Kinek mi! Én csak a saját magam nevébe tudok beszélni. Nekem a legmaradandóbb élményem az volt, amikor az óvodás gyerekek a kolléganőm segítségével a házasságkötő teremben egy gyönyörű műsort adtak. Végig sírtam az egészet, annyira megható volt. Tudtam, hogy készülnek valamire, mert ez nálunk hagyomány , ha valamelyik óvónő férjhez megy, akkor rövid műsorral készül a csoportja, de akkor és ott mégis meglepődtem, vagy inkább elérzékenyültem.
Mi a véleményed arról, ha egy férfi sír?( Cikinek tartod, vagy természetesnek, kell miatta szégyenkeznie stb. Ne csak egy mondatos választ adj, légyszi!)