Versek, idézetek...

Minden nézőpont kérdése....

Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.
-Nos, mit gondolsz erről az útról?
-Nagyon jó volt apa!
-Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
-Igen.
-És mit láttál meg mindebből?
-Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak.A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek.Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
-Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk.

Boda Magdolna
(ha)

Ha egy napon eljössz,
megkínállak kandírozott szeretettel
és borsmentateával.
Ha eljössz,
és ha lesz teám....

http://ilka.prae.hu/prae/upload/tea4.jpg

Időtlen összetartozás

A lélek ereje mérhetetlen. De mégis méri a bennünk lévő végtelent.

Mikor már megengedhetjük magunknak,
hogy csöndbe olvadt szavakkal beszéljünk,
s a némaság lágy ölelése közben
érezzük a hallgatásból sugárzó erőt -
mikor már érintés nélkül is feléled
ujjainkon társunk bőrének íze,
s a simogatás élménye kísér
az egyedüllét perceiben is, -
mikor sötét hangulatok közé is
bekúszik egy szem derűs csillogása,
s a belső fény melegen átvilágít
a kedvetlenség nyomasztó falán -
mikor hallod egy másik szívnek
dobogását és érzed ritmusát
akkor is, ha nincs a közeledben,
akkor talán megtaláltad
a megmagyarázhatatlan lét
legtitokzatosabb jelenségének,
a lélek erejének a forrását,
a kifogyhatatlan erőt adó
szeretet delejes lényegét.
Mikor már megengedhetjük magunknak -
már szinte egy lett két lélek és szív -
mert időtlen az összetartozás.

http://kubinyigaleria.hu/files/pal-velence II..jpg
http://agresszor.freeblog.hu/files/valentin napot.jpg

— S tűzzel játszik a szem,
a langyos csipkék
alatt parázs derengés.
Tűz játszik a szemmel —
micsoda csillárok gyúlnak! Ezer meg ezer
prizma szorozza, millió meg million
kristálylappá hasadt fényben veted magad
hanyatt
_______és bontod és vonsz

http://kaktusz3.freeblog.hu/files/Tokajimártonérzelem .jpg

Lelkes Miklós: Az én erdőm

Az én erdőm a Szépség Földjén. Az őzek
szemében árnyék, álom elidőz.
Arany bogár mozdul meg lassan-lassan
arany hálót ringató alkonyatban,
s levélruhában csendet csillog az ősz.
Az én életem messze, erdős hegyek közt.
Ott altatják virágok, illatok.
Múlt-tavak tiszta, tündöklő vizében
a gyermekkorom látom, visszanézem,
s levélruhámon csendfényes csillagok.
Az én életem hegyek közt, messzi erdőm
a Szépség Földjén. Nyugtalan madár
útját a kékben kék szemek kísérik,
egy-egy bokor piros szépsége vérzik
és csillagfehér csillog az őszre már.

Életem, erdőm innen olyan messze!
Hihetetlen. Arany könnycsepp ragyog
hálókon átaranyló alkonyatban.
Egy álomkéz mozdul meg lassan-lassan
és télre várnak hószikrás csillagok.

http://www.uni-miskolc.hu/~fkt/kepek/osz/PA090286.JPG

Egyed Emese

HAJNALODIK

Jönnöd kell, most
hajnalodik,
érzem már szelíd
karjaid, érzem
sóhajod hűvösét,
ébredő kezed melegét -

Jönnöd kell: hozzá tartozol
a hajnalhoz, hozzám tartozol,
sugár a tested, harmatos
erőket, örömet hozol -

Álom és ébrenlét között
elmosolyodsz, ha megölellek,
lehunyt szemedre kék ködök
telepednek: elrejtő felleg,
és zengő pillanatokig
veled vagyok!

Hajnalodik.

http://fotozz.hu/teljes_kepet_mutat?Foto_ID=182741

A szeretet

A szeretet nem a kőben van,
Nem a sziklában,
Nem egy kard,
mely mindent szét szakajt.
Nem!

A szeretet a szellőben,
A nap melengető sugarában,
A záporban,
mely felfrissít száraz időszakban.
Ez a szeretet!

(Kulcsár Vivien )

"Ne váltsd apróra szíved kincseit...
Ki mindent akar, mindent elveszít.
Reményeid titkos délibábja...
Ne csaljon biztos útról az ingoványba.
Ami FÉL, azt el ne fogadd...
EGÉSZET akarj, és EGÉSZET adj!"

(Ady)

Gyere
közel, közelebb,
még közelebb, kérlek, még, még,
egészen közel, tapadóan - egészen!
- Én akarlak eltaszítani.

Fodor Ákos

Somlyó Zoltán

VÁRLAK

A sárkányfejű szigonyos kályhát
befűtöm. Dél van. Fütyörészek.
Meleg lesz, csöndes, buggyanó meleg
ez a bolond boszorkányfészek.
Szorosan összekötözök
két unatkozó bársonyszéket:
itt te fogsz ülni, itt meg én...
Rendezgetek. És fütyörészek...
Itt te fogsz ülni, itt meg én;
zimankós szívem összerázod,
bolond fejem öledbe hull,
s a könnyeidet magyarázod...
Zimankós szívem megpendül,
mint éle jó, hevert acélnak -
Sok ránc lesz majd a szőnyegen
s a bársonyszékek elalélnak...

