Szerintem Mindenki különböző szintű becsülettel érkezik ebbe a világba.
Becsület: megteszem, amit mondok,megtartom a magamnak tett ígéreteimet.Az ember erkölcsi értékét, egy ember szellemi tulajdonságainak mindama sajátságainak, melyek benne becsülésre méltók
értékelem,elfogadom előitéletek,"mende-mondák",koholt és véltek teljes kizárásával! A helytelen értékítélet mindig "megsérti" a szabályokat és sajnos torz, bántó, indokolatlanul sértő, becsmérlő lesz a másik becsületére nézve!
"Az emberi becsületet sértő cselekményeket a polgári jog mellett a büntetőjog – becsületsértés – és a szabálysértési jog is szabályozza."
Becsület:az adott szó megtartása bármi legyen az ára, tekintet nélkül a körülményekre!
Becsület:
Megvan az erkölcsi bátorságom annak megfelelően cselekedni, amit a helyesről és a helytelenről tudok,nem plántálok senkibe /gyermek-felnőtt/ oly dolgokat,melyekről tudom nem igazak és ezálltal nem keltek másban-másról "Becstelen" dolgokat.
Becsület: Felelősség vállalása a cselekedeteinkért mindenkor és mindenben,ha jóról-rosszról is van szó.
Becsület: csak az igazi önzetlen becsület teljes egésszé mindenkit.
Becsület: ami olyan magabiztosságot sugároz kifelé,és a becsület ad mindenkinek olyan fényt a szemében ami másokban egyfajta képet és "elismerést" vált ki rollunk.
Véleményem szerint ami nagyon fontos,hogy a a személyes becsületünket soha semmi és SENKI nem helyettesítheti-helyettesithetné semmilyen körülmények között,időben,térben a milliőben amiben élünk s vagyunk!
/ ha mégis,akkor nincs már önbecsület és becsület,értékünket veszitjük!/
Kérdés: miként "éled meg",ha szemedbe nézve becsapnak,valotlant mondanak és tesznek? Öszinteség?