Szerintem nem szégyen fizikai munkából élni. Én speciel térkövezek, és olyan csodálatos udvarokat, sétálóutcákat, kastélyok előtti tereket adhattam az utókornak, ami a mai napig jó érzéssel tölt el. Az pedig hogy ki mit gondol, nem nagyon érdekel, hiszen mindenki azt csinálhatja amit szeret. Persze le lehet nézni az embert, de ezzel megítéljük a másikat, pedig ehhez nem nagyon lenne joga senkinek.
Az én kérdésem viszont az lenne, hogy miért van az, ha egy párkapcsolatban mindent megad az egyik fél és teljesen normálisan kezeli a másikat (ami manapság egyre ritkább) mégis olyan valakit választ a társ aki ütlegeli, megveti, lehordja mindennek?
Nem egyedi eset, kb a 100.al találkozom nem olyan hosszú eddigi életem során
Van ugy , hogy azert , mert ezt mar atelte-tulelte-latta csaladi korben es erre a tipusu partnerre van meg az "orvossaga" .
Tudja , hogy tulelte es tudja hogyan viselkedjen ilyen kapcsolatban . Mas tipusu partner viszont "ismeretlen" , fél az ismeretlen helyzettol , az ismertet valasztja.