Kedves Kicsi Fecske!
Figyelmesen elolvastam a csatolást is.
Nem akarok csalódás okozni, de nekem nem volt 3. tipusú találkozásom.
Mindazonáltal írtam választ, csak nem merem közölni, mert félek hogy megijesztenélek.
Szerintem az általad leírt lények nem biztos hogy jószándékúak. Ártalmatlanná teheted őket, egyszerűen azért, mert Neked van akaratod, nekik meg nincs, így kénytelenek lesznek engedelmeskedni.
Ha nem volna Rád szükségük, miért kerestek volna meg?
Egy kipróbált módszert ajánlok az álmaid megfejtéséhez (magamon próbáltam ki, nagyon jó ):
Naponta minél többször állapítsd meg hogy ébren vagy. Teljesen hétköznapi dolgokkal. Mondjuk a kávénak kávéíze van, tehát ébren vagyok, vagy Pistivel beszélgetek, és reális dolgokról van szó, tehát ébren vagyok. stb...
Aztán ha álmodsz, ezek a hétköznapi dolgok kicsit másmilyenek lesznek. Akkor ott, az álmodban meg fogod tudni állapítani, hogy álmodsz. Csak arra ügyelj, hogy fel ne ébredj ennek hatására. Ezután csoda lesz. Azt csinálhatsz, amit csak akarsz. Ha van kedved repülhetsz, csak bátran, nem lehet baj, a legrosszabb ami történhet hogy felébredsz. Bárkitől, bármitől megkérdezheted hogy mit akar, beszélgethetsz akár egy álombéli fűzfával is. Aki zavar, azt el is küldheted örökre. Mindenki őszintén fog válaszolni.
Ha ezek után is kíváncsi vagy arra, ami eszembe jutott a bejegyzésed kapcsán, és megígéred, hogy nem ijedsz meg, hanem a legrosszabb esetben is csak azt fogod gondolni, hogy a Szatvacyla egy paranoniás hülye, akkor leírom.
Szia Szatvacyla!kiss
Én már régen nem ijedek meg sem az álmaimtól, sem a földönkívüliektől. Már régen kipróbáltam azokat a trükköket amit itt írsz. 5 évesen kezdődtek a különös dolgok velem.
Anyukám éppen az ebédet főzte, mikor az akkori szokásszerint az asztal mögött egy falvédő volt a falon. A falvédő mellett élő képet láttam, amit addig soha, mert sem moziban nem voltam, és tv-sem volt. Egy 18-20 év körüli fiatal lányok, fiúk táncoltak matyó népviseletben egy domb, vagy hegy tetején, szél fújta a lányok varkocsában a hosszú maslit, és a fiúk kalapján levőeket is. Az első szobából, amit mindig bezárva tartottak a szüleim, férfi bemondó hangját hallottam, de akkor még rádiónk sem volt. Anyukámnak elmondtam, de ő nem hallotta. Azt mondta, hogy a szemben lakó öreg néninek telepes rádiójában mondanak valószínű híreket. De a híreket nem a mai földi nyelven mondták.
Ezután 30-re rá kezdődtek újra a fura dolgok.
Földönkívüliek először a második gyerekem születése után három éves korában következett be, mikor egy különös férfit figyeltem meg. A fiammal mentünk vásárolni a városba, mikor a parkban lévő zene iskola előtt akkor nagyon szokatlan fekete ablakú, nagy méretű kocsit láttam. Egy akkor 40-50 év körüli férfi szállt ki belőle, de egyetlen ránc sem volt az arcán, mint egy új babának. Megkérdezte, hogy hol van az autós iskola, de semmilyen érzelmi kapcsolat nem volt közöttünk, mintha tv-vel beszélgettem volna. Közben néma csend volt, egyetlen madár, egyetlen járókelő, autó, biciklis semmi sem mozdult. Eléggé félelmetes volt. Mikor elindulhattam a kisfiammal, akkor elindult az élet, hallottam a közelben lévő HÉV megállóba érkező jáműnek a csilingelését. Ezután történt, hogy rá 3 évre a harmadik gyerekem a második lányom egyévesen a másik szobában az apjával aludt, és az idősebbik lányommal aludtam, mert félt egyedül aludni. Éjjel arra ébredtem fel, hogy egy hideg emberi testhez értem. Soha még addig annyira nem féltem, mint akkor. Műbőrre emlékeztető ujjatlan overál volt rajta, és vakítóan fehér, négy újjú karja, keze volt. A fején fekete kleopátra fizurás paróka volt, és a szekrény árnyékából nem láttam az arcát, de éreztem a vesébe is belátó szemének a nézését. Soha addig olyan gyorsan nem aludtam el, mint akkor. Ezután rá 4 évre hívogattak telefonon a munkahelyemen, és hullámot bocsájtottak rám, de sikerült letennem a telefont. A velem egy szobában tartózkodó kolégámnak átadtam a telefont, és ő is pont ugyanazt tapasztalta mint én. Lebegő érzés fogott el, és néha nagyon fura szagokat éreztünk. A munkatársaim nyomására, az akkor leépítés előtt álló munkahelyemről több társammal együtt elküldtek. Egyértelműen nékik köszönhettem, mert a főnök megmondta, hogy a munkámmal meg volt elégedve. Ezt követően tapasztaltam két lencse űrhajót a fejem fölött kb. 10-15 m re elrepülni a villany vezetékek fölött a tavak irányába. A felső kupola ki volt világítva, az