A szótagolás szerinti elválasztás
224. Az egyszer[FONT=TimesNewRomanPSMT+1]ű közszavak és tulajdonnevek alapformáját és toldalékos (képz[FONT=TimesNewRomanPSMT+1]ő[/FONT]s, ragos, [/FONT]jeles) alakját a szótagolás szerint választjuk el.
A szótagolás szerinti elválasztás f[FONT=TimesNewRomanPSMT+1]ő szempontjai a következ[FONT=TimesNewRomanPSMT+1]ő[/FONT]k. [/FONT]
– Minden szó annyi szótagú, ahány magánhangzó van benne: bál, font, György, Pest; asz-tal, há-zig, ka-to-na, ma-gá-nyos, me-ta-fo-ra, te-ker-vé-nyes, Csil-la, De-zs[FONT=TimesNewRomanPS-ItalicMT+1]ő, Be-rety-tyó, Ke-re-csend; stb. [/FONT]
– A magánhangzó önmagában is alkothat szótagot: di-ó-nyi, fi-a-i-é, É-va, Le-ó stb. [De vö. 226. a)]
– A szótag mindig vagy magánhangzóval kezd[FONT=TimesNewRomanPSMT+1]ődik, vagy (az els[FONT=TimesNewRomanPSMT+1]ő[/FONT]t kivéve) egyetlen rövid mássalhangzóval:[/FONT]
le-ány; vá-szon, bugy-gyos, asz-tal, lajst-rom. pró-ba; stb.
– A több szótagú szavakat és szóalakokat bármelyik szótag határán meg lehet szakítani: ren-dületlenül, rendü-letlenül, rendületle-nül; fia-tal, fi-atal; stb.