékokat?
És a fórum használóitól milyen jogon követeli számon a tudományos dogmatikában való járatlanságukat?
Az ilyen mentalitással küszködő emberek szíves figyelmébe nagyon melegen ajánlanám Paul Feyerabend munkásságát, többek közt a "Tudomány egy szabad társadalomban" (
egy kivonat) továbbá "A módszer ellen" című írásait.
Egy kedves idézetem: "A B) kérdést [B) Mi olyan nagyszerű a tudományban?] szinte senki sem teszi fel. A tudomány kiválóságát az emberek elő-
feltételezik, nem érvelnek mellette. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban a tudósok és a filozófusok úgy járnak el, mint korábban az Egy Igaz Római Anyaszentegyház védelmezői: az egyház doktrínái igazak, minden más értelmetlen pogányság. Bizonyos vitamódszerek és inszinuációk, amelyek valaha a teológiai retorika tárházába tartoztak, új otthonra leltek a tudományban."