alján lévő laposabb kupola meg vörösen világított, körben futófények villóztak. Két reflektor világított előre a repülés irányában, ami vakítóan fehér volt. Ezt követően egy személyautó méretű kis méretű repülőt láttam repülni az utcánban lévő egyik ház fölött, ami alig magasabban repült, mint a ház kéménye, és a Malév repülő formájú volt, felség jel nélkül. Még a kipufogó gázt is láttam, és ahangját is hallottam, ami a személyautó hangja volt. Éppen kora reggel vittem oviba a kisebbik lányomat, mind a ketten láttuk. Azt követően egyik reggel teljesen szokatlan helyen láttunk az égen a teli hold szerű valamit, ami nem a hold pályáján volt látható, de hatalmas gömb volt. Ettájban álmodtam azt, hogy a 2 m 20-40 cm mérteű szőkék elvittek magukhoz. Egy olyan terembe vittek, mint itt a földön az egyetemeken az előadó terem. Én a katedra előtt kellett állni egy sötét grafiszínű kosztümben, fehér zsabós blúzban. Egy közülük a táblára írt dolgokat, és arról magyarázott, hogy én a kísérletük eredménye vagyok. Annyira zavart a negatív érzelmi kisugárzásuk, hogy fel sem mertem nézni. Egyszer csak megéreztem Jézus jelenlétét, és felnéztem. Nagyon szeretett volna hozzájuk szólni, de rá sem figyeltek. Én aki addig fel sem mertem nézni, megszólaltam hangosan. "Jézust figyeljétek, Ő az Isten fia!" Akkor kitört a gyalázat. Tomboltak, ököllel verték az alőttük lévő padot. Az volt az érdekes, hogy olyan sűrű fekete füst gomolygott, mint mikor a dohányosok telefújják füsttel a termet, pedig nem is dohányzott senki. A belső negativitásukat láttam, az érzelmi indulataikat füstként. Ekkor megjött egy angyal fehér öltönyben, fehér ingben, fehér nyakkendőben, fehér cipőben. És mondta Jézusnak, hogy ne szomorkodjon, mert nem hallgatnak rá, inkább menjenek. Jézus azt mondta, hogy előbb engem vigyen haza. Nagy megelepetésemre, egy kicsi lencse űrhajóval hazahoztak, és azután ment el Jézus is. Ezután az eset után mikor a fiam 6-os volt, a szobájában a kedvenc dinós képeskönyvét nézegette, egy hologramot látott. Nagyon feldúlva mesélte, hogy egy férfi jelent meg előtte, aki úgy látszott, hogy fekete öltönyben volt, de mégis úgy tűnt néki, hogy a testéhez volt nőve az öltöny, és a cipő is. Mintha overál lett volna. Azt mondta a fejében, miközben a szája nem mozgott, hogy éld a küldetésed! A fiam annyira megijedt, hogy hozzávágta a kedvenc könyvét, de az átesett rajta. Annyira izgatott, hogy miként láthatta a fiam, hogy én is meláthattam a módját. A tv mellett megjelet szív magasságában egy krémszínű pont, ami először egy ember magasságú krémszínű vonallá ugrott szét, majd egy ember szélességű lappá. Mikor már felfogtam az egészet, akkor visszaugott függőleges csíkká, majd krémszínű ponttá. Ebben a hologramban nem volt információ. Ezután volt, hogy láttam és hallottam a hullámos fejú Wromot az ágyam végében. Ezután több éven keresztül nem volt ilyen élményem. Három évvel ezelőtt feküdtem az ágyamban még világos volt, és nem szándékoztam még aludni, inkább pihenni szerettem volna. A férjem elaludt, hallottam a horkolását, mikor 7 éve rendszersen megismétlődő zúgó hangot hallottam. Eddig azzal szórakoztam, hogy ekkor nyomást gyakoroltam a fejtetőm felé, és ez a hang sivítássá fajult. Még addig soha nem ment tovább. Ekkor viszont azt láttam, hogy a harmadik szememből fény nyalább jön ki, mint a lézer, és künféle formákat rombol szét. Pl. stilizált lótusz forma. Rájöttem, hogy valakik ezt fegyvernek akarják felhasználni, így abba akartam hagyni, de nem tudtam. Meg akartam mozdulni, de nem tudtam, sem megszólalni, nyöszörgő hang jött csak ki a számból. Ki tudtam a szemem nyitni, de megszólalni, nem tudtam. Mint már kicsi gyerekkorom óta minden olyan esetben ha nagyon megijedek akár ébren, akár álmomban Jézust hívtam segítségül, és akkor meg tudtam mozdulni, és meg is tudtam szólalni. Sokáig nem mertem elaludni. Mióta ennyire élesben ment a földönkívüliek dolga, minden este úgy alszom el, hogy kérem az Isten, hogy mentsen meg a földönkívüliektől. Így nem tudnak ártani nékem. Most találtam itt az Aranybolygó című könyvet, ami nagyon megérintett. Ismerem minden sorát, érzés szinten, lelkemben. Hatalmas élmény volt számomra. Ezek a lények mások, mint akik eddig látogattak. De ezeket is ismerem.
Bocs, hogy ilyen hosszúra nyúlt az élményeimből egy kicsiny gyűjtemény.
Legyen nagyon szép, és vidám téli napod!
Sok szeretettel Erzsi.kiss
, bár ki tudja! A Szaturnusz
