A halál kérésével úgy vagyok, hogy nincs tovább. A halállal vége van számomra mindennek. Nem vagyok vallásos, de ha az lennék, attól még akkor is ezt gondolnám. Nem tudom, hogy mit mondanék ez esetben a gyerekemnek, talán hazudnék, de a saját véleményem ettől még nem változna meg...
Ha te hiszel a túlvilágban, akkor olyan kérdésem lenne, ami már kíváncsivá tesz, ha mondjuk valaki csak két éves korában hal meg, akkor lelke a túlvilágon tovább növekszik, és tkp. "felnő", tehát értelmes lesz, tud beszélgetni komoly kérdésekről a többi lélekkel? Ha valaki értelmi fogyatékos és így hal meg, akkor ilyen gyagyásan kerül a lelke a túlvilágra? Ha valaki életében végig okos volt, de végül az öregkori elhüjülés legyűri, s már így hal meg, a lelke ebben a meggágyált eszével lép a túlvilágra, vagy ott visszanyeri eszét...?
Ha pld. én holnap meghalok és a túlvilágon elkezdem keresni Nietsche lelkét, úgy a filozófust találom, vagy azt az emberi roncsot, aki a diliházban szenderült át a jobb létre...?
A lélek nem növekszik. A lélek csak létezik, jelen van (mindenütt). Mint egy hatalmas óceánban a vízcseppek. Önmagában is létezik, de lényegében nem különül el az egésztől.
A "testi" értelmi képességünk nincs összefüggésben a tudatunk test nélküli megnyilvánulásával (legalább is jelenleg).
Érthetőbben, az agyunk az végül porrá lesz, így is úgy is. A tudat a testen kívül van, de összeköttetésben azzal. A marionett bábú és annak mozgatójához hasonlítható a kapcsolat.
Minden amit itt tapasztalunk a tudatunkban (valamint a kollektív tudatban) fog "rögzülni", így visszük tovább a tapasztalatokat amiket itt szereztünk.
Az aktuális tudati szint határozza meg, hogy a "túlvilágon" milyen féle képen tudunk megnyilvánulni. Tehát nem számít, hogy itt 2 évesen halt e meg valaki vagy zseniként. A tudat nem egyenlő egy emberi létünk tapasztalataival.
Honnan kerül, mely fokozatból képes az emberi lélek a túlvilágba jutni. Tehát az egynapos csecsemő is odajut, ha meg hal? De az már nem aki abortusznak esik áldozatul? Ha meghal egy terhes nő, csak ő kerül a túlvilágba vagy a benne élő magzat is, s ez utóbbi tulajdonképpen a túlvilágon fog megszületni?
Változó, hogy mikor "azonosul" a lélek a tudata által egy általa kiválasztott testtel. Gyakran már magzatként megtörténik, de a születés előtt "mindig", ha nem a csecsemő halva születik.
Nincsenek fokozatok, vagy ide fókuszál a tudat vagy nem és nem születünk meg.
Ha az abortusz előtt a tudat azonosult a testtel (ilyenkor még nem teljes ez, gyakran csak egyféle külső szemlélő) akkor ez olyan mintha megölnék, de mivel ez még nem erős ragaszkodás a testhez, a tudat ezt nem fogja sokként megélni.
Általában olyan korai szakaszokban, amikor az abortuszt szokták végezni, a tudat még nem "lép" a testbe.
A "túlvilágon" nincs születés, ugyanis a lélek ott folyamatosan jelen van.
A tudatunk az ami ide fókuszál, elzárva a testen kívüli lét érzékelését. Gyerekkorban ez még nyitva van valamilyen szinten, később "csukódik" be amikor tudatunk erre a valóságra fókuszál (leginkább a félelem élmények váltják ezt ki).
A "becsukódás", vagyis a csak erre a világra való tudatos figyelem, bizonyos hatások következtében megváltozhat (trauma, mély meditáció, halál közeli állapot).
Gondolom minden ember számára azonos túlvilág van, tehát nem vallásonkénti...? Vagy mégis van külön a keresztényeknek, mohamedánoknak vagy zsidóknak?
De van-e az állatok számára túlvilág? Hiszen ők is Isten teremtményei... Vagy ők nekik nem jár? Vagy mégis ott találom majd az éppen négy éve elpusztult kis kutyámat?
Ha valaki sokáig élt emberként egy nagyon vallásos közegben (vagy akármiben erősen hitt, akár ha a semmiben is), az hatással lesz arra amit halála után tapasztal. Ez a "magasabb" lét állapot gondolatkivetítéseinek következménye. Így juthatunk pokolba, hárfa angyalkás mennybe vagy akár tartaruszba is.
De ez csak átmeneti (a mi általunk használt idő számlálás szerint ez nagyon rövid idő, de a tudat akár egy álmot, ezt hosszú folyamatként is megélheti), majd a tudat ráeszmél az általa felfogható valóságra.
Az állatok is egy azon egység részei (ugyan úgy a "lélek-óceán" részei). Csak a tudatiságban van különbség. Számukra ez ("túlvilág")másképpen nyilvánul meg. De a tudatuk ugyan úgy "fejlődik" és tovább lép.
Tudom, hogy némely kérdés morbidnak hat, vagy az is, de éppen ezért gondoltam már rá, mikor annyin hírdetik a túlvilágot, hogy szinte illedelmesen egy igehírdetőt sem kérdeznek meg ilyenekről....
Nem bánnám ha válaszolnál a bennem felmerült kérdésekre, ha már direkte engem kérdeztél a túlvilágról....
Ezek engem is érdekeltek, meg még sok minden más is. Sajnos vagy talán nem sajnos én még "életemben" megtapasztalhattam ezekre a választ. Számomra nem létezik már hit ilyen értelemben.
Lényegében ezeket mindannyian tudjuk, de a "becsukódás" az ami meggátolja, hogy tudatosan a felszínen legyenek ezek. Nem véletlenül van így, nehéz feldolgozni, de előbb utóbb (valamelyik "életében") mindenki tudata megtapasztalja ezt és általában egyből tovább lép.