És átkozol majd és gyűlölsz
s a csókjaidat megtetézed...
... A sárkányfejű szigonyos kályha
ropog. Várlak..... És... és fütyörészek.....

http://kubinyigaleria.hu/files/lan-paraszthaz belso.jpg

http://www.fotozz.hu/teljes_kepet_mutat?Foto_ID=193819

Gárdonyi Géza: Mikor a gyermek

Mikor a gyermek gőgicsél,
az Isten tudja mit beszél!
Csak mosolyog és integet. . . .
Mit gondol? Mit mond? Mit nevet?
S mint virággal az esti szél,
az anyja vissza úgy beszél,
oly lágyan és oly édesen. . . .
De Őt nem érti senki sem.

Hogy mit beszélnek oly sokat,
apának tudni nem szabad!
Az égi nyelv ez. Mély titok.
Nem értik, csak az angyalok...

http://rosamelancolia.r.o.pic.centerblog.net/uvfzvobr.jpg

Zene

Zene szól halkan,
Visz, sodor. Örvényében
Ott a végtelen.
Hangod
Megnyugtató, gyógyító
lélekérintés
fáradt
szívemen.....

Per te - Josh Groban
http://www.youtube.com/watch?v=2ugEQBHGA98&feature=related

Imre Flóra

Stanzák

Hogy megmártóztam fájdalmas szemedben
Szélcsend alatt, tűzkristály ég alatt,
A pusztulás zöldeskék lángja lettem,
S a csendmadár mögülem elmaradt.
Hiába védtem, kétségbeesetten
Taszítva el becéző szavadat,
Hiába védtem - Mit is? Jaj, ki tudja?
Jutottam villámmarta keskeny útra.

Sodródom, mint a fűzfalevél az árban,
S a parton lesnek esti farkasok;
Szaggattatásban lettél kínra társam,
Sohase nézünk ugyanegy napot.
Rőt angyalt látok, akit félve vártam;
Minden izmom köt, mégis indulok.
Jaj, ki taníthat meg engem dalolni?
Légy átkozott! Nélküled nem bírom ki.

Kénlángok futnak tagjaimba széjjel,
Izzó üvegmassza gondolatom,
Amit hittem vagy tudtam, száll a széllel:
Szemed - a csontvelőmig áthatón -
Krétai nap fényével lázas éjjel,
Ó jaj,többé már nem tagadhatom.
A mindenség kapuja ajkad íve,
Eressz be rajta. Szomjazom sok éve.

http://fotozz.hu/teljes_kepet_mutat?Foto_ID=11165

GERGELY ISTVÁN

Szerelem

Szeretlek.
Bolond vagy.
Szeretlek, ha bolond vagy.
Akkor is, ha bolond vagyok?
Szeretlek, akkor is, ha bolond vagy.
Bolond vagy.
Szeretlek, akkor is, ha bolond vagyok.
Szeretlek.....

http://pici-r.freeblog.hu/files/ölelés23.jpg

Betévedt a szobámba a végtelen,
átölelt, játszott, s nevetett velem,
de hiába nyúltam felé, nem értem el,
mert az ember a végtelent
véges kis életében
sosem éri el...

http://m.blog.hu/ph/photobox/image/fotozz_56118.jpg

Élet

Faleveleken
ringat a szél léleknyi
harmatcseppeket.

Pilinszky János: Őszelő

Van valami az emberben, ami szembeúszik a természettel és az idő múlásával. Amikor a természet hanyatlani kezd, s őszbe fordul a nyár: szobánk meghittebbé válik, s íróasztalunkon hívogatóbbá a lámpafény. Rilkének nem volt igaza, amikor gyönyörű őszi versében azt írta: „akinek most sincs, sohase lesz háza”. Ősszel még akinek nincs is, úgy érzi, van háza.

Szobája, ahol otthonra talál, lámpája, amelynek fényében végre valóban megnyugodhat. Az ősz kétségtelenül szellemibb a nyárnál.

Becsukjuk szobánk ajtaját, de ezzel semmit se rekesztünk ki belőle. Legfeljebb a természet „közvetlen támadását”. Tavasz és nyár: a természeté. De az ősz és a tél gazdagabb: az időtlen és határtalan mindenség, az univerzum évada.

Az ember kétségtelenül benne él a természetben. Otthona mégis valahol másutt van. Ahogy a tékozló fiú se atyja kertjébe vágyakozott vissza, hanem az atyai házba. Látszatra ez a kevesebb, a szűkebb, a zártabb, a lefokozottabb. Mint jelkép azonban túlmutat önmagán, ahogy a kör középpontja jelentősebb és meghatározóbb a kör bármelyik szeleténél, kiterjedésénél.

Ősszel, amikor egy lámpás fénye elég ahhoz, hogy otthon érezzük magunkat – valójában az emberi sors, az emberi helyzet misztériumát éljük át. A természet elalszik – s mi fölébredünk. Látszatra leszűkül életünk; bezárkózunk. De ez a kiterjedés nélküli hely – ahol szobánk áll, és lámpásunk világít – a „kör középpontja”. Valódi helyünk. Mivel az ember, bár a természetben él, igazában a mindenség, az univerzum polgára. Mi több, az idő természetes folyamán túl az öröklété: Isten meghívottja. Valódi helye ezért jelképes. Látszatra egyetlen kiterjedés nélküli pont. Valójában az öröklét időtlen tágassága.

Égessük lámpásunkat!

http://www.uni-miskolc.hu/~fkt/kepek/osz/PA090286.JPG

beautiful sad music - awesome sound and voice
http://www.youtube.com/watch?v=yEtgeMsc43E&feature=related

LÁTOD....
http://www.videoplayer.hu/videos/fullscreen/314099